Illyés Gergely: a korrupció helyett Iohannisék most magyarbarátsággal bélyegzik meg a PSD-t

Az általa támogatott nemzeti liberális kormány válságkezelési hiányosságai mellett saját kommunikációs ballépéseiről is el akarta terelni a figyelmet Klaus Iohannis államfő, amikor Erdély magyaroknak történő „odaadásával” vádolta meg a Szociáldemokrata Pártot (PSD) – jelentette ki a Maszolnak Illyés Gergely politológus. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) munkatársa szerint az elnök „kisebbség- és magyarbarátsággal” bélyegzi meg a PSD-t, miután a párt korrupcióval való azonosítása már nem elég hatásos fegyver a liberálisok kezében.

Klaus Iohannis múlt szerdai kijelentése a székelyföldi autonómiastatútum törvénytervezete kapcsán, amellyel Erdély magyaroknak történő „odaadásával” vádolta meg a Szociáldemokrata Pártot, valóban a gazdasági válságról, a kormányzó Nemzeti Liberális Párt hiányosságairól való figyelemelterelésként értékelhető?

Több magyarázat is lehet: az egyik a figyelemelterelés, de nemcsak a liberális kormány válságkezelési intézkedéseiről. Az, hogy egy ennyire súlyos kijelentést tett, nem pillanatnyi döntés eredménye, de az, hogy épp most talált ürügyet, az autonómiatervezetnek a parlament egyik házából a másikba való „átcsorgása" kapcsán, összefügghet azzal is, hogy a saját maga kommunikációs hibáiról is el akarta terelni a figyelmet.

Azelőtt néhány nappal két nagyon szerencsétlen nyilvános szereplése is volt Iohannisnak: az egyik, mikor azt mondta, Franciaroszágban kísérletképpen megnyitják az iskolákat, amiről bebizonyosodott, hogy hamis volt, és a francia sajtó, konkrétan a Liberation kis feltette a kérdést, hogy a román államfő vajon miként gondolta ezt. A másik melléfogása pedig az volt, amikor online sajtótájékoztatóján a romániai járványgörbét próbálta meg felvázolni, és nagyon gyorsan kiderült, hogy ő maga sem tudja, hogyan kell értelmezni ezeket az adatokat. Tehát volt két nagyon szerencsétlen megjelenése Iohannisnak, s ahogy megismerhettük, ezek őt nagyon zavarják. Kevés spontán nyilvános szereplése volt az elmúlt években, általában irányítottak a megszólalásai, kérdezni sem lehet a sajtótájékoztatóin... Talán ezekről is el akarta terelni a figyelmet – ami egyébként sikerült, mert ezzel a két kommunikációs ballépésével most már nem foglalkozik senki.

A legfőbb mozgatórugó azonban az volt – amit a közvéleménykutatási adatok is alátámasztanak –, hogy a Szociáldemokrata Párt támogatottsága nem csökkent annyira, mint ahogy az elmúlt évben, Liviu Dragnea elítélése és a kudarcos választások után számítottak rá. S már a Nemzeti Liberális Párt rekordmagas, negyven százalék feletti népszerűsége is inkább a harminc százalékhoz áll közelebb. Ez a fejlemény pedig azt indíthatta meg az államfői tanácsadókban, hogy a Szociáldemokrata Párt démonizálása már nem annyira hatásos, mint tavaly, amikor a korrupcióval azonosították a pártot, és a Dragnea-féle vezetés kapcsán sikerrel állapítottak meg egy olyan narratívát, hogy ez a párt felelős egyedül minden rosszért, ami a román politikában történt az elmúlt évtizedekben. A szociáldemokraták összekapcsolása a korrupcióval vezetett Iohannis elnökválasztási sikeréhez és a PNL-nek a magas népszerűségi mutatóihoz. Most úgy tűnik, hogy ez a fajta démonizálása a PSD-nek már nem elég erős fegyver. A korrupciót velük szemben elég hiteltelen dolog elsütni, mert a korrupció vádja általában a kormányon lévőkkel szemben fogalmazható meg a legkönnyebben.

