keresés

Közösségromboló közösségi média

A média mindenhatóvá vált. A hírközlés és a kommunikáció intézményesülésével minden ember akarva-akaratlanul a média tárgyává „lépett elő”. Ez viszont azt eredményezte, hogy automatikusan minden médiafigyelő, médiafogyasztó több közösségtől származó információáram részese lett, és így tulajdonképpen virtuálisan részévé vált annak a csoportosulásnak.

A digitális technika és főképp az internet széleskörű elterjedésével kivitelezhető lett az is, hogy a virtuális kommunikációban érdekelt ember ebben a virtuális világban aktívvá is váljon, a különböző, weben szerveződött közösségek tagjaként. A Facebook, a Twitter, a MySpace, a Hi5 vagy az iWiW tagjai kisebb-nagyobb lelkesedéssel, de hozzájárulnak az őket körülölelő információfolyam növekedéséhez azzal, hogy saját magukról tesznek közzé (sokszor alabeállítással) értesüléseket.

Az önként megosztott információk azonban kiszolgáltatottakká teszik a felhasználókat a gátlástalan cégek számára, amelyek így célzott reklámokat tudnak eljuttatni hozzájuk. A kapcsolatteremtés könnyedségének mámorában ringó felhasználó pedig legtöbbször nem tudatosítja, hogy minden (online) mozdulatát rögzítik (a becslések szerint a Google tárolja a szörfözőkről a legtöbb információt), hogy nevéhez, elérhetőségeihez bármikor hozzákapcsolhatóak a jellemét leíró kulcsszavak százai.

A saját magunkról online közzétett információkkal azonban nem csak a vállalatok, hanem magánszemélyek is könnyedén visszaélhetnek – volt már arra is példa, hogy kiraboltak lakásokat, mert a Facebook-ról tudták, hogy a tulajdonosok elutaztak. A jóhiszeműséget, a nyíltságot, a mindenkiben benne lévő önfelmutatási és önmegmutatási késztetést tehát a virtuális világban is pont olyan mértékben kihasználják – de az is meglehet, hogy még inkább, hiszen a weben általában gátlástalanabbak vagyunk, mint a való világban, mert nem érezzük kötelezőknek a társadalmi interakciós szabályok nagy részét.

A weben szerveződött közösség tehát egyfelől szabadabb, de másfelől sokkal ellenőrzöttebb, és könnyebben manipulálható, mint a valós, kezdve azzal, hogy az online-adatokat bármikor módosítani lehet pár gombnyomással. A legjobb megoldás az lenne, hogy maximális erkölcsre nevelni mind a fizikai, mind pedig a jogi személyeket, hogy ne éljenek vissza a nekik ilyen vagy amolyan módon kiszolgáltatottak jóhiszeműségével, ámde ez, mint több ezer éves írott történelmünk bizonyítja, mondhatni kivitelezhetetlen feladat.

A médiának, jelenünk egyik legbefolyásosabb közéleti tényezőjeként oroszlánrészt kellene vállalnia abban, hogy erkölcsössé, tehát hosszú távon életképessé tegye a valós és virtuális közösségeket, de ehelyett, mint látjuk: a közösségek minél nagyobb mértékű virtualizációját szeretné elérni, csökkenteni a személyek közti kommunikáció információértékét, és olyan versenyhelyzetekbe sodorni az információáram résztvevőit, ahol úgy tehetnek szert előnyre másokkal szemben, ha immorálisan viselkednek. Az oktatás után a média is kudarcot vallott, és sajnos: ez a kudarc nem javítható ki pár gombnyomással.

Péter Árpád

  média röviden

  média