keresés

Az alternatíva igénye

Van igény alternatívára. Erre a kétségtelen és tagadhatatlan tényre alapozza valamennyi létező és nem létező stratégiáját a Magyar Polgári Párt az idei helyhatósági választásokon, majd a júniusi eredmények függvényében alighanem a fél évvel későbbi parlamentieken is.

A Szász Jenő vezette alakulatot ért bírálatok ugyanis – miszerint egyetlen mondatból áll a politikai programja: „Teremtsük meg a választás szabadságát!” – teljesen helytállóak. Az úgynevezett polgári oldal mondanivalója kimerül ebben az egy szólamban, főleg hogy a bejegyzés hevében a programjából időközben törölték az autonómia elérésének célkitűzését is.

A választási alternatíva megteremtése amúgy természetesen üdvözlendő és örvendetes hír… lenne. Az alternatívára ugyanis mindig is szükség van: a fejlődés feltétele a jobb, a több iránti igény és a konkurencia.

Csakhogy igény sohasem a meglévőnél rosszabbra van, hanem mindig csak a jobbra. Aki az mondja, hogy nem lenne szükség az RMDSZ-nél jobb, profibb, erősebb, szebb és okosabb magyar érdekvédelmi szervezetre, hazudik. Vagy érdeke azt mondani. És ugyebár el is tudunk képzelni jobb, profibb, erősebb, szebb és okosabb magyar érdekvédelmi szervezetet, ez annyira nem nehéz…

A bökkenő azonban az, hogy a Magyar Polgári Párt nem jobb, nem profibb, nem erősebb, nem szebb és nem okosabb, mint az RMDSZ. A jelöltállítás folyamata megmutatta a „polgáriak” korlátait, felszínre hozta a krónikus ember- és képességhiányt, amelyről amúgy az évekig húzódó bejegyzési folyamat is árulkodott már.

Mert lehet persze azt mondani, hogy egy új, alig bejegyzett párttól nem lehet elvárni, hogy azonnal olyan szinten politizáljon, mint a bő tizennyolc éve a politikai porondon levő ellenfele, csakhogy – és itt az újabb bökkenő – a Magyar Polgári Párt távolról sem új alakulat. Vagy legalábbis csak jogi szemponból az. De ha megnézzük, kikből áll, akkor nagyon is régi…

A magját ugyanis olyan személyek alkotják, akik ilyen vagy olyan okból jórészt még a kilencvenes években kiszorultak az RMDSZ-ből, a döntéshozói körökből, és akiket csakis ebből adódó személyes frusztrációik vezéreltek abban, hogy a szövetségen kívül szerveződtek újra. Az ilyen vagy olyan okok közt pedig legtöbbször a szorgalom és a kitartás, a következetesség hiánya azonosítható. A politikában ugyanis az ambíciónak társulnia kell a sokatmondás, de semmittevés kényelméről való lemondás készségével, a mindenhez érteni vélés dölyfjének levetkőzésével.

Igaz, az alternatíva nem mindig csak akkor vonzó, ha jobb a meglevőnél. Gyönyörű nők férjei tartanak nejüknél jóval csúnyább szeretőt, csak az „alternatíva” kedvéért. Aminek nem ritkán válás a vége. A választók kegyeiért folytatott RMDSZ–MPP-harcnak is ez a tétje: válásra tudja-e kényszeríteni az MPP az RMDSZ-t mindeddig hű, „ásó-kapa-nagyharang” választóitól?  

  vezércikk