Ki a következő?
A kiutasítás nem teremt alternatívát. A roma kérdést – nálunk és bárhol Európában – csak a befogadás oldhatja meg.
Zsehránszky István | 2010-09-02 10:41:12
Sophie In‘t Veldtől származik ez a kérdés, az Európai Parlament egyik holland képviselőjétól, a szabad demokrata csoport tagjától. A romák kiutasításáról szólva megállapítja: „A hátrányos megkülönböztetés praktikái, ha megtűrik azokat, megnyithatják Pandora szelencéjét, és akkor felmerül a kérdés: kik lesznek a következő csoportok, akiket hasonlóképpen megbélyegeznek és kitoloncolnak?”
Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter is hátrányos megkülönböztetést emleget. „Lehetetlen nem gyanítanunk, hogy rasszista nézetek is szerepet játszanak” abban, ami jelenleg Európa-szerte a romákkal történik.
És így már nagyjából helyben vagyunk. Mert a romák képezik Európa legnagyobb kisebbségét, mintegy 15 millióan vannak, de nincs anyaországuk: mindenütt csak kisebbségek. Vagyis a hatalomtól távol esők, kiszolgáltatottak, könnyű őket homokzsáknak használni valahányszor valamelyik politikai játékosnak szüksége van rá, hogy képességeit, rátermettségét, harci kedvét könnyűszerrel demonstrálja – szavazatfogás céljából, miként teszi azt jelen pillanatban Sarkozy elnök Franciaországban.
És teszik Berlusconi munkatársai Olaszországban. És teszik a magyarokkal Szlovákiában, egy másik EU-tagállamban, ahol jutalmul a kettős állampolgárságért – egy másik EU-tagországbeli állampolgárságért! – jó előre kilátásba helyezték a száműzetést. Körvonalazódik tehát az újabb delikvens.
Persze egyéb is körvonalazódik. Elie Wiesel, aki szintén felháborodott a romákkal szembeni francia intézkedések láttán, hátborzongató megállapítást tett: „Ezeket a romákat Romániába küldik, nem pedig Auschwitzba.” Azért hátborzongató, mert ez az állomás tranzitként is felfogható: Romániából is küldtek embereket, közöttük romákat is haláltáborokba: Auschwitzba, Transznisztriába. Isten ments, hogy megismétlődjék. De van rá precedens, és miként a világ minden országában, Romániában is található olyan politikai játékos, akinek semmi sem drága, és felnyithatja Pandora szelencéjét.
Az ENSZ faji diszkriminációellenes tanácsa máris aggódik a Franciaországban történtek miatt: a diszkrimináló politikai beszéd elterjedése miatt, az erőszakos rasszista megnyilvánulások miatt – a francia lakosság ugyanis kétféle módon viszonyul Sarkozy romaellenes politikájához: egyesek helyeslik a roma táborok szétverését, a kelet-európai romák visszaküldését szülőhazájukba stb.
És az ENSZ említett tanácsa számára az is aggodalomra ad okot, hogy tömeges kiutasításnak lehetünk tanúi, nem egyéni hanem kollektív hazatelepítésnek. Mert ha egyenként, bűnügyi megkereséssel küldenék haza őket, akkor talán ha nem is kevésbé aggasztó, de valamiképpen jogos lenne, amit a francia hatóságok a romákkal szemben művelnek.
Így viszont egyenlő a deportálással, és megint visszajutottunk Elie Wieselhez... Július végétől több mint ezer romát utasítottak ki – a francia hatóság szerint „önkéntes” kiutasításról, pardon „hazatérés”-ről van szó, amit a romák örömmel vállaltak felnőttenként 300, gyermekenként 100 euróért. Íme, milyen kevés kell a boldogsághoz!
Igen ám, csak ha így kezelik őket, akkor egyébre is számíthatnak. Vannak, akik nyárára a kedélyes deportálás helyett egyéb szórakozást választanak. Például Bordeaux mellett elállnak egy forgalmas hidat; 250 személygépkocsit és utánfutót használtak fel erre, a környéken felszámolt roma tábor lakásait. És óriási forgalmi gátat építettek. A rendőrség törhette a fejét, hogyan állítja helyre a rendet. És Sarkozy mester népszerűsége ahelyett hogy növekedett volna, nagyot csökkent. Mi lesz veled, nagy játékos?
A kiutasítás nem teremt alternatívát. A roma kérdést – nálunk és bárhol Európában – csak a befogadás oldhatja meg. Nem az integráció, sem az inklúzió – és semmilyen más erőszakos, beolvasztó hozzáállás, hanem a lehetőségek teremtése, hogy ez a népcsoport kihozza magából mindazt a jót, ami benne van, szabadon érvényesítse a tehetségét azokon a területeken, amelyeken verhetetelen – kézművességben, művészetben például. Hogy otthon legyen végre.
vélemény
Gorilla–dossziéSzlovákiában éppen bukott az egész politikai garnitúra, ha igazak a hírek, amelyek szerint színezettől függetlenül minden politikus sáros a privatizációs meg kormánybeszerzéses ügyekben. A titkosszolgálat megfigyelési anyagai kaptak nem kívánt nyilvánosságot – és bukik mindenki. A hírszerzés akciójának a fedőneve volt Gorilla. Jobb érzésű polgárok banánnal dobálják a parlamentet, mert tudjuk ugyan, hogy minden politikus lop, csal, hazudik, de büntetjük, ha kiderül róla. »
Krebsz János
Mister U, a keresett profiTagadhatatlanul tiszteletet parancsoló a Demokrata Liberális Párt kormányátalakító radikalizmusa. Rovatunk figyelmes olvasói tanúsíthatják, hogy nem fukarkodtunk sem a kritika, sem a metsző irónia fegyvereivel, amikor Emil Bocot és pártjának minisztereit többé vagy kevésbé súlyos hibáikkal, ökörségeikkel, mulasztásaikkal, döntéseikkel szembesítettük. Most kellemesen meglepett, hogy Emil Boc lemondása után ez a párt, amelyről mindenki – talán még saját maga is – azt hitte, hogy végleg lejáratódott, képes volt egyetlen döntéssel visszahívni összes tárcavezetőjét, hogy az új miniszterelnök viszonylag tiszta lappal indulhasson. »
Ágoston Hugó
Frankie vacsorájaValakiknek szemet szúrt, nincs különösebb jelentősége, ki volt a nemzetféltő szemfüles, kotnyeles hongazda, fő hogy jól értesült demagóg legyen, szóval valakinek feltűnt és tüstént közhírré kürtölte, hogy az IMF romániai tárgyalódelegációjának vezetője hazánk exkluzív fővárosában a legislegfényűzőbb éttermekben költi el szerénynek nem mondható vacsorkáját. »
Sebestyén Mihály
Hozzászólások
Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.
Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!