Miközben a gazdasági nagyhatalmak meghúzni kényszerülnek a nadrágszíjat, nálunk szinte irreálisan nagy „bőség” tapasztalható. Egyedül a kormány nem hajlandó csatlakozni az ünnepi díszmenethez.

Románia mindig is a korlátlan lehetetlenségek országa volt, de olyanra még nálunk sem volt példa, hogy a szakszervezetek meggyőzték volna a politikusokat a sztrájk fölöttébb haszontalan voltáról. Márpedig ez történt.

Az elmúlt napokban, hetekben folyamatosan erősödött a kontraszt az egyre súlyosabb válságba süllyedő világ és a két számjegyű béremelésekkel dobálózó Románia közt. Miközben a gazdasági nagyhatalmak meghúzni kényszerülnek a nadrágszíjat, nálunk szinte irreálisan nagy „bőség” tapasztalható.

Egyedül a kormány nem hajlandó csatlakozni az ünnepi díszmenethez, amelynek végcélja nyilvánvalóan november 30-a, és amelyen a menetelők következésképp ötven- (vagy több-) százalékos fizetésemeléssel dobálják az éljenző tömeget aprópénz gyanánt. De pár napja már az éljenzés korántsem egyhangú, sőt felhangzottak az első füttyök. Igaz, hangtalanul.

Elsőként a Dacia gépkocsigyártó alkalmazottai jelentették be, hogy készek beérni kisebb fizetéssel akár, ha így biztosítható az üzem jövője, és megmaradnak a munkahelyek. Azután következett a két legnagyobb szakszervezeti szövetség: nem támogatják bármilyen körülmények között a bérek emelését, és tüntetni is csak akkor hajlandók, ha sikerül a követelőző tagszervezetekkel közös és főként kiegyensúlyozott álláspontot kialakítani.

A Demokrata–Liberális Párt egyszemélyes gyorsreagálású ereje azonnal akcióba lépett. Traian Băsescu, aki a hét elején még amolyan „tüntetni nem kell félnetek jó lesz” álláspontot képviselt, tegnap kora esti sajtótájékoztatóján felelősségterhes hangon felhívta a szakszervezeteket, hogy tartózkodjanak az utcára vonulástól, „ne rontsák a választási hangulatot”.

Az elnök, ha csak felelősségteljesnek akart mutatkozni, ezen a ponton meg is állhatott volna. De folytatta, mégpedig úgy, hogy egyértelművé vált: mandátumának első, szoros értelemben vett sajtókonferenciája nem véletlenül „esett” a hivatalos kampánnyitót megelőző napra.

Nemcsak arra igyekezett rábírni a szakszervezeteket ugyanis, hogy válasszák az utca helyett a kerekasztalt, de azt is megmondta nekik, ki az egyetlen partiképes tárgyalófél. Vagyis a szakszervezetek ne engedjék, hogy a pártok pingpongozzanak velük; azzal üljenek le, aki szavatolja, hogy a választások után az ígéretek valósággá válnak, illetve akié az első és a legsúlyosabb szó a kormányalakításkor.

Eddig a politikai diskurzus… Mert a valóságban az államfőnek semmiféle eszköz nem áll a rendelkezésére, hogy behajtsa a bérek emelését a kormányon, legyen az liberális vagy demokrata-liberális. Traian Băsescu feltehetően ismét bocsánatot kérne. A szakszervezetisek legfeljebb a szavazataikat kérhetnék vissza, azt is hiába.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!