keresés

A szerb reveláció

Úgy tűnik, nem igazolódnak be a borúlátó előrejelzések a szerbiai parlamenti választások kapcsán: a vészharangokat kongató nyugati elemzőket megcáfolva a demokratikus erők lesznek többségben a vasárnapi választások nyomán megalakuló szerb parlamentben.

Boris Tadic államfő Demokrata Pártjának győzelme – még akkor is, ha a kormányalakítás sorsa a további pártközi tárgyalások eredményétől függ – azt bizonyítja, a szerbek egyre kevésbé hallgatnak a radikálisok hívó szavára: Nikolic pártja négy helyet veszít a belgrádi törvényhozásban a korábbi helyzethez képest. Ami alig két bő hónappal a szerb nép bölcsőjének tartott Koszovó függetlenségének kikiáltása után legalábbis meglepő eredmény, ha nem egyenesen reveláció…

A nyugati kancelláriákat mindenesetre megrémítette az a lehetőség, hogy az albán többségű tartomány függetlenségének európai elismerése erőteljes nacionalista restaurációt eredményez majd a szerbiai választásokon, ezért jó előre felkészültek rá, és megpróbálták megelőzni.

Az európai integrációt zászlajukra tűző belgrádi politikai erőket támogató vízum- és egyéb kedvezményekkel pedig a Nyugat mintegy fordítottját művelte most annak, amit a kilencvenes években szintén a Nyugat a belgrádi rezsim ellen foganatosított.

Az „ellenembargó” pedig eredményesnek tűnik – legalábbis a Milosevics-rezsim elleni akkori embargónál eredményesebbnek –, még ha nem is valószínű, hogy pusztán ez volt az oka a demokratikus erők mostani jó szereplésének.

Tadicék jó szerepléséhez ugyanis kellett egy jelentős választói távolmaradás, ami inkább negatív, mint pozitív mozgósítást jelez. Vagyis azt, hogy nem azok voltak nagyon sokan, akik a Demokrata Párt mellett álltak, hanem azok, akiket hidegen hagyott a radikális hangvétel, akiknek elegük van abból, hogy a szerbeket Európa nacionalistáinak tartsa a világ közvéleménye.

Azok, akikben még elevenen él az akkor még a Balkán kapitalista oázisának, gazdasági tigrisének tartott hetvenes-nyolcvanas évekbeli Jugoszláviájának emléke. Azé a Jugoszláviáé, amelynek polgárai az akkori körülményekhez képest szabadon utazhattak Nyugatra, szabadon (és tömegesen) vállaltak munkát Nyugat-Európában.

Azé a Jugoszláviáé, amelynek a mai szerb polgárok közül legtöbben egyáltalán nem a mérete, a politikai ereje, hanem társadalmi hangulata és életszínvonala után nosztalgiáznak. 

  vezércikk