Megkérdeztük Keno Versecket, miért mosta fel a padlót Johannisszal a Spiegelben

Vajon miért nem érdekli Klaus Johannist szász származása ellenére sem a romániai magyarok közérzete? Többek között erről kérdeztük Keno Verseck német újságírót, aki néhány napja nagy visszhangú írást közölt A dilettáns címmel a Spiegelben az államfő eddigi mandátumáról.

Szinte egy egész ország megismerte a nevét a Klaus Johannis eddigi mandátumát elemző cikke után. Írását a román sajtó nagy része szemlézte, a hírtelevíziók vitaműsorokat tartottak róla. Számított-e ekkora visszhangra?

Nem számítottam erre, hiszen cikkemben csak Romániában már közismert tényekre világítottam rá. Hasonló, kritikus hangnemű írások jelentek meg Klaus Johannisról a bukaresti sajtóban is. Az is igaz, hogy a német sajtóban én voltam az első, aki kritikus hangnemben írt a román államfőről. Talán ezért kapták fel sokan a fejüket rá Romániában.

Tőkés László kitüntetésének visszavonása késztette a cikk megírására, vagy már korábban tervezte kielemezni Klaus Johannis eddigi elnöki mandátumát?

Kelet-európai országokkal foglalkozó újságíróként nekem az a feladatom, hogy figyeljem ezeknek az országoknak a fontosabb belpolitikai témáit, kövessem a fejleményeket. Mivel Németországban is közismert, hogy a román államelnök szász származású, érdekli az itteni közvéleményt, hogy miként teljesít államfőként Klaus Johannis. Ezért figyelemmel követtem a tevékenyégét, jegyzeteket készítettem róla, folyamatosan bővítettem eddigi mandátuma leltárát. Tőkés László kitüntetésének visszavonása volt az a momentum, amikor úgy döntöttem, hogy közzé is teszem az elemzésemet.

Keno Verseck 1967-ben született a kelet-németországi Rostockban, 1984-ben áttelepedett Nyugat-Németországba. 1991-től szabadúszó külpolitikai újságíró, huzamosabb ideig élt Romániában és Magyarországon. Rendszeresen publikál a Spiegel online kiadásában, munkatársa az N-ostnak (kelet-európai tudósítók és szakértők hálózatának), dolgozik a német közrádiónak és a köztévének, illetve az Amnesty International lapjának is.

Romániában az államfő hívei felháborodva olvasták az írását. Mi a válasza azoknak, akik szerint valósággal „meglincselte” Klaus Johannist, és ezt politikai elfogultságból tette?

Ilyen vádakra nem is lehet válaszolni. Bírálóim nem érveltek, csak vádaskodtak, ráadásul nevetséges módon. Mindenféle összeesküvés-elméletek is elhangzottak, még az is, hogy magyar a feleségem. Ezekre mit lehet válaszolni? Amúgy bepanaszolni készülök a román audiovizuális tanácsnál az Antena3 és a Realitatea hírtelevíziót, amelyekben a megszólaltatásom nélkül hangzottak el rólam valótlanságok.

Írásában kifogásolja, hogy Klaus Johannis alig indokolta meg Tőkés kitüntetésének visszavonását, a becsületbíróság döntésére hagyatkozott. Elképzelhetőnek tartja, hogy az államfő – szász származású lévén – gyakorlatilag megválasztása óta bizonyítani akarja, hogy „románabb a románoknál”, és kedvébe akart járni a román nacionalistáknak?

Bizonyos mértékben ez biztos így van, ezt egyelőre senki nem tudja bebizonyítani. Épp most olvastam Cristian Pantazinak egy érdekes elemzését Johannisról, amelyben azt írja, hogy az államfő újabban az egykori politikai ellenfeleinek – nacionalista – szavazótábora felé kacsintgat, populista irányt vett. Közismert az is, hogy az román elnöki hivatal vezetője Dan Mihalache volt szociáldemokrata (PSD) politikus, akinek Johannis a befolyása alatt áll. Könnyen lehet, hogy az államfő attól tartott: ha nem vonja vissza Tőkés László kitüntetését, akkor magára vonja a román nacionalista körök haragját. Annál is inkább, mert újabban ismét előkerült a romániai közéletben a magyar kártya.

