keresés

Jelenkori középkor

Tanacu országában azonban szinte természetesnek tűnik, hogy a szenátusban komoly és hosszas vitát folytattak a kérdésről, mi több, a honatyák keresztvető kezüket röpke időre felemelve egyenesen a jogi bizottsághoz küldték vissza az új típusú passzus bevezetésére vonatkozó sürgősségi kormányrendeletet.

A „sátán” ellen a legelszántabban hadakozó (keresztes)vitéz szenátor a külpolitikai bizottság elnöke, a szociáldemokrata Titus Corlăţean volt, aki a napokban egyébként újabb győzelmet könyvelhetett el a gonosz elleni küzdelemben, amelynek során sikerült távol tartani a magyar államfő repülőjét Marosvásárhelytől.

Talán mintegy visszahatásként (is) a vallásüldöző „ateistenek” félévszázados uralmára, 1989 után Románia valóságos vallási révületbe esett, amiben a politikusoknak, a maguk szemforgató ájtatoskodásával, nem kis részük volt. A jelenkori középkorban Isten nevével handabandázó hitetlen hívők lettek az „új vallásosság főpapjai”, mint a megrögzött ateistából buzgó kereszthányó hívővé lett Ion Iliescu, vagy az elegánsan őszülő román miniszterelnök, aki kolostorlépcsőkön csúszkált térden a kormány- és rendszerbuktatásban ügyködő bányászvezérrel együtt. Vagy – hogy egészen mélyre szálljunk – az istentelenségeit Isten nevében elkövető Gigi Becali, aki kufárként alkussza ki a Teremtőtől a mennyei ellenszolgáltatást felépítendő templomaiért.

Romániában ortodox papok esőért imádkoznak, esős időben pedig sztriptízbárokat szentelnek fel; hétköznapivá lettek a csodák, a médiában fában, krumpliban megjelenő keresztekről, sütőtökben kirajzolódó Jézus- és Mária-arcokról, hazajáró lelkekről olvashatunk, írástudatlan jósnők nyilatkoznak az emberiség jövőjéről, asztrológusokat interjúvoló fontoskodó riporterek a tudomány rangjára emelik az asztrológiát, amelyről pedig már Kepler is megmondta, hogy nem több „az asztronómia csalafinta lányánál”.

A román politikai élet szereplői jól tudják, hogy a nemzetiségi gyűlölet szítása mellett az ájtatosság az, ami szinte semmire sem kötelezi, de szavazathoz juttatja a politikust.  Aki a voks kedvéért akár a nevetségességet is vállalja, mint például most, a „biometrikus útlevelek” esetében, amikor még az egyébként a világfinak igazán nem mondható ortodox főpapok is belátták, a sátán nem az útlevélben rejtőzik.

Megvilágosodásuk, úgy látszik, mennyei útmutatást jelentett Traian Băsescu államfő számára is, aki, amolyan sárkányölő Szent Györgyként, nyomban hősiesen bejelentette: elsőként kér biometrikus útlevelet.

  vezércikk