A múlt héten az egyik román tévéadó újra sugárzott egy amerikai filmet, amelyben van egy emlékezetes megállapítás. Egy tengeralattjárón a két legmagasabb rangú parancsnok közötti vitában az egyik azt mondja: „az a dolgunk, hogy megvédjük a demokráciát, nem az, hogy gyakoroljuk.” Két irányt vesztett nagyhatalomnak lehetne ez a maga választotta mottója.

Most már látszik, Grúzia és Dél-Oszétia mindinkább garázda paramilitáris csapatok harci terepévé és nemzetközileg kezelendő humanitárius katasztrófa színhelyévé válik, ezt eredményezte a grúz elnök felelőtlen gesztusa. Ami azonban nem feledtetheti a két fő geopolitikai tényező, Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok felelősségét.

Oroszországot a világ egyes kancelláriáiban jó ideje birodalmi banditizmussal vádolják a számtalan „kihelyezett” konfliktusa miatt. Tény, hogy amióta Grúzia – amerikai hatásra – ellenében képzeli el a jövőjét, Oroszország kitartó gazdasági és katonai nyomásnak tette ki, rendszeresen provokálta, Abháziába és Oszétiába ezrével bocsátott ki útleveleket, a két szakadár köztársaságot elözönlette az orosz katonai maffia szakszervezeteivel.

Magyarán, így a vád, Oroszország valósággal kikényszerítette Miheil Szaakasvili öngyilkos, végzetes beavatkozását. Bush elnök, akinek a logika nem erőssége, műbalhésan bírálja Oroszországot, amiért Dél-Oszétia szakadár állam lakosainak védelmében beavatkozik Grúziában, elfeledve, hogy az USA sokkal pusztítóbban ugyanezt tette Belgráddal, amiért Szerbia – a szintén nem nagyon békés albánok ellen – népirtó hadjáratot folytatott Koszovóban.

Két hanyatló birodalom rohan a sorsába, jogtalan háborúkkal, beavatkozásokkal, zsarolással. Útjukon az Irakok, a Koszovók, a Grúziák, az Oszétiák és Abháziák: egyszerű közjátékok. Értékvesztettek, a világ számukra is túlbonyolódott. Saját határaikon belül is bizonytalanok. A demokráciát régen feláldozták a biztonság oltárán, másnak való az.

Olyan szcenárió is létezik, miszerint belátva, hogy az emberiség globális gondjai (beleértve a terrorizmust) az egypólusú világ keretei közt, egyetlen „világrendőrrel” megoldhatatlanok, tudatosan mintegy összeszövetkeztek a hidegháborús állapot dinamikus erőegyensúlya révén stabilitást nyújtó visszaállítására.

Ez a helyzet újabb esély az Európai Unió számára, hogy „bűntelen harmadikként” – identitását erősítve – egyensúlyérzékével hozzájáruljon a világ biztonságához, a normalitás és stabilitás eléréséhez. Egyelőre (elfogadott működési alapszabály hiányában is) ereje inkább a gyengeségében és tárgyalási-közvetítési potenciáljában van.

De legfőképpen intelligenciájában, valamint abban, hogy nem kell szétválasztania a demokrácia védelmét a gyakorlásától.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!