Orbán-mű
Stratégiai játékok
Baka F. Zoltán, Népszabadság | 2010-08-26 19:46:44
nyomtat | elküld

Új korszak nyitányáról beszélt a választások után Orbán Viktor, de a bekövetkezett változások közül egyelőre csak egy fronton lehet maradéktalanul elégedett a miniszterelnök.

Új korszak nyitányáról beszélt a választások után Orbán Viktor, de a bekövetkezett változások közül egyelőre csak egy fronton lehet maradéktalanul elégedett a miniszterelnök.

Olyan kommunikációs teljesítményre ugyanis valóban nem nagyon akadt eddig példa, mint amit az elmúlt közel öt hónap alatt a jobboldali kormány felmutatott. Az ember csak kapkodja a fejét. Kinek, minek lehet itt hinni? Amit az egyik órában állít a kormánypárt valamelyik fejese, az a következőben, egy másik bennfentes szájából már teljesen más értelmet kap.

Kósáék, Szijjártóék után Varga Mihály próbált tüzet oltani államcsődügyben, majd a főnöke (meg az országé) visszatért a szerzőpáros eredeti gondolatvilágához. Ugyanígy kacifántos utat járt be a valutaalap megítélése. Sokáig együtt szólt a kórus, hogy ide ne tegyék be a lábukat. Idővel egy-egy kórustag mintha más szólamra váltott volna, majd az egész átváltott kakofóniába: Orbán nemjei keveredtek Varga és Matolcsy hol magabiztos igenjeivel, hol bizonytalan talánjaival, s akkor még oda se figyeltünk a hátsó sorokra, a párthoz kötődő közgazdászokra.

Azért a vájt fülű hallgató felfigyelt rá, hogy a tempót mégiscsak Orbán diktálja. De nem csak a politikusok küldenek zavaros üzeneteket, a közszolgálatba is befészkelte magát az új kommunikációs trend. Mintha a köz tájékoztatása nem lenne dolga a minisztériumi dolgozóknak: a fülük botját sem mozgatják a sajtó érdeklődésére, és ha nagy nehezen mégis sikerül valami választ kicsikarniuk magukból, azzal sem kerülünk beljebb az ügyekben.

Hivatalos jelentésekből, korábban kiadott közleményekből, miniszteri nyilatkozatokból küldenek idézeteket – miközben a hírlapíró pont azért fordult hozzájuk felvilágosításért, mert nem érezte kielégítőnek az addigi tájékoztatást. Szokni kell még az új módit – mint hallani – a kormányhoz közel álló sajtónak is. A lényegről idehaza csak annyit mond el a kormány, amennyit a saját szempontjai szerint jónak lát: az üzenetek az ideológiát közvetítik.

A külföldieket mintha többre értékelnék: oda azért jut egy-két informatív mondat. Lásd a legutóbbi hírt az IMF-tárgyalásokról, ezt a tervüket is egy külföldi hírügynökséggel osztották meg először. Persze ott nem ideológiára, hanem a tényekre kíváncsiak – ha már a műsorhoz ők adják a pénzt.

A kormányfőt sem ejtették a feje lágyára, tisztában van vele, hogy ami itthon elmegy, arra kint nincs fogadókészség. Ezért próbálkozik rendületlenül a kettős beszéddel. Ami működhetne is – ha jó harminc évet visszarepülnénk az időben. Azóta viszont a másodperc törtrésze alatt megjelenik a Washingtonban ülő befektetési alapkezelő monitorján, ha Budapesten egy politikus államcsődről beszél, vagy a valutaalapot küldi el a pokolba. Az információnak ez a sebessége ugyan nem egy most kezdődő korszak vívmánya, de valószínűleg tartósabb változást hozott a kommunikációban, mint amivel Orbán és kormánya próbálkozik.

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Gorilla–dosszié

Szlovákiában éppen bukott az egész politikai garnitúra, ha igazak a hírek, amelyek szerint színezettől függetlenül minden politikus sáros a privatizációs meg kormánybeszerzéses ügyekben. A titkosszolgálat megfigyelési anyagai kaptak nem kívánt nyilvánosságot – és bukik mindenki. A hírszerzés akciójának a fedőneve volt Gorilla. Jobb érzésű polgárok banánnal dobálják a parlamentet, mert tudjuk ugyan, hogy minden politikus lop, csal, hazudik, de büntetjük, ha kiderül róla. »

Krebsz János
Mister U, a keresett profi

Tagadhatatlanul tiszteletet parancsoló a Demokrata Liberális Párt kormányátalakító radikalizmusa. Rovatunk figyelmes olvasói tanúsíthatják, hogy nem fukarkodtunk sem a kritika, sem a metsző irónia fegyvereivel, amikor Emil Bocot és pártjának minisztereit többé vagy kevésbé súlyos hibáikkal, ökörségeikkel, mulasztásaikkal, döntéseikkel szembesítettük. Most kellemesen meglepett, hogy Emil Boc lemondása után ez a párt, amelyről mindenki – talán még saját maga is – azt hitte, hogy végleg lejáratódott, képes volt egyetlen döntéssel visszahívni összes tárcavezetőjét, hogy az új miniszterelnök viszonylag tiszta lappal indulhasson. »

Ágoston Hugó
Frankie vacsorája

Valakiknek szemet szúrt, nincs különösebb jelentősége, ki volt a nemzetféltő szemfüles, kotnyeles hongazda, fő hogy jól értesült demagóg legyen, szóval valakinek feltűnt és tüstént közhírré kürtölte, hogy az IMF romániai tárgyalódelegációjának vezetője hazánk exkluzív fővárosában a legislegfényűzőbb éttermekben költi el szerénynek nem mondható vacsorkáját. »

Sebestyén Mihály