keresés

Katalán székelyek?
A spanyol anyanyelvűeknek a társadalmi integrálódás és a mobilitás miatt érdekükben áll megtanulni a katalán nyelvet.

A népbutításban az a legdurvább módszer, amikor valaki hasonlattöredékekkel igyekszik igazolni saját meglátásait, önmaga vagy intézménye fontosságát az egész bemutatása helyett és így csalfa ábrándokba próbálja ringatni mindazokat, akikhez szavait intézi.

Így tesz Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is, aki a tavaly decemberi, civil szervezetek kezdeményezte és a katalóniai népesség adott hányadára kiterjedő, nem ügydöntő népszavazás nyomán a katalán szót székellyel helyettesítve egész sor következtetést von le a mifelénk is katalán módra megvalósítható autonómiáról, hogy a példa nyomán igazolva lássa az SZNT népszavaztatásait.

Sajnos, ezekkel a megállapításokkal megintcsak a látszatot, a pótcselekvést helyezi előtérbe a komoly és céltudatos munka helyett, mivel az autonómia-kutatók jórészt egyetértenek abban, hogy a modellek országról-országra nem importálhatók, minden sajátos helyzet sajátos megoldást kíván.

Így, hiába katalánozik az SZNT-elnök, senki nem tudja saját, erdélyi magyar szakembereinket felmenteni a munka alól, hogy ők törjék a fejüket: a jog elméletében és a hétköznapok gyakorlatában mit is takarhat számunkra a politikai széljárásnak megfelelően olykor fennen lobogtatott, máskor meg elföldelt fogalom. Már amennyiben valóban úgy gondolják, hogy szinte mindenkit érdekel, és nem csupán egy maroknyi ember számára jelenti a közéleti szereplés okát és ürügyét.

Katalónia – sajnos, vagy szerencsére, mindenki úgy értelmezheti az itt következőket, ahogyan akarja és oda helyettesítheti a székelyeket, románokat, ahová gondolja – nem Székelyföld. Az egykor Spanyolország gyárának nevezett terület ma is az ország egyik leggazdagabb régiója, az egy főre számított gazdasági mutatók jelentős része megközelíti vagy túllépi az uniós átlagot.

Nem véletlen tehát: különösképpen a múlt század hetvenes éveitől kezdve olyannyira erőteljesnek bizonyult a gazdasági bevándorlás, hogy a több mint hét milliós Katalónia lakosságának közel fele ma már spanyol.

És Izsák Balázs mintájára próbáljuk továbbra is ide-oda beszúrni a népneveket, mivel most az egyik katalán autonómia-szakértőtől idézek: „A bevándorlás kérdésében kialakított katalán integrációs politika nagyban hozzájárult az autonómia megszilárdításához. Mivel a bevándorlók száma igen magas, a katalán nemzet definíciójának tágabb értelmezésével Katalóniának sikerült hatástalanítania a belső kohézióra leselkedő veszélyeket. A katalán nemzetfogalom egy új, nem etnikai tartalmat kapott, amely szerint mindenki, aki a régióban él és dolgozik, az katalán.”

A Katalán Autonóm közösség 1979 óta az ország más tizenhét régiójához hasonlóan önkormányzattal rendelkezik, ám amíg a spanyol alkotmány megfogalmazása szerint a katalán a spanyol nemzeten belüli nemzetiség, addig ma már a fent vázolt összetételű katalánok önmagukat a spanyol államon belüli nemzetnek szeretnék tekinteni, az autonóm tartomány tennivalóit (például önálló infrastruktúra-gazdálkodás, egészségügyi ellátás!) kiegészítve a független államok több hatáskörével.

A régión belül, sőt az unióban is hivatalos nyelvnek tekintett, az oktatásban, médiában, hétköznapi használatban szerepét már régóta visszanyert katalán nyelv és a spanyol nyelv viszonya ugyancsak jelentős átértékelésen megy át.

Ugyanaz a szakértő állítja: „A spanyol anyanyelvűeknek a társadalmi integrálódás és a mobilitás miatt érdekükben áll megtanulni a katalán nyelvet. De most, hogy nyelvünket nem fenyegeti semmiféle veszély, mi katalán anyanyelvűek is értékelni kezdtük a spanyol nyelv hasznosságát az üzleti életben, valamint azokban a kapcsolatokban, amelyeket Spanyolország többi részével, azzal a sokmillió turistával tartunk fenn, akik évente meglátogatnak. A nyelvi béke hozzájárulhat mindkét fél jó nemzetközi megítéléséhez, valamint anyagi fejlődéséhez.”

Nos, lesz a székelyből katalán és Székelyföldből Katalónia? A sok évszázadnyi történelmi-társadalmi különbségeken túl egyetlen esélyünk talán azért még marad: figyeljük, jól figyeljük, hogy mikor jönnek a Hargitára áfonyát szedni a spanyolok.

  vélemény