Borboly Csaba: „Intézmények iránti bizalom nélkül nem beszélhetünk működő demokráciáról”

Negyedik mandátumának elnyeréséért száll versenybe a szeptember 27-i helyhatósági választáson Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Az RMDSZ jelöltje a kitartó munkát, az egységes Székelyföldben gondolkodást és a bizalom fontosságát tartja politikusi tevékenysége alapjainak. Interjúnk a jelöltbemutató sorozatunk része.

Tizenkét éve szolgálja a közösséget Hargita Megye Tanácsának elnökeként, és arra készül, hogy a szeptemberi helyhatósági választásokon újabb mandátumot nyerjen. Mi készteti az új kihívások elfogadására? Mi motiválja, hogy újra megmérettesse magát a megyeelnöki székért?

Sok még a teendő, és úgy gondolom, amit elkezdtünk, azt be is kell fejezni. Az utóbbi négy évben több elakadt ügyet sikerült továbbvinni, ilyen például a megyei utak felújítása, amelynek a hatáskörét 2016-ben vettem át alelnök kollégámtól, és új lendülettel fogtunk neki a régebbi tervek megújításának meg az aszfaltozásoknak. Ma már elmondhatjuk, hogy történelmileg egybetartozó, de az 1968-as megyésítéssel szétszakított térségeket sikerül összekapcsolnunk, így ismét könnyebb lesz a kapcsolattartás a közösségek, például Erdőszentgyörgy és Etéd meg a környékbeli települések lakói között .

Ezt mi úgy emlegetjük, hogy összekötjük Székelyföldet. Mindemellett persze vannak olyan tervek is, amelyek kivitelezése még hátravan, mint például a gazdaságot, vállalkozásokat segítő inkubátorházak létrehozása, aminek a véghezvitelét szintén feladatomnak érzem.

Ha visszatekint a legutóbbi mandátumára, hogyan értékeli Hargita megye fejlődését, illetve hogyan látja ebben a saját szerepét?

A koronavírus-járvány idején különösen megmutatkozott az a bizalom, amellyel az emberek kitüntették Hargita Megye Tanácsát. Ezt tekintem az egyik legnagyobb eredménynek, amit 12 év kitartó munkájával, minden részletre figyelve sikerült elérni. Az emberek partnernek tekintik a megyei tanácsot, bíznak bennünk. És ez nagyon fontos, hiszen az intézmények iránti közbizalom nélkül nem beszélhetünk működő demokráciáról. Az embereket bevontam a munkánkba, személyesen elmentem oda, ahol problémát jeleztek egy megyei beruházás, de akár helyi probléma kapcsán is. És mindennek nyomán beszélhetünk megvalósításokról.

Elégedett vagyok a megye térségeinek az együttműködésével, és a polgármesterekkel szintén jól tudtunk dolgozni. Folytattuk azokat a programjainkat, amelyek a fiatalok itthon tartását, illetve hazavonzását célozták, és újakat hoztunk létre, mint a Hargita hazavár, de ide tartoznak a szakorvosoknak épülő szolgálati lakások is. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház felújítása, illetve bővítése is túljutott a kezdeti nehézségeken, és most már jelentős megvalósításról beszélhetünk.

Mi az, amit egyértelműen sikerként élt meg az elmúlt években?

Az irántunk érzett bizalmat és a megyei kórház fejlesztését említeném ismét. A megyei egészségügyet nemcsak a kórházépület felújításával, bővítésével fejlesztjük, hanem sikerült növelni a szolgáltatások és az orvosok számát, szolgálati lakásokat építettünk szakorvosoknak, az elkövetkező négy évben pedig további százat szándékozunk létesíteni. Egyre közelebb látszik a II-es besorolás elérése, amely révén regionális klinikává válhat a csíkszeredai intézményünk. Hasonló hozzánk legközelebb Brassóban, illetve Marosvásárhelyen van, így nagy szó, hogy a Hargita megyeieknek a legtöbb problémával nem kell majd messze utazniuk, sőt, már most is sokan jönnek a csíkszeredai kórházba más megyéből. A helikopter-leszállópálya megépítése után pedig csökken a betegek ideszállításának az ideje, és a bonyolultabb, itt el nem látható eseteket hamarabb el fogják látni más, nagyobb kórházban. Mindez egy szemünk láttára alakuló sikertörténet, és akkor a megyei kórház egyetemi kutatással való összekapcsolását még nem is említettem.

