Ragadozók tükörben
Mozivászon
Farkas István | 2010-08-26 19:48:01
nyomtat | elküld

Energiaalapú fegyverekkel rendelkeznek, a környező fényt felhasználva tökéletesen képesek álcázni magukat, infravörös látásuk és hőérzékelőjük van, nagyobbak, erősebbek az embernél, tanulékonyak, gyorsan alkalmazkodnak. Mik azok?

Energiaalapú fegyverekkel rendelkeznek, a környező fényt felhasználva tökéletesen képesek álcázni magukat, infravörös látásuk és hőérzékelőjük van, nagyobbak, erősebbek az embernél, tanulékonyak, gyorsan alkalmazkodnak. Mik azok?

Huszonhárom éves múltra visszatekintő, legendás hollywoodi lények, amelyek idén, egy magyar származású tengerentúli direktornak köszönhetően (?) ismét mozivászonra kerültek. Ők a Predatorok, vagyis a Ragadozók, helyesebben a csúcsragadozók. Stan Winston és James Cameron kreatúrája John McTiernan 1987-es Ragadozójában debütált – ott a jellegzetes alsó állkapoccsal rendelkező, rasztafejű lénnyel Arnold Schwarzeneggernek kellett megküzdenie.

Stephen Hopkins három évvel később McTiernan dzsungeléből Los Angeles utcáira költöztette a szörnyeteget. A Ragadozó 2-ben Danny Glovernek egy még erősebb és vérszomjasabb lénnyel kellett megküzdenie. Húsz év szünet következett, bár Hopkins adott gondolkodási időt: a Predátorok hajóján elhelyezett egy „alien”-koponyát, így 2004-ben és 2007-ben a rajongókat egy-egy Alien vs. Predator filmmel örvendeztették meg.

Idén, mint említettük, magyar rendező, Antal Nimród kezébe került a sztori, aki a veterán Robert Rodriguez bábáskodásával próbált hozzáadni a Predator-kultuszhoz – vagy csak egyszerűen tisztelegni az előtt.

Antal Predatorssza (amelynek máris tervezik a második részét; nem csoda, hiszen a zárójelenet kitűnő lehetőséget nyújt erre), annak ellenére, hogy megvannak a hibái és a hiányosságai, teljesíti küldetését: remek szórakozást nyújt rajongóinak. Azok viszont, akik nem tudják felsorolni az Alienek és Predatorok közötti különbségeket, nincsenek tisztában a ragadozók képességeivel, értetlenül bambulnak a film bő másfél órája alatt, a plazmafegyvereket pedig agyament marhaságoknak titulálják majd.

Adrien Brody merész „síkváltása” a legújabb Predator-film főszerepe – a közönség dönt, bejött-e neki

Adrien Brody merész „síkváltása” a legújabb Predator-film főszerepe – a közönség dönt, bejött-e neki

Antal Nimród filmjében tehát arról van szó, hogy a nyolc hős – akiknek száma a játékidő előrehaladásával egyenes arányban csökken – a szó szoros értelmében az égből pottyan az események sűrűjébe. Kidobják őket repülőből egy idegen bolygóra, amiről kiderül, hogy nem más, mint az ultraértelmes, veszélyes, félelmetes stb. Ragadozók vadászhelye, ahol szórakozásból gyilkolásznak, trófeákat gyűjtenek. Elkezdődik az őrült hajsza, mert ugyebár mindkét félnek ugyanaz a célja: kinyírni a másikat.

De míg a Ragadozók szórakozásból, kedvtelésből gyilkolnak, addig az emberek a túlélésért. Vagy nem egészen? A harc tulajdonképpen a „két típusú” szörnyetegek, a földi lények és a rasztafejű ragadozók között zajlik – embereinket ugyanis azért küldték oda, mert (a fogorvos kivételével) otthon elveszítették emberségüket, mindegyikük hidegvérű gyilkos (kommandós, drogkartelvezető, bérgyilkos, fegyenc, jakuza-tag).

A film vége táján azonban épp a doki az, aki megfogalmazza a film elején (általunk) sejtett igazságot: a való világban (értsd: a földön) gyilkos(ok), így valójában itthon érzi(k) magát (magukat) a Ragadozók vadászbolygóján – a helyzet azonban paradoxális, hiszen nyilvánvaló, hogy a Ragadozók sosem lehetnek az ő áldozatai(k). Vagy várjuk meg ezzel a második részt?

A magyar rendező akció-horrorja lendületes, a megfelelő arányban véres alkotás, legnagyobb erőssége viszont mégis – legalábbis a rajongók szemében – az elődfilmek előtti tisztelgés: őserdőben játszódik, akárcsak az első rész, a Predator-vadá-szok/áldozatok hasonlítanak a ’87-es, Schwarzenegger vezette csapathoz, akárcsak fegyvereik, de, mondhatni, nem változott a Predatorok hőérzékelős látása sem.

A szereplőválasztás, helyesebben főszereplő-választás azonban nem biztos, hogy a legszerencsésebb. A Zongoristában (2002, rendező: Roman Polanski) való játékáért Oscarral jutalmazott, szintén magyar származású Adrien Brody, úgy vélem, nem a legihletettebb opció – bár lehet, csak az előítélet mondatja ezt. Akárcsak a „Predator-analfabétákkal” azt, hogy ez egy rossz film.

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Gorilla–dosszié

Szlovákiában éppen bukott az egész politikai garnitúra, ha igazak a hírek, amelyek szerint színezettől függetlenül minden politikus sáros a privatizációs meg kormánybeszerzéses ügyekben. A titkosszolgálat megfigyelési anyagai kaptak nem kívánt nyilvánosságot – és bukik mindenki. A hírszerzés akciójának a fedőneve volt Gorilla. Jobb érzésű polgárok banánnal dobálják a parlamentet, mert tudjuk ugyan, hogy minden politikus lop, csal, hazudik, de büntetjük, ha kiderül róla. »

Krebsz János
Mister U, a keresett profi

Tagadhatatlanul tiszteletet parancsoló a Demokrata Liberális Párt kormányátalakító radikalizmusa. Rovatunk figyelmes olvasói tanúsíthatják, hogy nem fukarkodtunk sem a kritika, sem a metsző irónia fegyvereivel, amikor Emil Bocot és pártjának minisztereit többé vagy kevésbé súlyos hibáikkal, ökörségeikkel, mulasztásaikkal, döntéseikkel szembesítettük. Most kellemesen meglepett, hogy Emil Boc lemondása után ez a párt, amelyről mindenki – talán még saját maga is – azt hitte, hogy végleg lejáratódott, képes volt egyetlen döntéssel visszahívni összes tárcavezetőjét, hogy az új miniszterelnök viszonylag tiszta lappal indulhasson. »

Ágoston Hugó
Frankie vacsorája

Valakiknek szemet szúrt, nincs különösebb jelentősége, ki volt a nemzetféltő szemfüles, kotnyeles hongazda, fő hogy jól értesült demagóg legyen, szóval valakinek feltűnt és tüstént közhírré kürtölte, hogy az IMF romániai tárgyalódelegációjának vezetője hazánk exkluzív fővárosában a legislegfényűzőbb éttermekben költi el szerénynek nem mondható vacsorkáját. »

Sebestyén Mihály