A felvételeket nézve nem tudom eldönteni, hogy a nézők hurrogása a beszólásnak vagy a diszkrimináció tényének szólt. Mindenesetre a televíziók által megkérdezett résztvevők szerint a díva túllőtt a célon, nem kellett volna a románokat „bírálnia”.

Madonna egész pontosan arról beszélt a román fővárosban, amit azóta hall, mióta múlt héten gépe magyar földön landolt: a kelet-európai cigányokat diszkriminálják. Bukaresti beszólását felhívással folytatta: „Ennek nem kellene megtörténnie, ők is emberek, mint mi. Minden ember egyenlő. Nem szabad diszkriminálni sem a romákat, sem a homoszexuálisokat.”

Szerintem rendkívül elegánsan fejezte ki magát, nem mutatott újjal egyik nemzetre sem, a jelenlévők mégis magukra vették. A hetvenes években még így szóltak be a koncerteken: Make love, not war. De Woodstock-on ettől még senki nem hitte azt, hogy a vietnami háború kirobbantójának tartják.

Az Egyesült Államokban a szórakoztatóipar nagyjait művészi, de főként pénzszerzési képességeiken túl úgy is számon tartják, hogy ki milyen ügyet karol fel nyilvánosan, az elnökválasztáson melyik jelöltet támogatja. Madonna, gyakorlatilag nyilván a körülötte lévő szakemberek tartalmat akartak lopni a show-ba.

Hogy éppen a roma diszkriminációt emelték ki, azt mutatja, hogy az amerikai szabadságjogokon az elmúlt negyven évben felnőtt generáció szerint térségünkben valóban ez a legkényesebb kérdés. Bukarestbe érkezve a romákat a homoszexuálisokkal lehetett kiegészíteni, hiszen a románoknak a nemi másság iránti türelmetlensége kirívó esetnek számít Európában.

Nemrég készített felmérést a Diszkriminációellenes Tanács, amelyből kiderül, hogy a romákkal kapcsolatos ellenérzéseit a lakosság több mint fele elismeri! Megmosolygom, hogy Bukarest esetében olyan többség nyilvánítja ki véleményét, amely a parkokat napraforgómaggal köpködi tele, úton útfélen hangoskodik és veszekszik, a közlekedésben pofátlanságával szerez arasznyi előnyt magának.

A romakérdésről a nyilvánosság előtt csak akkor lesz szó, ha „ügy” van: Marian Cozma meggyilkolása, a magyarországi romagyilkosságok, az alcsíki romák elüldözése, a Madonna beszólása. Pedig „ügyek” a hétköznapokban folyamatosan vannak, csak nem kerülnek a hírekbe.

A megoldásokat a kisközösségek szintjére leereszkedve kellene keresni, ehhez pedig nem Madonna intőjére van szükség. A díva most bedobott egy jól hangzó mondatfüzért, azzal megy a több millió dolláros hasznot hozó következő tömegdemonstrációra. Mi maradunk, a romák maradnak, a mentalitásunk marad.

Könnyű ezekben a hónapokban mindennel a gazdasági válságot okolni, pedig a másság iránti türelmetlenség nem az amerikai hitelválsággal kezdődött és nem a gazdaság felívelő pályájával ér véget. A gazdasági és a társadalmi válságnak azonban ugyanaz a sajátossága: nem lehet szőnyeg alá söpörni, figyelmen kívül hagyásával pedig hosszú távon nagyot lehet bukni.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!