A másik sikertörténet, amire talán a legbüszkébb vagyok, a Székely termék mozgalom. A közösségi védjegyet 2009-ben jegyeztük be, és azóta mozgalommá nőtte ki magát, amely köré rendszeres vásárokat is szerveztünk. Ezzel nemcsak a védjeggyel rendelkezőknek, hanem a többi helyi és hagyományos termékeket előállító gazdának, kézművesnek is jövedelemszerzési lehetőséget teremtettünk. Kollégáimmal kiszámoltuk: az eltelt 11 évben több mint ezer termékre került rá a közösségi védjegy logója, ami 162 termelőt jelent, és több mint ezer munkahely megtartását, ugyanis a havi vásárainkkal és népszerűsítő programjainkkal jövedelemhez juttattuk ezeket a gazdákat. Azt is elmondhatom, hogy 2300 munkahely megtartásához járultunk hozzá a védjegy révén.

Szerteágazóak a megyében élők gondjai. Amennyiben újra megyeelnökként tevékenykedhet a következő években, hová helyezné a fő hangsúlyt a térség fejlesztésében?

Nincs szó hangsúlyváltásról, mert úgy gondolom, az elmúlt években is olyan, az embereket legjobban érintő problémákkal foglalkoztam, amelyekkel ebben az országban a politikusok többsége nem. Az egyik ilyen a fiatalok itthon tartása, illetve hazavonzása, és ennek az egyik feltétele, hogy szakmát, használható tudást adjunk a kezükbe. Segítettük tanműhelyek felszerelését, erősítettük a pályaorientációs programjainkat, hatni próbáltunk a szakoktatással kapcsolatos közgondolkodásra a diákok, a szülők és a vállalkozók megcélozásával. A vállalkozóknak is számos programot indítottunk a fejlesztési ügynökségünkön keresztül, és e téren az inkubátorházak meg az ipari parkok létesítésével kívánunk további gazdaságerősítő lépéseket tenni.

Egy élő és élhető megye megteremtésén dolgozunk, és minden területre igyekszünk odafigyelni, ahogy eddig is tettük. Ez azt is jelenti, hogy nem „kényelmesedtünk bele” a megyei tanács hatásköreibe, hanem olyan témákban is megnyilvánultunk és felszólaltunk, asztalhoz ültetve és megoldásra ösztönözve a szakintézményeket, mint a magyar diákok diszkriminációja az érettségin és a romántanulásban, vagy a már említett szakoktatás. Nem ráztunk le témákat azt mondván, hogy ebben nem vagyunk illetékesek, hanem kezdeményeztünk. Egyszer már egy oktatási miniszter lemondását is elértük.

Neve már-már összenőtt a medvekérdéssel. A nagyvadak és az ember együttélésének megoldása úgy tűnik, egy helyben toporog, miközben egyre többször tűnnek fel a medvék lakott településeken veszélyeztetve a lakosságot. Miért nem sikerül kimozdítani ezt a kérdést a holtpontról és mit várhatunk a következő időszakban?

Ez egy másik olyan ügy, amiben cselekedtünk, nem várva meg, amíg az amúgy illetékes bukaresti környezetvédelmi minisztérium méltóztatik valamit tenni. 2017-ben például több megyéből a vadkárok miatt tüntető gazdákat szerveztünk Bukarestbe, a minisztérium épülete elé, de máskor is folyamatosan gyomroztuk a szaktárcát. Ebben a problémakörben minden szintet bejártunk már, Brüsszelig vittük a témát, ahol a Régiók Bizottságában készítettem egy jelentést a konfliktust okozó fajokkal való együttélésről, amelyet keményen támadtak politikailag: 2018 elején egyes bizottsági tagok a brit Guardian újságot is rám uszították. De meg tudtam győzni a kollégáim többségét, így sikerült elfogadtatni a jelentést. Többször megállapíthattuk, hogy a bukaresti minisztériumban van a probléma, amely folyton katolikusabb akar lenni a pápánál, és az uniós szabályokat vagy túl mereven értelmezi, vagy mismásol, tartva a zöldszervezetek haragjától.