Kellett tehát valami új „üzemanyag” abba a gépezetbe, ami megint csak a Szociáldemokrata Pártot állítja be a rossz forrásának, ami ellen küzdeni kell. Sajnos, úgy tűnik, hogy ez a nemzeti kisebbségek, vagy általában véve az RMDSZ-szel való együttműködés lett. Az elmúlt években is előkerült nagyon sokszor, hogy az RMDSZ tulajdonképpen „a román nemzet ellen cselekszik”, és minden kezdeményezés, amit ők tesznek a törvényhozás szintjén, támadásként értelmezhető a román szuverenitás és az egységes nemzetállam ellen. Ráadásul a román sajtóban már négy-öt éve az az irányvonal, hogy az RMDSZ tulajdonképpen „a magyar kormány meghosszabbított keze”, azé a magyar kormányé, „amelyik az orosz elnökkel egyetértésben szeretné tönkretenni Romániát”. Ezt először csak néhány sajtótermék vagy homályos tudományos műhely cikkírója fogalmazta meg, de most már a mainstream román sajtóban is egyre többet lehet ezzel a véleménnyel találkozni. Természetesen ez azt is jelenti, hogy egyre elfogadottabb lesz ez az álláspont.

Láttuk, hogy Iohannis kijelentése óta nemcsak az autonómia-tervezetet utasították el, hanem a közigazgatási törvénykönyv módosítására tett RMDSZ-es javaslatokat is, sőt felmerült az az ötlet – a nyilvánvalóan mosakodni igyekvő PSD részéről –, hogy minden „alkotmányellenes” törvénynek a parlamenti beterjesztését is megtiltanák. Úgy tűnik, hogy a PSD elleni fegyver a korrupció után egy ilyen kisebbségbarát képnek a megteremtése lenne, vagy legalábbis megpróbálja Iohannis és a PNL azt a képet vetíteni a PSD-re, mintha valamiféle engedményeket akarna tenni a Romániában élő magyarságnak. A közvéleménykutatások rendre azt mutatják, hogy a román társadalom nagy része nem tartja jónak a kisebbségek jogainak a további bővítését, a román társadalom többsége szerint elég, sőt bizonyos tekintetben túlságosan is sok joggal rendelkeznek a kisebbségek. Ezért használhatják fegyvernek ezt a témát a PSD ellen.

Cél az RMDSZ „politikai karanténba” zárása

Megjósolható, hogy milyen hatása lesz ennek az etnikai viszonyokra és a román–magyar kapcsolatokra?

Nyilvánvaló, amikor egy hivatalban lévő elnök belpolitikai haszonszerzés céljára felhasznál egy ilyen témát – aminek minősítésétől azért tekintek el, mert a magyar politikusok ezt megtették, nekik a feladatuk ez –, a kormánypárt számára hasznos lehet. Az etnikumközi kapcsolatok további rontása, az RMDSZ-nek egyfajta politikai karanténba helyezése Bukarestben, és ezzel a szociáldemokraták támadása, előnyös dolog nekik. Ennek a magatartásnak a fenntartására számítok.

Az elmúlt években erre sok kísérletet láttunk, csak soha nem ilyen magas rangú szereplő részéről, illetve a román pártok eddig, amikor hatalmon voltak, többnyire tartózkodtak az ilyenfajta üzenetektől; politikai program szintjén nem hirdették meg az etnikumközi kapcsolatok rombolását és az RMDSZ-nek a nyílt támadását, mert arra számítottak, hogy a parlamenti erőviszonyok alakítása érdekében az RMDSZ-szel valamilyen témában össze lehet fogni. Nem tudom, hová fog ez vezetni, de ha nagyon erős lesz ez a spirál, akkor a legtöbb román pártot arra a felismerésre juttathatja, hogy nem lehet az RMDSZ-szel semmilyen közösséget vállalni Bukarestben, ami nem is kell mondanom, milyen következményekkel járna az érdekképviselet lehetőségeire nézve.

Tehát stratégiai érdek most, hogy ezt a helyzetet elkerülje az RMDSZ, mert ez hosszú évekre visszavethet bármilyen törekvést. Egyébként ezt a tendenciát nem Iohannis kijelentésétől lehet számítani, hanem évek óta látszik. Emlékezzünk vissza, hogy amikor Sorind Grindeanu, saját miniszterelnöke kormányát megbuktatta a PSD, az volt a kérdés, hogy az RMDSZ támogatja-e a bizalmatlansági indítványt. Akkor az RMDSZ néhány dolgot kért cserébe, ami végül sajtónyilvánosságot kapott, és akkor is ugyanilyen felháborodás és magyarellenes hullám csapott végig a román politikai eliten. Akkor bármiben is egyezett meg az RMDSZ és a PSD, néhány óra alatt az semmivé vált. Sőt ilyenkor a román politikai elitben egy bizonyítási vágy is felbuzdul, hogy ők aztán biztosan nem magyarbarátok, és ezért aztán még a kezdeti állapotból is visszavesznek.