Klaus Johannisra nagy arányban szavaztak 2014-ben magyarok, és Tőkés kitüntetésének visszavonása után rengetegen csalódtak benne. Csalódást okozott az is, hogy elődjétől eltérően nem köszöntötte a magyarokat a március 15-i nemzeti ünnepen. Mi az oka ön szerint annak, hogy az államfő nem tud empátiával viszonyulni a romániai magyar közösséghez, és nem tud azonosulni célkitűzéseivel, annak ellenére, hogy maga is egy kisebbségi közösségből származik?

A történelem során a szászoknak mindig voltak fenntartásaik a magyarokkal szemben. Az 1867-es kiegyezés után a romániai kisebbségek elnyomó nemzetnek tekintették a magyart. Nem vagyok szakértő, nem kutatom ezt a területet, de Johannis magatartásának vélhetően történelmi-kulturális gyökerei is vannak. Az 1918-as gyulafehérvári határozatban a magyarokhoz hasonlóan a szászok is kaptak ígéretet az önrendelkezésre, és a román állam nem tartotta be az ígéretét. Ráadásul a szászok keserű tapasztalatokat szereztek a két világháború közötti Nagy-Romániában, és a második világháború utáni kommunista diktatúrában. Ezért meglepő számomra, hogy a rendszerváltás után nem tudott kialakulni jobb együttműködés a romániai magyarok és a többi kisebbség között. Ismert, hogy a romániai kisebbségek érdekvédelmi szervezeteinek kapcsolatai az RMDSZ-szel nem felhőtlenek.

Azt írta Klaus Johannisról, hogy a „hallgatagsága” a védjegye. Eddigi mandátuma alatt mikor kellett volna ön szerint megszólalnia az államfőnek, és nem tette meg?

Bukarestben voltam, amikor Klaus Johannis megnyerte az elnökválasztást. Már azt furcsállottam, hogy győzelme estéjén nem ment ki azonnal az Egyetem térre, és amikor kiment, nem tartott egy igazi beszédet. Néhány nappal később válasz nélkül hagyta a civil szervezetek tiltakozó levelét a tanácsadói csapatának kinevezésével kapcsolatban. Sok más olyan eset van, amikor hallgatott, vagy a Facebook-oldalán reagált szűkszavúan belpolitikai eseményekre, közéleti kérdésekre. Az a benyomás alakult ki róla a közvéleményben, hogy nem érzékeli, mi a fontos társadalomnak.

Cikkére német politikusok is felfigyeltek. Bernd Fabritius (CSU) parlamenti képviselő szerint írásában nem volt kellőképpen kritikus Tőkés Lászlóval, akinek a nézetei szerinte közel állnak a revizionista Jobbikéhoz. Erre mi a válasza?

Tőkés László több alkalommal is elhatárolódott a Jobbiktól, és ez oda vezetett, hogy a szélsőjobboldali magyarországi portálokon minősíthetetlen módon támadták a volt püspököt. Egy alkalomról tudok, amikor az Erdélyi Magyar Néppárt meghívott egy jobbikos politikust egy rendezvényére, de tudomásom szerint erről Tőkés nem is tudott, helytelenítette a meghívást. Személyesen ismerem a volt püspököt, és szerintem meggyőződéssel mondja, hogy a Jobbik árt az erdélyi magyar közösség ügyének, károsnak tartja a Jobbik jelenlétét Erdélyben. Ráadásul Tőkés többször kifejtette azt is, hogy nem a határok módosításának híve, a híres-hírhedt 2013-as nyilatkozatát – amelyben Magyarország védhatalmi státusáról beszélt – pedig tévesen fordították románra. Levelet írtam Bernd Fabritiusnak, és kiderült, hogy a képviselő egy olyan, a német közrádióban elhangzott anyag alapján alkotott véleményt Tőkésről, amelyben a volt püspököt rosszindulatúan összemosták a Jobbikkal. Utána a képviselő érdeklődött a CDU-CSU európai parlamenti csoportjánál, ahol megerősítették: Tőkés nem irredenta és revizionista. Egyébként Bernd Fabritius először azzal vádolt engem, hogy az irredenta, revizionista politikusok segédje vagyok. Ez egyszerűen nevetséges. Meg sem tudom számolni, hogy hány, a Jobbikkal szemben kritikus írásom jelent meg az elmúlt években. Leellenőrizhető, hogy a kelet-európai szélsőjobboldalról írtam a legtöbbet az utóbbi években.

Magyarországról is sokat írt az elmúlt években, nem csak a román, hanem a magyar nacionalizmus természetét is ismeri. Mi a magyarázata annak, hogy miközben Magyarországon jelenleg a Jobbik a Fidesz után a második legnépszerűbb politikai erő, Romániában kiszorultak a parlamentből a szélsőséges pártok?