A legutóbbi próbálkozásunk egy online petíció, amelyre már válaszolt az Európai Bizottság: eszerint Románia nem élt azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az EB felajánlott a medvepopuláció kezelésére, ember és állat együttélésére, és ez egyértelműen mulasztásnak tekinthető, hiszen a román kormány meg sem próbálta megoldani a problémát. Az aláírásgyűjtés után az uniós szakbizottság asztalára kerül az ügy, és azon dolgozunk, hogy a szakbizottság tagjai hivatalosan ellátogassanak térségünkbe, és a helyszínen tanulmányozzák a helyzetet. Amúgy nemrég megyénkben járt Vincze Loránt EP-képviselő, az Európai Parlament petíciós bizottságának tagja, akivel együtt Csíkszentmiklósra látogattunk, és az ott megbeszéltek szerint – ha a helyi közbirtokosság is ennek megfelelően dönt – létrehoznánk Európa legnagyobb medveparkját), amiből ember és állat egyaránt nyerhet.

Nem mehetünk el szó nélkül a határviták mellett sem. A Békás-szoros kapcsán kialakult helyzet először kedvező fordulatot látszott venni, majd mégis Hargita megyére kedvezőtlen döntés született. Mi várható a Neamț megyével folyamatban lévő perben?

A magyar közvéleményben létezik egy téves értelmezése is az ügynek: mintha most, a másodfokú döntéssel, egy csapásra került volna a Békás-szoros Neamț megyéhez, holott ez a helyzet már 1998-ban előállt, amikor, Hargita Megye Tanácsát kihagyva, Gyergyószentmiklós akkori vezetői aláírták azt a jegyzőkönyvet, amellyel elismerték a szomszéd megye álláspontját. Az egyezség megkötése óta a Békás-szoros közigazgatásilag Neamț megyéhez tartozik, és az ottani turisztikai zónában dolgozók, például az árusok, abban a megyében adóznak. Ennek a törvénytelen jegyzőkönyvnek a megsemmisítéséről szólt a szóban forgó per, amelyet csak többszöri nyomásgyakorlásunkra indított el Gyergyószentmiklós 2008 utáni vezetése. Még meg is büntettük Mezei János akkori polgármestert, amiért nem tette meg a szükséges lépéseket a neamțiak törvénytelen építkezései ellen.

Mint köztudott, tavaly a javunkra döntött a bíróság, közel tíz év huzavonát, a per sorozatos áthelyezését követően, és semmissé nyilvánította a jegyzőkönyvet. Idén viszont, másodfokon kizárták Hargita Megye Tanácsát a perből, egyben kizárták egy halom bizonyító dokumentumunkat is, térképekkel együtt. Nem az történt, hogy nem tartották ezeket bizonyító erejűnek, hanem egyszerűen nem vették figyelembe! A jogászaink hüledeztek, azt mondta egyikük, hogy rendkívül kíváncsi az ítélet indoklására, valószínűleg doktorit lehet majd írni a döntés indoklásának tanulmányozásából, annyira abszurd a másodfokú döntés. Azóta is várjuk az indoklást, mert azt kézhez kapva rendkívüli jogorvoslattal kívánunk élni, tehát a meccset még nem tekintjük lejátszottnak.

Hasonlóan kényes téma az úzvölgyi katonatemető, illetve az ott húzódó megyehatár kérdése. Mennyire érzi felelősnek a helyi, illetve a megyei vezetést a kialakult helyzetben? Nem gondolja, hogy a katonatemető ügyében késtek a válaszlépések, hiszen már a keresztek felállítása előtt tudni lehetett, hogy készül a helyszínen valami?

