Északi-sark, déli parlament
Ami viszont mifelénk nem legitim novemberben, az nem lesz legitim márciusban sem. Ne ámítgassuk tehát egymást.
Székedi Ferenc | 2008-11-24 06:31:01
nyomtat | elküld

Nem írok semmiféle újdonságot: a képzőművészek rendszerint sokféle színt, formát, árnyalatot használnak, hogy elmondják mindazt, ami szívüket-lelküket nyomja.

Nem írok semmiféle újdonságot: a képzőművészek rendszerint sokféle színt, formát, árnyalatot használnak, hogy elmondják mindazt, ami szívüket-lelküket nyomja. Az ámítás művészetében is szép számmal találni olyan eszközöket, amelyekkel egyesek szeretnének egy kissé más valóságot elénk tárni, mint amilyenben éppen élünk.

A napokban a bukaresti amerikai nagykövetség egyik munkatársa meglátogatta a Székelyföldet, elbeszélgetett többek között az MPP és az SZNT néhány vezetőjével, és miután távozott, ez utóbbi beszélgetőpartnerei azonnal igyekeztek a nagyon fontos és föltétlenül nyilvános következtetést levonni: Amerika figyel e térségre, kíváncsi az autonómiatörekvésekre, és a nagykövetség munkatársa az Egyesült Államok hivatalos álláspontját készítheti elő autonómiaügyben.

Hol itt az ámítás? Például ott, hogy ami az MPP és SZNT helyi vezetői számára egyedinek és jelzéseiben olyannyira kiugrónak, vagy éppenséggel létük igazolásának tűnik, az egy amerikai diplomata számára rutinmunka. Nemcsak az amerikai, hanem általában a Romániába kiküldött diplomaták jönnek-mennek körbe-karikába az országban, és ezt a gyakorlatot nem is ma kezdték, hanem legalább húsz éve.

Bukarestben például minden bizonnyal nem telik el egy nap, hogy az RMDSZ parlamenti frakciójának valamelyik képviselője vagy szenátora, az elnökség külügyi osztályának munkatársai, a minisztériumok különböző színtű tisztségviselői ne találkoznának egyik vagy másik ország diplomatájával, más országbeli és nemzetközi vállalkozások képviselőivel.

Ami pedig a Székelyföldet illeti, végigvonultak már itt – és nem is egyszer –  angol, orosz, kínai, holland, indiai, amerikai, német, olasz, japán és ki tartja számon, még milyen diplomaták, hiszen a kapuit megnyitó Romániában a diplomáciai élet is visszatért a maga természetes rendjéhez.

Nem kell tehát eldobni a sulykot, hiszen más a valóság és más annak a látszata. Az SZNT elnöke például nemrég Kanadában járt és mint nyilatkozta, többek között tanulmányozta az eszkimók autonómiatörekvéseit, amelyekből hasznos következtetéseket lehet levonni a székelyföldi autonómia számára.

Fölösleges mosolyogni: Kanadában valóban létezik egy Nyugat-Európa nagyságú, mintegy harmincezer lakosú, a világ leggyérebben lakott térségének tekintett autonóm terület, amelyen többek között eszkimók is élnek. Igaz, egy része közel van az Északi sarkhoz és – különösen télen – ugyanígy nevezik a Székelyföld közepét is, sőt az is igaz, hogy a legutóbbi nunavuti (így hívják a tartományt), tizennyolc főre kiterjedő parlamenti választásokon az egyik kerületben részvételhiány miatt közfelkiáltással választották meg a jelöltet, mintha egy SZNT-gyűlés dokumentumait szavazták volna meg.

Mi több, Iqaluit nevű fővárosuk mellett is népszavazással döntöttek – csakhogy itt a hasonlóságoknak vége is. Remélem, az SZNT elnöke megtudta a helyszínen, hogy Kanadában – a világ más országaihoz hasonlóan – mások a népszavazások.

Például valamennyi, félreérthetetlenné tett kérdésüket központi állami intézmények hagyják jóvá, névjegyzékekkel és minden más játékszabállyal rendelkező választási rendszer gondoskodik nem csupán demokratikus, hanem törvényes lebonyolításukról, és éppen ezért a valóban legitim eredmények nem maradnak következmények nélkül. Ami viszont mifelénk nem legitim novemberben, az nem lesz legitim márciusban sem.

Ne ámítgassuk tehát egymást az újabb meg újabb időpontokkal. Figyeljünk viszont oda azokra a november végi választásokra, amelyek törvényesek, amelyek valóban használható parlamenti, majd kormányzati eszközöket adnak a romániai magyarság kezébe.

Ez nem ámítás, ez nem délibáb-kergetés, hanem törvényes, mindennemű nemzetközi intézmény által elfogadott parlamenti demokrácia, mi több: a romániai államszerkezet számunkra gyakorlatilag is kihasználható valósága. Az egykamarás nunavuti parlament egyébként konszenzussal, tehát alapos tárgyalások után született egyetértéssel hozza meg döntéseit.

Ha létezik olyan téma, amelyben most valamennyi romániai magyar egyetérthet, az minden bizonnyal a vasárnapi maradéktalan választási részvétel.

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Hofi után, szabadon

Ha nem lennének olyannyira szegények szegény ellenzéki honatyáink, akkor nyilván egyikük sem riadt volna vissza a bátor és egyedülálló gesztustól, és már néhány napja visszaadta volna mandátumát. De nem így történt, mert bár tisztségükről készségesen lemondanának, nem tehetik ugyanezt a vele járó juttatásokról. Márpedig ha ragaszkodni akarnak anyagi előnyeikhez, akkor meg kell maradniuk funkciójukban is. Ilyen kegyetlen a honatyai sors. »

Bogdán Tibor
Mind egyformák?

Idősebb emberek még emlékeznek rá: a ’89-es fordulat után néhány héttel viszonylag jól szervezett propaganda folyt annak érdekében, hogy a hatalmat még átmenetileg se gyakorolja a „kommunista-gyanús” Nemzeti Megmentési Front Ideiglenes Tanácsa, hanem adják azt át a hadseregnek, és legalább a választásokig, de ha a nép úgy akarja, akkor akár meghatározatlan ideig vezessék be a katonai diktatúrát – az majd rendet teremt az országban, véget vet a „terroristák” garázdálkodásainak, a monarchista és legionárius bandák aknamunkájának. »

Székely Ervin
Fulladjon meg Ady Endre?

Karinthy szerint lehetőleg máma még! Mármint a Szabolcska Mihályról írt versparódiájában. Meg azért is, mert Ady aztán nem bánt kesztyűs kézzel a magyar arisztokráciával, még kevésbé az olyan országnagyokkal, mint Tisza Kálmán vagy Széll Kálmán. (Nemrég közöltük a Széll Kálmánt ostorozó cikkét). »

Sike Lajos