Oltean Csongor, az RMDSZ EP-képviselőjelöltje: gyenge politikus, aki feladja az elveit


-A A+

A jó politikus az, aki nem adja fel az elveit, de a közösséggel szembe se megy – vallja Oltean Csongor. Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelölt-listájának negyedik helyén szereplő fiatal jelölttel a kampányáról, a politikához való hozzáállásáról beszélgettünk, a jövőjére is kitérve.

Aktív kampányt folytattál, gyakorlatilag bejártad Erdély számos pontját. Milyen volt számodra az elmúlt néhány hét és kikkel dolgoztál együtt?

Nekem nem új, hogy folyamatosan úton vagyok, mert a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnökeként és az RMDSZ ifjúságért felelős ügyvezető alelnökeként két éve járom az országot, és korábban is Háromszék különböző településeit látogattam. Szerencsére szeretek is utazni, bár ilyenkor szembesülök azzal, hogy Erdély milyen nagy és mennyire ráférne néhány autópálya és más infrastrukturális beruházás. Minden megyébe egyébként nem jutottam el: Temes, Hunyad és Fehér megye maradt ki a kampány során, de volt ahová többször is eljutottam.

Reggel hat-hét óra körül ébredek, éjjel egykor fekszem, de ezt megszoktam. A csapatom néhány fiatalból áll, programfelelősből, időnként sofőrből, sajtófelelősből, a közösségi médiáért felelős személyből – nagyjából öt-hat főből, akik nem kell feltétlenül kísérjenek, ha bizonyos dolgokat a távolból is meg lehet oldani.

Azt örömmel konstatáltam, hogy a kampány során az erdélyi társadalom számos rétegével találkoztál, nemcsak a közösségvezetőkkel.

Azt terveztem el, hogy „mindenkivel is” találkozok, ezért szakmai beszélgetéseket szerveztünk, eszmecserét folytattam egyetemistákkal, orvosisokkal, iskolásokkal, különféle munkásokkal, helyi választmányok tagjaival, aktivistákkal, papokkal, vállalkozókkal. Több ezer emberrel találkoztam személyesen és több mint 15 ezer kilométert vezettem le a kampány kezdete óta.

A politikum sok esetben olyan emberekre fektet hangsúlyt, akik másokat mozgatnak, és sokszor nem vállalják, hogy a hétköznapi emberekkel is leüljenek beszélgetni. Megkeresik inkább azokat, akik meg tudják szólítani a társadalom különböző rétegeit, én azonban azt gondolom, első kézből kell hallanunk a problémákat, hiszen ez is olyan, mint a pletyka: nem mindig az lesz a vége, mint ahogyan indult.

Ez azt jelenti, hogy tapasztaltál eltéréseket a különböző közösségvezetők meglátásai és a hétköznapi emberek között?

Olyan szempontból igen, hogy mi politikusok hajlandók vagyunk mindenről általánosságokban beszélni. Ha például a fiatalok kivándorlásáról van szó, megvizsgáljuk a mögötte álló jelenségeket, a gazdasági okokat elsősorban, de érdemes megnézni a mélyebb rétegeit is a kérdésnek. Azokról is kell beszéljünk, akik egyáltalán nem akarnak hazajönni, és nemcsak a pénz hiánya miatt, hanem mert civilizált államban élnek mára, de például arról is, hogy amikor az EU-ba beléptünk, tudtuk, hogy a kivándorlás be fog következni.

Én egyébként fiatalokkal beszélgetve azt látom, hogy sokan céltudatosan mennek el, és majd hazajönnek, hogy vállalkozzanak vagy felépítsék az álomházukat és munkát vállaljanak itthon. Különböző közvélemény-kutatásokból látszik, hogy aki 2000-2500 euróért dolgozik külföldön, az nagyjából 3000 lejért hazajönne. Amit szintén tapasztaltam, hogy vidéken sok település esetében valóban az elöregedés fenyeget, viszont vannak jó példák arra is, hogy az uniós támogatásoknak köszönhetően sokan itthon maradnak és gazdálkodni kezdenek.