Tizenkét pert folytatunk a dormánfalviak törvénytelenségeinek helyreállításáért. A küzdelemnek már vannak eredményei, vannak nyert perek. Például keresetet nyújtottam be a Bákó megyei prefektusi hivatal ellen, amiért nem adta ki a vonatkozó dormánfalvi iratokat. Jogerős döntés nyomán most már ki kell adnia. A perek célozzák a temető eredeti állapotának visszaállítását és a szakhatósági döntéseket is. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy akárcsak a Békás-szorosnál, itt is van egy olyan fele a történetnek, miszerint magyarok mulasztásának – hogy enyhén fejezzem ki magam – a levét isszuk: egy csíkszeredai topográfiai cég volt az, amelyik húsz évvel ezelőtt úgy készítette el Csíkszentmárton község kataszteri dokumentációját, hogy kihagyta belőle Úzvölgyét! Ennek a cégnek a magyar vezetője most az egyik román párt színeiben indul Hargita Megye Tanácsa elnöki tisztségéért... Nem adjuk fel, megyünk tovább, optimista vagyok, de azért nem kívánok bővebben belemenni a kérdésbe, mert Romániában sajnos a folyamatban lévő ügyekről szóló sajtónyilatkozatok képesek befolyásolni bírói döntéseket.

Bár a megye infrastruktúrája kétségkívül javul, elkerülik a térséget az autópályák, távol esnek a repülőterek. Hogyan képzeli el mégis, hogy ne szigetelődjön el a megye, hanem az országos és európai gazdasági-társadalmi folyamatokban is a „fősodorban” igyekezzen haladni?

Ezt a helyzetet se látom ennyire sötéten, hiszen 150 kilométeres körzetben két nemzetközi repülőtér is van, a marosvásárhelyi és a bákói, és hamarosan megnyílik a hasonló távolságban lévő brassói. Tehát nem vagyunk a világtól elszigetelve, az úzvölgyi út leaszfaltozásával pedig még közelebb kerül a bákói reptér. Az európai uniós új finanszírozási időszak nyerteseivé akarunk válni, célunk minél nagyobb EU-s támogatás megszerzése. A nagyvárosokat célzó programokat úgy próbáljuk ellensúlyozni, hogy metropoliszövezeteket hozunk létre a municípiumokkal szomszédos települések társulásával. Úgymond vissza szeretnénk állítani az egykori járási rendszert, hogy az ügyintézés könnyebb legyen, a közintézmények közelebb kerüljenek az emberekhez. Mindent megteszünk azért, hogy megyénk élen járjon az uniós pályázatok megnyerésében és lebonyolításában, ebbe beleértve a nagyobb beruházásokat is.

Nem nevezhető felhőtlennek a megyei tanács kapcsolata a megyeszékhely városvezetésével. Újraválasztása esetén tervezi, hogy javítson ezen?

Kérdésébe egy olyan állítást csempészett, amit vitatnék, mivel a városvezetéssel egy csapatban játszunk, ezt a csapatot RMDSZ-nek hívják. Ha vannak is alkalomadtán belső viták – vagy inkább csak alkalmi megnyilvánulásoknak nevezném –, ezeken mindig felül tudtunk emelkedni, és úgy cselekedtünk, hogy az a közösség hasznára váljék. Eddig sikerült, és meggyőződésem, hogy sikerülni fog a megújuló csíkszeredai városvezetéssel partnerségben is, amelyet reményeim szerint Korodi Attila fog irányítani.

Egy könnyedebb téma. Közismert, hogy rendkívül aktív a közösségi felületek használatában, szinte napi rendszerességgel készülnek videók az Ön szereplésével. Szívesen vállalja ezeket? Nem szegik kedvét az időnként fölhangzó kritikus hangok?

Nem az a típus vagyok, akinek kedvét szegik a kritikus hangok, főleg mert látom, hogy ezek csak egy hangos kisebbség megnyilvánulásai. Biztatást ad viszont az ennél sokkal nagyobb számú pozitív visszajelzés. Rengeteg ember naponta kérdez a közösségi oldalamon üzenve vagy telefonon, e-mailben. Egyre többen fordulnak hozzám, mert tudják, hogy válaszolok, hogy megpróbálok segíteni. Tudják, hogy számíthatnak rám. Ezt a bizalmat meg akarom szolgálni, és enélkül, úgy gondolom, nem is lehet hatékonyan dolgozni. Tehát a kérdésére válaszolva: szívesen teszem ezt.

(Címlapfotó: Biró Zoltán)

Kapcsolódók

banner_33n1iUxf_maltai-970x250.gif
banner_jpL2NADm_maltai-300x250.gif

Kimaradt?