Pekingben véget ért a modern olimpiai játékok huszonkilencedik rendezvénye. Következik, 2012-ben London, a harmincadik olimpia – nekünk pedig lehetetlen nem arra gondolnunk, hogy vajon milyen lesz az emberiség helyzete akkor, négy év múlva.

Miként telik el az olimpiász, ahogyan a játékok közötti, hagyományosan négyéves időszakot nevezik? A most véget ért sportnagyüzem a maga élményzuhatagával, rekordtabellákba és modern mítoszokba bevonuló eredményeivel következtetni enged erre a jövőre.

Jelzéseként két mozzanat: az egyik az, hogy Kína a sportban is átvette a vezetést, mintegy jelképesen megerősítve a nemzetközi politikai és gazdasági életben betöltött, egyre meghatározóbb szerepét; a másik az, hogy – éppen a negyven évvel ezelőtti drámai történések évfordulóján, amikor az egyik katonai tömb Csehszlovákiát rohanta le, a másiknak a vezető hatalma Vietnamban folytatott rengeteg emberáldozattal járó háborút – a fegyverek most sem hallgattak, és egy kis állam felelőtlen és felbujtott vezetőjének baljóslatú epizódszerepétől eltekintve, a két nagyhatalom ugyanaz.

Van azonban egy nagyon fontos új tényező. A világ jobb előremenetelének vágyát most egy olyan harmadik hatalom válthatja valóra, amelyik nem mozog a kérlelhetetlen birodalmi logika kényszerpályáján, amelyiknek nincs szégyellnivaló terhes múltja, illetve puszta létével meghaladhatja tagországainak terhes múltját, amelyik nem viselt és nem fog igazságtalan és jogtalan háborút folytatni, és amelyik talán egyensúlyt tud tartani az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között.

Ez a harmadik hatalom az Európai Unió. Erejét még csak tagországainak kapacitásának összege adja, a többlet még kevés; identitását keresi, akcióit nehezen tudja összehangolni, egyelőre egyetemesen elfogadott alkotmánya is csak születőben; viszonya a két átkos birodalommal nem szimmetrikus – de a legfontosabb az, hogy a béke, a demokrácia és a sportszellem leghitelesebb képviselője jelenleg a világban. Mint ilyen, „félkész állapota” ellenére reményeink legfontosabb, legesélyesebb letéteményese.

És ebben az összefüggésben talán jelent valamit akár az is, hogy ha úgy vesszük, a pekingi olimpiát voltaképpen az Európai Unió nyerte, hiszen huszonhét tagországa együtt magasan a legtöbb aranyérmet, érmet és ponttal jutalmazott helyezést szerezte.

Nagy öröm, hogy kiváló szereplésével, az éremtáblázaton elfoglalt negyedik helyével Nagy-Britannia, a vártnál valamivel gyengébb, de tisztelereméltó tizenhetedik, illetve huszonegyedik helyével Románia és Magyarország, de még az egy ezüst- és két bronzérmet szerzett, 62. helyezett Írország is hozzájárult ehhez a sikerhez.

Kezdődhet a felkészülés az olimpiászra!

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!