Az az évtizedes gyakorlat, hogy román pártokkal szövetkezik az RMDSZ bizonyos célok elérése érdekében, lehet, hogy most zárójelbe kerül, vagy legalábbis egy időre megkérdőjeleződik ennek az életképessége. Hozzáteszem azonban, hogy egy parlamenti demokráciában nehéz más utat elképzelni az érdekérvényesítési folyamatnak.

De elképzelhető, hogy az idei parlamenti választásokat követően, a következő mandátumban nagyobb mozgástere lesz az RMDSZ-nek?

Lehet. Volt egy időszak, amikor előszeretettel léptek koalícióra a román pártok az RMDSZ-szel. Egyrészt a nemzetközi nyomás miatt: ne feledjük, hogy az Egyesült Államok még a kilencvenes években sokat tett azért, hogy a román politikai elit nyitottan viszonyuljon a magyarokhoz és politikai vezetőihez, később az európai uniós csatlakozás folyamatában jónak tűnő dolog volt a nemzetközi közvélemény előtt, hogy a magyarok a kormányban vagy a kormány közelében vannak, és ezzel bizonyították be a románok, hogy ők nem kisebbségellenesek. Az Európa Tanácshoz, a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozási folyamatban konkrét követelmény volt a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása – más kérdés, hogy ennek pontos kodifikációja alkufolyamat függvénye volt.

Ez a nyomás jó ideje nem létezik, és több mint tíz éve azt látjuk, hogy módszeresen próbálnak meg eltávolodni ezektől a gondolatoktól a román pártok. Először megpróbálják nem alkalmazni a meglévő jogokat, majd „visszaépíteni” őket, akár az ingatlan-visszaszolgáltatásra, akár az oktatási törvényre gondolunk. Az 1997 és 2007 közötti tízéves szakasz volt, amikor előszeretettel léptek koalícióra az RMDSZ-szel, de a többi időszakot az eltávolodás jellemezte.

Az RMDSZ-szel azért volt jó koalícióban lenni, mert az ország nagy részén nem kellett funkciókat átengedni neki, hiszen csak a magyarok által lakott vidékeken volt érdekelt ebben, meg a forráselosztásban, viszont a mostani politikai hangulatban lehet, hogy sokkal nagyobb politikai ára lenne az RMDSZ-szel való szövetkezésnek, és a nagyobb román pártok, kormányra jutás esetén lehet, hogy egy másik, kisebb román párttal lépnének szívesebben koalícióra.

Visszatérve a román–magyar viszonyra. Orbán Viktor diplomatikusan reagált a múlt héten Klaus Iohannis kijelentésére, szerdán viszont a román sajtó azt boncolgatta, hogy a magyar miniszterelnök egy olyan földgömbnek a képét osztotta meg a Facebook-oldalán, amelyen kivehető volt Nagy-Magyarország térképe. A román újságírók Iohannis nyilatkozatára adott revizionista üzenetként értékelték ezt, holott Orbán Viktor a történelemből érettségiző diákoknak kívánt sok sikert. Félreértés vagy félremagyarázás volt ez?

Ha egy történelmi térképet ábrázol valaki a történelmi érettségi kapcsán, és ebben revizionizmust látnak, inkább arra világít rá, ami az elmúlt napokban többször is tetten érhető volt a román sajtóban, éspedig a cikkírók minden magyarországi gesztusban próbáltak revizionizmust vélni, és az általuk felvázolt magyar–orosz-tengely értelmezésbe ez nagyon jól beleillik.

 

A román diplomácia évek óta arra törekszik, hogy Magyarországot a térségbeli bomlasztó erőként, revizionista szándékú országként tüntesse fel, úgyhogy nem kell meglepődnünk azon, hogy a román sajtó így reagál a dolgokra. Attól még a történelmi térképek azok maradnak, amik: egy adott történelmi helyzetben igaz dokumentumok, amelyek ma már nem tükrözik a valóságot. Lehet ebbe belelátni dolgokat, de attól még az elmúlt heteknek az eseményei azt mutatják, hogy a Bogdan Aurescu vezette román diplomácia mindent megtesz azért, hogy Magyarországgal élezze a konfliktust, és az elsődleges célja az, hogy a nemzetközi színtéren Magyarországot bomlasztó erőként mutassa be, amellyel szemben szeretné úgy pozicionálni Romániát, mint amelyik stabilitást, biztonságot sugároz, és tulajdonképpen ő lehet a Nyugatnak és az Egyesült Államoknak a térségbeli partnere. Valamiért a románok számára a térségbeli összefogás – mint amilyen a Visegrádi négyek – elképzelhetetlen, ők inkább azt szeretnék, hogy a nagyhatalmak, vagy az erős EU-tagállamok Romániára alapozzanak a térségben.

Kapcsolódók

Kimaradt?