A román megoldás
Ágoston Hugó | 2008-12-14 23:36:07
nyomtat | elküld

A kocka el van vetve. A PD-L és a PSD alakít kormányt – és ebben a kormányban nem vesz részt az RMDSZ. Amikor elhalványulnak a nyomok, elfelejtődnek a részletek, akkor még fenségesebb fondorlatosságában látszik majd meg a konstrukció, amelyet egy elemző úgy fogalmazott meg: magyar kérdésre román megoldás született.

Hiába hangsúlyozták ugyanis olyan politikusok, akik ez idáig az RMDSZ minden igényét, megmozdulását „etnikainak” minősítették, hogy a mellőzésben most kizárólag politikai megfontolások játszottak szerepet, gyakorlatilag az egymással kiegyező ellenfelek, elvetve a nemzeti kisebbségekhez való viszony rendezésének egyik demokratikus modelljét, a kisebbségi képviselet biztosítását a végrehajtó hatalomban, úgyszólván belesodorták az RMDSZ-t a másik, a valóban etnikai megoldásba. Ez pedig az autonómia.

Az RMDSZ nem tehet egyebet: át kell rendeznie prioritásait, és a kormánypozícióból megvalósítható célokról le nem mondva, meg kell teremtenie a magyar közösségen belül a konszenzust az autonómiatörekvések sokkal merészebb és hatékonyabb érvényesítéséhez. A demokratikus játékszabályok által megengedett minden eszközzel. Annak érdekében, hogy maga oldhassa meg problémáit, ha már a kormányzattól nem várhatja el azt.

Feszélyező, hogy miután konstruktív törekvésében, tartásából engedve – mintegy katalizátorként – elindította a kormányalakítás folyamatát, az RMDSZ azoknak a jóindulatára szorult, akik a tárgyalások kezdetén biztos tagsággal hitegették, utána pedig önigazoló, elfogadhatatlan ajánlatokkal próbáltak enyhíteni voltaképpeni árulásukon, másodrendű szerepet szánva a magyar érdekvédelmi szervezetnek.

Persze vesztett csata után nem a harciasságnak van az ideje, de ki kell mondani, és a történelem is azt fogja igazolni: az RMDSZ-szel nem csupán (és talán nem is elsősorban) a szociáldemokraták bántak el, hanem a diadalmas tűz-víz szövetség, élén az államelnökkel.

Ami azt jelenti, hogy utóbbi akkor volt őszinte, amikor megosztani akarta a magyarságot, pártja formális elnökének a kezét pedig továbbra sem sikerült lefejteni arról a bizonyos bibliáról. Eredendő bűn ez, amelyen nem enyhít képmutató ravaszkodás.

A tizenkét év után ellenzékbe került RMDSZ-nek az autonómián kívül a demokrácia megalkuvatlan betartását kell szem előtt tartania. A belsőét és a külsőét. Az elsőnek a kiteljesítéséhez még csak az egység eszményéről sem kell lemondania, mindössze az (eddig indokoltan érvényesített) erőpozícióról.

Utóbbi már nehezebb, és természetesen egyedül nem sikerülhet a romániai magyarságnak, amely maga is áldozattá válhat. Megakadályozni Romániában a hatalomkoncentráción alapuló autoritárius rendszert. Mert az körvonalazódik.

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Fulladjon meg Ady Endre?

Karinthy szerint lehetőleg máma még! Mármint a Szabolcska Mihályról írt versparódiájában. Meg azért is, mert Ady aztán nem bánt kesztyűs kézzel a magyar arisztokráciával, még kevésbé az olyan országnagyokkal, mint Tisza Kálmán vagy Széll Kálmán. (Nemrég közöltük a Széll Kálmánt ostorozó cikkét). »

Sike Lajos
Mellesleg szilikon

Egészséges férfiszem és -agy a női mell körül forog. Ezt akár axiómaként is elfogadhatjuk. A mell ugyanis a női nem olyan ékessége, amit becsülni kell, szeretgetni, cirógatni, becézgetni, esetleg dévajul kissé belemarkolni – a variációk száma n az n-ediken. »

Gyulay Zoltán
Hát mi lesz itt, tekintetes úr?

Választások lesznek ez évben, s nem mindegy, hogy a magyarság (vagy az őt képviselő pártok, ami nem ugyanaz, legkevesebb három halmazról beszélünk) miként szerepelnek a megmérettetésen. Jó esély van arra, hogy megint kommunistázzunk, szekuzzunk meg Neptunozzunk orrvérzésig, ahogy ezt megszoktuk. »

Krebsz János