Nem kétséges, a magyar szélsőjobb import árucikké válhat Erdélyben. Egyszer már történt politikai árubehozatal Magyarországról, amikor a magyar mintájú megosztás két táborra szakított néhány csoportot, a szó szoros értelmében is, hiszen a jobbosnak tartott Tusványos ellentáboraként jött létre a másként gondolkodók MIÉRT EU-tábora, az RMDSZ balosnak és megalkuvónak tartott politikája ellen jött létre az MPP a maga jobbos, kirekesztős alternatívájával.

A politikai konstrukció megvolt ugyan, de erős társadalmi bázisra és tömegtámogatásra már nem tett szert, innen a leszerepelés az önkormányzati választásokon és az önkéntes távolmaradás a továbbiakon. A politikai áru értékesítése tehát, mivel felülről szerveződött, csupán nagyon szűk körben sikerült.

Tartok tőle, hogy a szélsőjobboldali importkísérlet sikeresebb lehet, mert alulról szerveződik. Magyarországon a szélsőjobb civil kezdeményezésből nőtte ki magát európai politikai aktorrá, előbb volt a társadalmi mozgalom és a gárda, azután következett a politikai legitimáció, és lett a szavazóbázis.

Székelyföldön a stratégia hiánya, a gazdasági válság, a helyben topogás, a nemzeti mítoszok és veszteségek egyre erősítik a közösségi frusztrációt, amelynek szelepe a másság- és idegengyűlölet lehet. A romángyűlölet még mindig tetten érthető a székelyek között és attól, hogy nem beszélünk róla még létezik.

A cigányellenesség a mindennapok velejárója, a csintalan gyerekek ijesztgetése mellett a romák részleges vagy teljes közösségi kirekesztés alanyai. A Csíkban történtek bizonyítják, hogy tettlegességre bármikor sor kerülhet.

Erdélyben nem volt zsidózás az elmúlt évtizedekben, a beszélgetéseken ritkán felbukkanó téma és talán a legkisebb iránta a fogékonyság, de a magyarországi szélsőjobb körök zsidózása nem csak a zsidók ellen szólnak, azokat bélyegzik meg vele, akik a szélsőjobbot, a mélymagyarkodást bírálják, baloldali vagy liberális érzelműek, és vélhetően azok következnek, akik jobboldaliak, de nem eléggé.

Alanyai a gyűlöletnek, a megbélyegzésnek, a kirekesztésnek tehát volnának Erdélyben és adottak kibontakozásához a társadalmi feltételek is. Minden józanul gondolkodó romániai magyar számára világos, hogy ezt az árucikket már a határnál le kell állítani, bár ez csupán képletes lenne.

A netvilágban már büntetlenül lehet támadni, a hargitai fenyvesek nem fogják kiszűrni a gyűlöletbeszédet, a fogadatlan prókátorok is szabadon közlekedhetnek az európai övezetben. A romániai magyar közszereplőknek, nyilvánosságunknak felelőssége nem elhallgatni vagy minimalizálni a kérdést, hanem nyíltan elutasítani a szélsőjobb erdélyi jelenlétét, mert igenis táptalajra lelhet.

A számok beszédesek: az EMI-tábor 2005-ös alapítása óta a résztvevők száma 2007-ig évről évre megduplázódott, tavaly is 20 százalékkal nőtt. Egyre több fiatal kerül közvetlen kapcsolatba ezzel a világnézettel, és nyilván egyre többen viszik haza környezetükbe múltba révedező, önbíráskodó nézeteiket. Ami ma még játékszer, holnap már fegyver lehet. Még nem késő ezt belátni.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!