A Jobbik egy különös politikai jelenség. Rendszerellenes párt, nagyon népszerű a fiatalok körében. Főleg azért, mert a fiataloknak elegük van a magyar politikai élet 25 éves megosztottságából, a politikai légkör mérgezettségéből. A választók azt várják a Jobbiktól, hogy valami újat hoz a magyar politikában. A romániai szélsőjobboldal sajátos keveréke az egykori legionárius mozgalom szimpatizánsainak, a Ceausescu-rendszer volt hivatalos ultranacionalistáinak (mint amilyen Corneliu Vadim Tudor volt), volt szekusoknak és az ortodox egyház egy részének. E mozgalmak vezetőinek életrajza nagyon kétes. A Noua Dreaptă (Új Jobboldal) egy kis csoportosulás, amely megpróbálja összekötni a hagyományos romániai szélsőjobboldali mozgalmakat a modern szélsőjobboldali ideológiákkal. Ám eddig nem volt olyan kezdeményezésük, amelynek nagyobb támogatottsága lett volna. A Nagy-Románia Párt (PRM) pedig azért jelentéktelenedett el a romániai politikában, mert nem jöttek be az évekig hangoztatott jóslataik: a magyarok nem tették tönkre az országot, Erdélyt nem csatolták vissza Magyarországhoz. A választókat nem lehet hosszú ideig hülyíteni. A PRM széteséséhez hozzájárult, hogy a párt tevékenysége belső botrányoktól volt hangos. Fontosnak tartom azt is, hogy miközben korábban Románia egy elszigetelt ország volt, mára már milliók dolgoznak külföldön, és kialakult egy felvilágosultabb választói réteg. Ez a választói réteg nem vevő a szélsőjobbos, nacionalista szólamokra. A Szociáldemokrata Párt nacionalista diskurzusára sem volt vevő Klaus Johannis elnökké választásakor.

Az elmúlt években a magyar-román diplomáciai viszony sokat romlott. Ezt mivel magyarázza?

A kétezres évek elejére hagyománya lett az együttes kormányüléseknek, ez a hagyomány megszakadt, és a korábban létrehozott vegyes bizottságok sem működnek. A problémák szerintem már Traian Băsescu mandátuma alatt kezdődtek, mert a volt államfő saját hatalompolitikai céljaira használta fel az erdélyi magyar közösséget. Ismert, hogy az MPP-t, majd bizonyos mértékben az EMNP-t is támogatta az RMDSZ ellenében. Voltak persze jó irányba mutató gesztusai is, például amikor azt szorgalmazta, hogy a románt idegen nyelvként kellene oktatni a kisebbségi diákok számára. Ám mint utólag kiderült, ez a megnyilvánulása is a hatalompolitikáját szolgálta. Nem volt érdekelt a román-magyar viszony javításában, nem foglalkoztatta a romániai magyar közösség közérzete. Mára már egyébként Băsescu kimondottan nacionalista diskurzusra váltott, mert érzékelte, hogy megnyílt ez a terep számára a Vadim Tudor féle PRM széthullásával. Ugyanakkor Romániában nem alábecsülendő az egykori szekusok szerepe a közéletben. Továbbra is aláaknázzák a román-magyar kapcsolatokat, továbbra is nagy a befolyásuk. Másfelől a Fidesznek is megvan a felelőssége a román-magyar viszony elhidegülésében. Még mielőtt kormányra kerültek volna, Orbán Viktorék már úgy jártak Székelyföldre, mint haza. Orbán minden évben jelen van Tusnádfürdőn, és az egész Fidesz-elit úgy lépett fel az elmúlt időszakban Erdélyben, mintha a régió magyar terület lenne. Nem állítom, hogy a Fidesz revizionista párt, de politikusainak magatartása érthetően irritálta Bukarestet. Nyírő József hamvainak becsempészése Romániába egyenesen kínos volt, egyedülálló a modern diplomáciában. Azt hiszem, hogy a Fidesz és Orbán Viktor nem érti a román politikát, és nem is akarják megérteni. Tulajdonképpen nem érdekeltek egy történelmi román-magyar megbékélésben. Megítélésem szerint ez a történelmi megbékélés azért nem valósulhatott meg, mert mindkét fél elitje saját belpolitikai érdekeinek veti alá a román-magyar viszonyt.

Kapcsolódók

banner_bcxvIA0Y_2.jpg

Kimaradt?