Nem titok, hogy bizonyos kérdésekben szabadelvűbb vagy az erdélyi magyar társadalom átlagához képest, ilyen esetekben pedig gyakran azt látni, hogy az elvek idomulnak a szavazatokért cserébe. Ennek fényében mit gondolsz a saját politikai jövődet illetően?

Úgy gondolom, hogy az gyenge politikus, aki feladja az elveit, de meg kell találni az összhangot a közösség és a saját nézeteink között. Az biztos, hogy az erdélyi magyar társadalom nincs felkészülve bizonyos kérdésekre, de ez generációról generációra változik, és miközben természetesen nem szabad feladnunk az értékeinket és hagyományainkat, azt is meg kell tanulnunk, hogy elfogadóak legyünk.

Nekünk, politikusoknak valamilyen szinten irányt kell mutatni, és én abba az irányba nem tudok elmozdulni, ahol megtagadjuk a saját társadalmunk tagjait, mert másként gondolkodnak. Az RMDSZ mindig abban volt erős, hogy az eltérő vélemények ellenére egységes maradt, és ha már nem tudnék a szövetség része lenni, akkor az biztos, hogy más pártban sem tevékenykednék. Sem az RMDSZ-t, sem a közösséget nem akarom megváltoztatni, hanem inkább meg kell találni azt a módját, hogy a közösséget formáljuk, számomra pedig az elfogadás az egyik fő elv.

A közösség megváltoztatását illetően két nézet van. Az egyik szerint a képviselő nem más, mint a közösség vélt vagy valós értékeinek képviselője, és ehhez kell tartsa magát, a másik szerint viszont ő maga is kell hasson a társadalomra annak a tudásnak köszönhetően, amit ő mint politikus szerzett. Mit gondolsz erről?

Markó Béla volt szövetségi elnöknek volt egy nagyon jó gondolata erről. Azt mondta, hogy a politikus két esetben tévedhet: akkor, amikor szembefordul a néppel és akkor, amikor mindig a nép után megy. Meg kell találnunk az összhangot, hiszen minket azért választanak meg az emberek, mert bíznak abban, hogy mi tudjuk képviselni őket akkor is, ha rövid távon kedvezőtlen döntéseket hozunk, amelyek pozitív eredményeket hoznak hosszú távon. Az a szerepünk, hogy előre lássunk öt-tíz-húsz-száz évig akár, szemben a hétköznapi emberrel, aki elsősorban csak a saját jövőjét tervezi. A legjobb megoldás tehát az összhang megtalálása, azaz képviselni az embereket, de aztán vissza is hatni a társadalomra, tájékoztatni őket arról, hogy miért kell egyes döntéseket meghozni.

Az a politikus, aki mindent a nép akarata szerint tesz, az vagy az elveivel megy szembe előbb-utóbb, vagy pedig képtelen teljesíteni a kéréseket, aki pedig szembemegy velük, azt leváltják majd.

Mit értesz Európai Unió alatt?

Az, hogy mit értek én alatta és mit szeretnék látni, az két külön fogalom. Azt nem mondhatom, hogy Európa egy család, de egy olyan közösség kell legyen, ahol mindenki jól érzi magát a saját kultúrájában, a saját nyelvében, ahol szabadon lehet mozogni, nincsenek első- és másodrangú állampolgárok, mindenki úgy tud érvényesülni, mint a többiek. Egyenjogúság, egyenrangúság – én ilyen Európában szeretnék élni. Sajnos sok kérdésben az EU kettős mércét alkalmaz, akár a mezőgazdasági támogatásokat nézzük, akár a kisebbségi jogokat, de számomra az az ideális, ahol mindenki egyformán részesül a jogokból.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X