keresés

A középszer diadala
Érdekes és fájó tapasztalat lesz követni az ellentétes irányú reformokat és elkönyvelni azok következményeit.

A tizenévesek és a huszonévesek – akik Románia lakosságának a negyedét jelentik – egészen más értékeket tartanak fontosnak, mint a többség – derül ki egy felmérésből.

A fiatalok többsége példaképnek a felkapaszkodott, juhászból multimilliomossá, analfabétából pártelnökké avanzsált Gigi Becalit, Adolf Hitlert és a Microsoftot alapító William Gates-t tartja.

Gigi bácsot és a világszerte ismert Billt valószínű azért, mert önmegvalósításukat a hazai fiatalok mindennél, a családnál is fontosabbnak tekintik. Az önmegvalósítás pedig Kelet-Európában pénzt, kapcsolatokat feltételez, miközben a siker csak kismértékben alapul a kultúrán, a tudáson.

Ezért az iskola nem játszik jelentős szerepet a tizenévesek jellemformálásában, sem pályaválasztásában, az iskolapadokban elsajátított műveltség és szakismeretek inkább akadályt jelentenek a gátlástalanságot követelő és viselkedéskultúrát nélkülöző feltörekvésükben.
Elgondolkoztató az is, hogy miért istenítik a romániai fiatalok közül sokan Adolf Hitlert. Sajnos, valóban azért, mert egyértelműen idegengyűlölők.

A mai romániai fiatalok határozottan elutasítják ugyanakkor a társadalmi szolidaritás gondolatát. Az emberi közösség szerintük szükségtelen rossz, a korrupció, a hátrányos megkülönböztetés, az önmegvalósító energiák gúzsba kötő közege. Az egyénnek nincs felelőssége közössége iránt, állítják, csupán a család a fontos. A család is főként azért, mert a fiatalok többsége szükségesnek tartja a szülők anyagi segítségét. No meg azokat a kapcsolatokat, amelyek egy állás megszerzéséhez fontosabbak, mint a rátermettség vagy a tudás.

A mai tizen- és huszonévesek kerek perec kimondják: jobb kapni, mint adni! Gondolkodásmódjuk hosszú évekre meghatározza majd a romániai társadalom állapotát. Előrevetíthető: önző, kegyetlen és elbutult, szétesett, atomizálódott közösségekben élnek majd gyermekeink és unokáink. És velük együtt mi, a szerintük konzervatív értékekhez furcsa mód ragaszkodó kövületek.

Ingathatnánk a fejünk, mondhatnánk rosszallóan, mint több ezer éve mondja minden korban az emberiség: „Ezek a mai fiatalok!” Vagy: „Bezzeg a mi időnkben...” Csakhogy ezek a mai fiatalok a mi időnkben nevelkedtek! Ők a mi társadalomépítő – vagy inkább romboló – munkánknak, oktatási rendszerünknek a termékei. Mert gyerekeinket termékké silányítottuk.

Az iskolakezdés előtti napokban érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy tehetnénk-e valamit, szülők és pedagógusok, külön-külön, de főként együttesen azért, hogy a jövő társadalma az összetartozás, a tudás és a tolerancia társadalmává váljon. Talán többet is tehetnénk, mint eddig! Nem lenne nehéz, mert az elmúlt húsz évben a politikum, a pedagógus társadalom és a szülők szinte semmit sem tettek.

Csak rezignáltan szemlélték, hogyan züllesztik az oktatást diplomás munkanélküliek képzőjévé, hogyan juttatja éppen az iskola diadalhoz a középszert. A mai társadalmi, erkölcsi válság ennek a diadalnak a következménye.

Az oktatáspolitika elválaszthatatlan a társadalom közfelfogásától. Nálunk az állam nyilván nem akar változtatni ott, ahol nincs meg a reformhoz a szükséges társadalmi nyomás. Ez ma Romániában teljes mértékben hiányzik, a tanárt lenézi a diák és a szülő, aki az elcsépelt közhelyet ugyancsak valós tényként értékeli: a pedagógus a nemzet napszámosa.

Továbbgondolandó, hogy az azonos magyarországi helyzetet az Orbán-kormány is új közoktatási törvénnyel kívánja megoldani, akárcsak a Boc-kormány. Azt a normatívaalapú finanszírozást kívánja megszüntetetni, mert szerinte az a köz- és a felsőoktatásban egyaránt minőségellenes, amelyet Romániában éppen most akarnak bevezetni.

Érdekes – de félek, hogy fájó – tapasztalat lesz követni az ellentétes irányú reformokat és elkönyvelni azok következményeit. Az állam súlyos milliárdokat vont ki az utóbbi két évtizedben az oktatásügyből Romániában és Magyarországon is, s ennek hosszú távon csak negatív következményei lehetnek.

A középszer diadala öröknek tűnik.

  vélemény