Az etnikai és vallási kisebbségek ellen irányuló támadássorozat aláássa az „emberi méltóságot, szabadságot, egyenlőséget és szolidaritást”, hogy annak az alapjogi chartának a szavaival éljünk, amelyre az Európai Unió is épül. Olaszországban a miniszterelnökkel kezdve politikusok egész sora pellengérezi a romákat – köztük számos olasz állampolgárt – és más kisebbségeket oly módon, hogy már-már legitimálják a diszkrimináló és erőszakos gesztusokat.

Sajtóhírek szerint Silvio Berlusconi a „gonosz hadseregének” nevezte a bevándorlókat, és egyértelműen elvetette a „többnemzetiségű Itália” gondolatát, mondván, „nem ez a mi szándékunk”. 2008 májusában Roberto Maroni belügyminiszter a beszámolók szerint azt mondta: „Azonnal fel kell számolnia valamennyi romatanyát, a lakókat pedig vagy kitoloncoljuk, vagy bebörtönözzük.”

Két nappal később, amikor feldühödött emberek hatvanfős csoportja Molotov-koktélokkal ürített ki egy cigánytábort Nápoly közelében, Maroni így szólt: „Lám, mi történik, amikor romák gyerekeket rabolnak el, vagy románok szexuális erőszakot követnek el.” Még abban a hónapban Berlusconi szükségállapotot rendelt el, ezen a „idegen állampolgárok és megfelelő úti okmányokat nélkülöző nomádok” jelenlétét értette, illetve ezzel indokolta a rendkívüli intézkedéseket, beleértve azt, hogy az összes érintettet – köztük gyerekeket – lefényképezték és ujjlenyomatot vettek tőlük.

Az olasz bíróságokon zajlik egy per, amely szerint a biztonsági intézkedések nem felelnek meg az Európai Emberi Jogi Egyezmény 14. szakaszának. Nem létezik „objektív és elfogadható” magyarázat a nemzeti és etnikai kisebbségek ilyen otromba támadására. Az intézkedések mögött a fajtiszta, hamisítatlan rasszizmus áll.

Nicolas Sarkozy – jól megcsinálta

Az olasz perek lassúságából ítélve hónapokba, ha nem évekbe telhet, amíg ítélet születik az ügyben. Olaszország nincs egyedül. Az elmúlt két hétben a francia hatóságok több mint negyven romatábort romboltak le, és megfogadták, hogy romák százait küldik haza Romániába és Bulgáriába – két EU-tagország állampolgárait, akiket állítólag megillet a szabad közlekedés és letelepedés joga bárhol az Unió határain belül. (...)

A nyár elején a francia törvényhozás alsóháza 335 igen és mindössze egy ellenszavazattal elfogadta az arcot is elrejtő fátyol nyilvános viseletét. A szenátus jövő hónapban dönt az intézkedésről. Hasonló tiltás bevezetésére történt kezdeményezés – noha ez idáig sikertelen – Belgiumban és Spanyolországban is. A francia hatóságok igyekeztek olyan nyelvezetet használni, hogy ne legyen nyilvánvaló a muszlimok kiszúrása – mégis a törvény hivatalosan is arra szolgál, hogy „megtiltsa bárki arcának az elrejtését a nyilvánosság előtt”.

Mi több, amit a köznyelven „burkaellenes törvénynek” neveznek, az tulajdonképpen a csúcspontja az intoleranciakampánynak, amelyet Sarkozy 2009. júniusi nyilatkozata nyitott meg, miszerint a burka „nem szívesen látott” Franciaországban. Sokatmondó, hogy a törvény a kivételek közé sorol számos nem iszlám fedőalkalmatosságot, beleértve a motoros sisakot, az egészségügyi vagy védelmi okokból, síeléskor vagy karneválokon viselt maszkokat.

Becslések szerint Franciaországban összesen kevesebb mint kétezer nő visel az arcot is elfedő fátylat, a törvényjavaslat kezdeményezői mégis azt állítják, a jogszabályra szükség van a biztonság, a szekularizáció és női jogok bővítése érdekében. Franciaország legmagasabb adminisztratív testülete, az Államtanács azonban figyelmeztetett, hogy a törvény talán alkotmányellenes. (...)

Talán a legmegdöbbentőbb jele a mássággal szembeni, egyre növekvő szorongásnak Európa-szerte éppen Svájc, amely hosszú ideig büszke menekültparadicsom volt. Tavaly novemberben, egy referendumon a svájci szavazók megszavazták, hogy az alkotmány tiltsa minaretek, a mecsetek imatornyának építését.

Svájcban mindössze négy minaret létezik, és a muszlimok nagyjából a lakosság öt százalékát teszik ki, a referendum támogatói mégis azzal riogatták a svájci őslakosokat, „akiket zavar, ha telkeket bizonyos vallási célokra használják”, hogy érdekeiket „nem veszik komolyan”. Azután azzal érveltek, ami nyilvánvaló ellentmondás, hogy „a minaretek építése nem vallási kérdés”, hanem „sokkal inkább vallási-politikai hatalmi szimbólum”.

A svájci tiltást máris megtámadták Strasbourgban. Ha át is csúszik az elfogadhatóság rostáján, nagy valószínűsséggel ellentmond az európai egyezmény vallásszabadságra és diszkriminációra vonatkozó előírásainak. A jogi szempontból aggályos intézkedéseket törvényszéki ítéletek útján korrigálni lehet, de a baj javarészt megtörtént. Ha az európai állampolgárság által meghatározott „még szorosabb Unió” álmát életben akarják tartani, védelmezőinek most kell felszólalniuk. (Fordította Sz. L.)

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!