keresés

Kikkel legyünk szolidárisak?
Korlátlan lehetőségek rossz szaga

Egy, a TV-kameráknak szánt száraz beszédben, Traian Băsescu – akit a kamerák a legnagyobb figyelemmel követtek, miközben ujjával fenyegetően mutatott az új miniszterekre - azt kérte a románoktól, hogy értsék meg, szolidaritásra van szükség a válságból való kilábaláshoz.

A kérdések, amelyeket minden románnak fel kellene tennie: „Miért legyek szolidáris?” És főképp: „Kivel?” Miért lenne szolidáris egy Dacia gyári alkalmazott egy dekoncentrált intézmény titkárnőjével, akit csak azért alkalmaztak, mert a főnökének tetszik a hangja? Miért lenne szolidáris egy tanár egy állami társaság osztályvezetőjével, aki hétszer annyit keres iratok ide-oda sétáltatásával és az aláirása gyakorlásával, mint amennyit egy katedránál kapna? Miért lenne szolidáris az államfővel egy apa, aki tizenkét órát dolgozik, hogy eltartsa a családját? Miért?

Nem. Romániának nincs szüksége szolidaritásra. Nincs szüksége milliomos miniszterekre, akik fizetésüket havonta felajánlják adományként, sem politikusokra, akik krokodilkönnyeket hullatnak azok vállán, akiknek pénzéből sorra lopdostak húsz éven keresztül. A románoknak nincs szüksége szánalomra (és ha mégis, annak úgysem veszik hasznát), hanem erőre és elszántságra, hogy zöldágra vergődjenek.

Kormányra van szükségük, miniszteri csapatra, amely tegye a dolgát, és ne arról tartson kiselőadást, hogy könnyebb a szegénység, ha több felé oszlik. Nem lehetsz szolidáris a szomszéddal, aki törvénytelenül jut szociális segélyekhez, miközben „feketén” dolgozik és végül nagyobb a fizetése, mint a tiéd. Szüleink és nagyszüleink nem lehetnek szolidárisak azokkal, akik negyvenöt évesen mennek nyugdíjba, mert „elfáradtak” a sok munkától, vagy mert eleget fizettek egy orvosnak, hogy rokkantsági igazolást szerezzenek.

Nem lehetnek szolidárisak azokkal a miniszterekkel sem, akik nem voltak képesek enyhíteni az elbocsátási hullámon, amely az állami nyugdíjalap drámai csökkenéséhez vezetett. A válságból való kilábalás kulcsa nem a szolidaritás, nem a szegénység elosztása, hanem a törvénytisztelet és a munka. Való igaz, hogy a recesszió a költségvetési bevételek csökkenéséhez vezetett, az államnak tehát kevesebb pénze van.

Ha az adócsalás felére szorítása 6-7 milliárd euró többletbevételt hozhatna a költségvetésbe, mit segít egy miniszter szolidaritási felhívása? Amikor a közbeszerzések csökkentése vagy törvényességük ellenőrzése még egy milliárd eurót hozhatna az államkincstárba, miért kell a románoknak 24 százalékos áfát fizetniük?

A hat új miniszternek el kell felejtenie az ország első emberétől jövő buzdítást, és neki kellene látnia a munkának. Felejtsék el, hogy vannak barátaik, akik a választási kampányukat szponzorálták, hogy vannak rokonaik, akik könnyű pénzt szeretnének keresni a közigazgatásban, és dolgozzanak orrvérzésig rogyásig, megmenteni, amit még lehet. (Fordította: K. B. A.)

  színkép