Botrány botrányt követ a romániai egészségügyben: a giuleşti-i kórházban nemrégiben öt koraszülött vesztette életét egy eddig még tisztázatlan körülmények között kitört tűzvészben, májusban Slatinán egy kilencéves kisfiú halt meg egy rosszul kezelt csonttörés után. Amelia Antoniu neves operaénekesnő majdnem belehalt egy rutinnak számító nőgyógyászati műtétbe.

Az országos felháborodást keltő esetek nyomán széles körben elterjedt a nézet: alulfinanszírozott a közegészségügy, ez áll a mulasztások és a balesetek mögött.

Cseke Attila egészségügyi miniszter is fenntartja, hogy valóban kevés pénz jut az állami egészségügyi rendszerre: a román állam a bruttó hazai termék (GDP) 3,6 százalékát fordítja erre, míg Nagy-Britanniában kétszer ennyi, Németországban háromszor ennyi jut az állami szektornak.

A hazai szaktárca nyilvántartása szerint az elmúlt három év alatt nyolcezer orvos hagyta el az országot, ennél is magasabb azoknak az egészségügyi dolgozóknak az aránya, akik a magánszektort választották, vagy párhuzamosan dolgoznak az állami és a privát szférában.

Az Egészségügyi Minisztérium július elején zárta le a kórházak decentralizációs folyamatát, a szakág vezetői abban bíznak, hogy átláthatóbbá válik a rendszer, és könnyebb lesz a „vegyes” finanszírozással magántőkét is bevonni az állami szektor működtetésébe, így pótolni lehetne az akuttá vált forráshiányt.

Fotó: Tofán Levente

Románia legnagyobb magánklinikája a bukaresti Life Memorial Hospital. „In memoriam” román közegészségügy?

A bizakodás nem alaptalan: a romániai privát egészségügyi szféra ötmilliárd eurót mozgat meg évente – ez az összeg akkora, mint az Egészségügyi Minisztérium és az Állami Egészségügyi Biztosító költségvetése összesen.

A gazdasági válság dacára az idei év országszerte a befektetés és a terjeszkedés éve volt az egészségügyi vállalkozások számára. A több klinikát és kórházat működtető Medilife központ vezetője, Mihai Marcu szerint eddig a szakág hét százalékát fedte le a magánszektor, a tervek szerint azonban ez az arány hamarosan húsz százalékra emelkedhet.

A gyors növekedésnek több oka is van, de ellentmondásos eredménnyel járhat. A magán egészségügyi rendszerek elsősorban azért terjeszkednek, mert az állami szektor elsorvasztotta, vagy ki sem építette a szakellátások különböző fajtáit.

Ez a magyarázata annak is, miért működik az orvosi képzés szempontjából európai hírű Marosvásárhelyen magán kardiológiai intézet, amelynek múltja a rendszerváltás előtti időkre tekint vissza.

Dr. Kikeli Pál marosvásárhelyi szívorvos, aki 1972-ben hozta létre a mai Procardia intézet elődjét, arra figyelmeztet, hogy bár a szakirányú képzés általában magas színvonalú Romániában, az orvosi gyakorlatban a tudás nem mindig kap megfelelő helyet és infrastruktúrát. Ezért van az – emlékeztet a szakember –, hogy maga az államelnök is Ausztriában vette igénybe a rehabilitációs ellátást, és nem Romániában. „A magánklinika létrejöttét az magyarázza, hogy egy zárt rendszerben megtaláltuk a kezeletlen nehézségek kezelésének módját” – ecsetelte a szívorvos.

Még több vért pumpálnak a magánszektorba: a hazai egészségügyi ágazatnak idén akár húsz százalékát is a privátok fedhetik le

Bár a privát szféra az állami szektor elégtelenségére épít, az állami ellátás hiányosságait pótolja és valamilyen szinten hat is a közegészségügyre. A terjeszkedés sem pusztán az üzleti szempontokat követi: a Procardia mögött álló szakértői csapat például kidolgozta annak a nagy országos egészségügyi felmérésnek a stratégiáját is, amely három évvel ezelőtt állami kezdeményezésre megtörtént. (Ugyanakkor mint a rezidensképzés egyik centruma is jelentős ez a központ: évente 100–150 fiatal szakorvos tanul itt. Annak érdekében, hogy a fiatal orvosok itthon maradjanak, és ne kényszerüljenek külföldre telepedni, a Procardiánál rendszerint 40-60 a foglalkoztatottak száma.)

Kikeli azonban úgy látja, a több évtizeden át épített üzletpolitika, a közegészségügyi és az üzleti megfontolások összehangolása a továbbiakban nehezen megoldható. Ugyanis Romániában is megjelentek az egészségügyi multik, melyek eurómilliókat fektetnek be, és cserébe azonnali profitot várnak – ez pedig radikálisan megváltoztatja a privát és a magánszféra viszonyát.

A szakember úgy véli, az eddig szimbiózisban élő két rendszer kettéválasztható ugyan, de nem biztos, hogy a szétválasztás szerencsés lesz. „Azok, akik előkészítés nélkül decentralizálnak, rombolni és bontani tudnak, hiszen az nagyon könnyű. Ahhoz, hogy mindazt elérjem, amit mára felépítettem, 42 évnyi céltudatos munkára volt szükségem, ám mindezt lebontani elegendő egy hónap. Ameddig Romániában nincs meg az oktatásban és az egészségügyben a konszenzus, amíg ezeket nem vonják ki a politika befolyása alól, addig az egészségünk, a tudásunk, a továbbhaladásunk sincs biztosítva” – véli Kikeli Pál.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!