– Még 1991-ben, a rendszerváltást követően kapcsolatba kerültem az írott sajtóval. Az Erdélyi Napló akkori tulajdonos-főszerkesztője (...) munkát ajánlott, így kerültem a kiadó marketingosztályára. Az egy más világ volt, az újságok zöme több tízezres példányszámban jelent meg, ami főleg annak volt tulajdonítható, hogy akkoriban nagy volt az eufória, a sajtóéhség, mivel a Ceauşescu-időkben kiéheztették a magyar olvasókat. (...) Sajtódömping volt a piacon.

– Az erdélyi magyar sajtópiacon a változások több időszakát is megkülönböztethetjük. Az első a már említett rendszerváltás utáni időszakban volt, (...), a második változás annak a következtetésnek adott helyet, hogy tényleg csak azok maradhatnak meg a piacon, akik profi rendszereket alakítanak ki mind szakmai, mind kiadói szinten. (...)

Ebben az időszakban kitermelődött egy új generáció az újságírás területén. (...) Természetes folyamat volt a szakmai váltás mellett a kiadók irányításának is a szemléletváltása, megjelent egy fiatal, tettre kész generáció.

Fotó: Székelyföldi Régió Magazin

– A Krónika Kiadó koncepciója egy olyan erdélyi napilap megteremtése volt, amely segítségével összeköthetjük a különböző régiók információit. (...) Az értékesítési rendszert mi magunk építettük fel, és rövid idő elteltével összesen 240 településen rendelkeztünk saját lapkihordóval, akikhez saját logisztikai rendszer segítségével szállítottuk ki a lapot. (...)

A talán legnépszerűbb szolgáltatás a magyarországi magazinok behozatala volt, és a Krónikáról ekkor kezdett kialakulni az a kép, hogy nem csupán egy újság, nemcsak egy kiadó, hanem intézmény. (...) Abban az időszakban ez volt talán újszerű: az intézményesen felépített és irányított kiadó, ahol az értékesítés folyamatosan összedolgozott az újságírókkal, ahol (...) olyan szemléletet sikerült kialakítani a több mint 400 emberben, aki a kiadónál dolgozott, hogy csak jó munkával lehet sikert elérni.

– (...) Ekkor, 2005-2006 táján jött el az a pillanat, amikor el lehetett már mondani, hogy minőségibb sajtópiacunk lett, letisztultak a viszonyok, felépültek a rendszerek, de ezzel együtt egyfajta „példányszámstop” is beköszöntött. Példányszámot növelni nagyrészt már csak egy másik piaci szereplő kárára lehetett és lehet ma is növelni. (...) Kialakult egy versenyhelyzet, ami ma is tart. (...)

Egyértelműen lehet azt is látni, hogy előretört a piacon az internet, és így születtek meg az újságok elektronikus változatai is, amelyek megint újszerűséget, változást eredményeztek a piacon.

– Ez is egy nagyon érdekes kérdés: készítsél-e írott sajtóterméknek honlapot vagy sem? Ha készítsz, megnézik a lapot az interneten, és nem lehet igazából felmérni, hogy meg fogják-e vásárolni a nyomtatott terméket... ez nagy dilemma.

Megmondom őszintén, nem vagyok annak a híve, hogy egy újságnak legyen honlapja. Erre más technikákat kell kitalálni, valami hírportálszerű megoldást. Több sajtótermék esetében is lehet látni, hogy olyan típusú internetes felületeket hoztak létre, amelyek más tartalmakat közölnek, mint az újság. Ez lehet több, vagy akár kevesebb tartalom is. Nos, ennek így már van értelme. (...)

– Túl sok sajtótermék van jelenleg a piacon, főleg így, hogy előretört az internet. (...) Szerintem különböző összevonásokban lehetne gondolkodni a média területén, valamilyen együttműködésben. (...) A hirdetési piacon a meglévő kampánypénzeket koncentráltabban lehetne elhelyezni. (...)

Sok kicsi sok helyre elszórva nem megy sokra. Ezért látom megoldásnak a sajtópiac konszolidációját. Hogy ezt milyen formában és milyen struktúrák szerint, azt ki kell dolgozni. (...)

A vállalkozói szövetségek is helyet kell kapjanak ebben az új rendszerben, mert így jobban magáénak érezné a vállalkozó is a kiadványokat. (...) Mindenképpen be kell vonnunk a helyi vállalkozói erőket, mert nem lehet magyar médiapiacot Erdélyben csak támogatásokból fenntartani, kell a helyi erők hirdetési hozzájárulása is.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!