Cigány- és ténykérdés
Szőcs Levente | 2010-09-02 23:06:52
Fiatalember fogadkozik: az összes cigányt bezárná. Nem Jobbik-rajongó, de jónak látná, ha mielőbb létrejönnének nálunk is azok a bizonyos „közrendvédelmi telepek”. Miért? „Mert nagy szükség lenne rájuk. Ezek a cigányok...”
Kiderül, az életmódjukat nem tartja „megfelelőnek”. Mert „milyen dolog az, hogy az embernek nincs rendes háza, ott alszik, eszik ésatöbbi, ahol éri”? Gondoltam, összezavarom – nem sikerült: abba még belemegy, hogy nem az összes cigányt kellene bezárni, csak „azt a részét”, de ennél alább nem enged.
Megkérdezem, miért általánosít. Ő igazán nem! Miért akarná megmondani bárkinek, hogyan kell élni? Nem akarja ő, de „2010-ben nem lehet az ember nomád”! A szót kimondhatatlan lenézéssel, valósággal hozzáköpi a mondathoz.
Elgondolom, mennyi múlik a társadalmi determinációkon, az ebből adódó sajátos helyzeten, amiből embertársainkat szemléljük, meg- és eltítéljük. A járvány sújtotta Oranban ragadt újságíró jut eszembe A pestisből. A. Camus szűkszavúnak tűnő, érzékletes leírása akár kommunikációs disszertáció is lehetne arról, hogyan nyernek új értelmet a szavak a beszélő pozíciójától függően.
Raymond Rambert mindenképpen maga mögött akarja hagyni a vesztegzár alá helyezett Orant, és elmegy az orvoshoz, aki a karantént elrendelte, a szabadságot jelentő igazolásért. Előadja, mennyire idegen neki ez a város, vágyik párja után, akivel nemrég kerültek össze, akivel nem házasok, de mintha azok lennének, meg aztán nem is beteg – erről kellene egyébként az igazolás.
Az orvos válasza egyértelmű: „leghőbb vágya, hogy Rambert viszontlássa párját”, de az „ő szerepe pedig megtenni azt, amit meg kell tenni”. Rambert úgy érzi, az orvos képtelen megérteni őt, és azzal vádolja, hogy „egy elvont világban él”. Ám, ami az egészséges, menekülni akaró vendég újságíró számára elvontnak tűnik, a kórházakat látogató orvosnak maga a kézzelfogható valóság. („A szerencsétlenségben volt egy egy adag elvontság és valószerűtlenség. Ám, ha az elvontság a fejébe veszi, hogy megöl téged, akkor bizony foglalkozni kell az elvontsággal.”)
Az idősebb kollégát győzködöm, hogy manapság lett hetvenéves a színes televízió. Nem hiszi. Hogyhogy – mondom –, ez ténykérdés. Továbbra is köti az ebet a karóhoz, hogy a színes tévé márpedig legfeljebb huszonegy éves. Számára ez ténykérdés...
vélemény
Gorilla–dossziéSzlovákiában éppen bukott az egész politikai garnitúra, ha igazak a hírek, amelyek szerint színezettől függetlenül minden politikus sáros a privatizációs meg kormánybeszerzéses ügyekben. A titkosszolgálat megfigyelési anyagai kaptak nem kívánt nyilvánosságot – és bukik mindenki. A hírszerzés akciójának a fedőneve volt Gorilla. Jobb érzésű polgárok banánnal dobálják a parlamentet, mert tudjuk ugyan, hogy minden politikus lop, csal, hazudik, de büntetjük, ha kiderül róla. »
Krebsz János
Mister U, a keresett profiTagadhatatlanul tiszteletet parancsoló a Demokrata Liberális Párt kormányátalakító radikalizmusa. Rovatunk figyelmes olvasói tanúsíthatják, hogy nem fukarkodtunk sem a kritika, sem a metsző irónia fegyvereivel, amikor Emil Bocot és pártjának minisztereit többé vagy kevésbé súlyos hibáikkal, ökörségeikkel, mulasztásaikkal, döntéseikkel szembesítettük. Most kellemesen meglepett, hogy Emil Boc lemondása után ez a párt, amelyről mindenki – talán még saját maga is – azt hitte, hogy végleg lejáratódott, képes volt egyetlen döntéssel visszahívni összes tárcavezetőjét, hogy az új miniszterelnök viszonylag tiszta lappal indulhasson. »
Ágoston Hugó
Frankie vacsorájaValakiknek szemet szúrt, nincs különösebb jelentősége, ki volt a nemzetféltő szemfüles, kotnyeles hongazda, fő hogy jól értesült demagóg legyen, szóval valakinek feltűnt és tüstént közhírré kürtölte, hogy az IMF romániai tárgyalódelegációjának vezetője hazánk exkluzív fővárosában a legislegfényűzőbb éttermekben költi el szerénynek nem mondható vacsorkáját. »
Sebestyén Mihály
Hozzászólások
Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.
Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!