Most, hogy Boross Péter, a kormány alkotmányozó bizottságának a tagja előbb a Heti Válasz című lapban, majd a Népszabadságban fejtette ki elképzeléseit az eljövendő Magyarország berendezkedéséről, itt az ideje föltenni a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is ne lehetnénk mi királyság. Mert erről volna szó, legalábbis a volt miniszterelnök, Antall József szellemi örökségének legfőbb ápolója arra a nép ajkán fogant újságírói fölvetésre, hogy „ha egyszer úgyis új alkotmány készül, most akár államformát is válthatnánk”, azt felelte, hogy „hitem szerint lehetnénk királyság is”.

Nagyon úgy fest, hogy ehhez egyre inkább teljesülnek az objektív feltételek, számítások szerint a mai tempó tartásával nagyjából másfél óra, de inkább harminc perc alatt lebonyolítható a királyság kikiáltása. Ha egy közoktatásban harmincöt éve dolgozó földrajztanárt cca. másfél perc alatt mindenféle indoklás nélkül ki lehet rúgni a középiskolai katedráról, vagy az új törvény alapján a nemzeti parkokban egyetlen tollvonással be lehet szüntetni nemcsak a környezetvédelmet, de magát a környezetet is, akkor jogart meg országalmát dugni valaki kezébe, majd koronát nyomni a fejébe nehogy már hetekbe kerüljön.

Boross Péter – jöhet a király!

Ez nem vicc, új világrendet élünk, s az új világrend legfőbb letéteményese szerint nem véletlen, hogy újra rólunk beszél a világ. Ami azt illeti, sok mindent gondoltam még fél évvel ezelőtt is az új világrendről, de hogy az evangélikus egyház honlapján az a hír jelenik meg, hogy „keresztény törvényhozóvá emelkedik Orbán Viktor a pápai nyaralóvárosban”, az álmomban se merült fel.

Pedig a múlt héten Orbán miniszterelnök tényleg a pápai rezidencián, Castel Gandolfóban járt „gyakorló hívő törvényhozóknak” szóló bentlakásos, emelt szintű továbbképzésen, s míg reggel még nem keresztény törvényhozóként lépett be a terembe, a kicsöngetéskor már mint keresztény törvényhozó távozott; a törvényhozásban majd hamarosan mi is látni fogjuk a következményeit. Annak taglalásától, hogy ki lesz a magyar király, most eltekintenék, sem Orbán Viktor vagy más közjogi méltóság terhére nem viccelődnék.

Ámbár Boross Péter tett egy figyelemre méltó megjegyzést legfőbb közjogi méltóságunkra, amennyiben Schmitt Pál szerinte a lehető legjobb választás volt köztársasági elnöknek, mert „magas, fess, jóképű ember”. Ebben nagyjából ki is merülnek a köztársasági elnök pozitív tulajdonságai a volt miniszterelnök szemében, aki ezek szerint a következő hónapokban olyan társsal fog együtt alkotmányozni és preambulumot írni, aki igen jóképű és állandóan mosolyog. Én közjogi méltóságként egyszersmind a magyar nemzetet megtestesítve, az emberek embereként a lehető legnagyobb felségsértésnek venném e megjegyzést, aminek már a trónteremben súlyos következményei lennének.

Hanem az új rend. Ahogyan Boross Péter szavaiból kiveszem, az új magyar király teljességgel megfelel majd a korszellemnek, azaz minimum debil lesz, hiszen az alkotmányozó exkormányfő az állandó mosolygáson és előkelő bólogatáson kívül semmilyen jogkört nem ad a kezébe, de még aláírnia sem kell kormányfők meg mindenféle emberek előterjesztéseit.

Most, hogy az új világrend nevében a miniszterelnök gyakorlatilag előrajzolta az udvari gondolkodóknak az abszolutizmus körvonalait, Boross Péter további fejlesztéseket szorgalmaz: ezután a miniszterelnök nevezné ki a Legfelsőbb Bíróság elnökét, az ombudsmanokat, a legfőbb ügyészt, sőt „bizonyos szintig” a katonai vezetőket is (hogy a „bizonyos szint” káplárokig értendő vagy csak huszárfőhadnagyokig, még „búvármunkát igényelhet”), miként az is tarthatatlan állapot, hogy az ügyészség még mindig független, s hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács egyáltalán létezik.

A nehézkes parlamenti törvénykezésről nem is szólva, mert Boross Péter szerint a „miniszterelnök akcióképességének növelése érdekében” nem törvényekkel, hanem miniszterelnöki, illetve kormányrendeletekkel kellene kormányozni.

Boross Péter megbecsült alakja az elmúlt húsz évnek, magam is csodálattal figyeltem tevékenységét a miniszterelnökségig bezárólag, ideértve azt is, hogy Horn Gyulával évekig önálló rovatuk volt a Nap-keltében, ami nálunk a szellemi képességek kiteljesedésének számít.

Nem azt mondom, hogy nem érdemelte ki a karriert, elvégre Schmitt Pállal ők voltak az egyetlen olyan vendéglátó-ipari vezetők a Kádár-rendszerben, akik kikérték maguknak, hogy a belüggyel együttműködjenek, ráadásul Boross Péter karrierje mentálisan kifejezetten jót tesz az országnak, mindenki láthatja, hogy ebben a sokat szidott, igazságtalan demokráciában ilyen múlttal és ekkora félműveltséggel is hatalmas sikereket lehet elérni.

Most például azért adna korlátlan jogkört a miniszterelnöknek, mert „Trianon után is mélyponton volt és széthúzott az ország. 1938-ban viszont Magyarország már az európai középmezőny felső kategóriájába tartozott, akkorra ugyanis a kormány és a miniszterelnök erős intézkedési potenciállal és döntési jogkörrel rendelkezett”, amiben most kizárólag az a fontos, hogy az az ember fog a harmincas évekre hajazó preambulumot írni, aki az egész korszakból csak a csendőrt érti, meg még hogy a meddő nőket meg kell adóztatni, mert milyen dolog az, hogy nem szülnek.

Annyit már tudunk, hogy Schmitt Pál a sportot feltétlenül bele fogja írni a preambulumba, közvetlenül a Szent Korona-tanról szóló rész mellé illesztve, s ha ehhez hozzáveszem, hogy a napokban nagyköveteink, konzuljaink, külügyi dolgozóink, csupa világlátott, értelmes ember hallgatta végig síri csendben, fenntartás nélkül a miniszterelnök előadását arról, hogy Nyugat-Európának vége, ami tőlünk nyugatra van, az már gazdaságilag most is egy jelentéktelen semmi, ellenben az egész világ rólunk beszél, akkor elmondható, hogy a királyság már tényleg csak a kikiáltásra vár: Mujkó, Beckó és társaik mindenesetre már ott várakoznak a trónteremben.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!