A tűzzel játszva...
Médiagnózis | 2010-09-01 00:34:37
nyomtat | elküld

Vajon mennyire volnánk most bajban, ha májusban Paula Seling és Ovi nem a harmadik helyen végez az Eurovízió dalversenyén, hanem elhozza a németek üdvöskéje elől a pálmát? Hol találnánk méltó helyszínt a mind nagyobb szabású európai show-nak, amelyet a tévétársaságok jóvoltából egy egész földrész nézői kísérnek évről évre figyelemmel?

Vajon mennyire volnánk most bajban, ha májusban Paula Seling és Ovi nem a harmadik helyen végez az Eurovízió dalversenyén, hanem elhozza a németek üdvöskéje elől a pálmát? Hol találnánk méltó helyszínt a mind nagyobb szabású európai show-nak, amelyet a tévétársaságok jóvoltából egy egész földrész nézői kísérnek évről évre figyelemmel?

Ráadásul minden egyes alkalommal nagyobb és nagyobb látványosságot kell a számok köré keríteni, mindig valami újat, valami meghökkentőt. Persze, legyinthetünk is akár: ez legyen a legnagyobb gondunk.

Ennél jóval nagyobb dilemma előtt állnak a jövő évi házigazdák, a németek, akik huszonnyolc esztendő után kerültek ismét a középpontba. (Akkor egy Nicole nevű lány győzött Ein bißchen Frieden – Egy kis békét – című dalával, amit magyarul Csepregi Éva és a Neoton Família vitt Egy kis nyugalmat címmel sikerre.)

A hivatalos jelentkezők sorába Hamburg, Hannover és Düsseldorf után az utolsó pillanatban Berlin is feliratkozott, csöppet sem könnyítve meg az északnémet rádió és televízió (NDR), az első német tévécsatorna (ARD), valamint az Európai Műsorsugárzók Szövetsége (EBU), közkeletű nevén az Eurovízió dolgát: a nyár végén döntenek, hogy a lehetőségek – a fölajánlott helyszín és a szállodai férőhelyek – függvényében kinek ítélik oda a rendezés jogát.

Az eredményt korántsem vehetjük biztosra, az első verseny, azaz 1956 óta megannyi ellentmondás jellemzi a helyszín kiválasztását. Általános rendezőelv, hogy mindig az előző esztendei győztes lesz a következő vendéglátó, bár ez már kezdetben sem volt mindig így. A hamburgi polgármester, Ole von Beust arra hivatkozik, hogy a német döntőnek mindig a Hanza-város ad otthont.

Berlin szerint (a nyugdíjba vonult, legendás tempelhofi repülőtérről lenne a közvetítés) mindig a házigazda ország fővárosa a döntő helyszíne, bár számos ellenpéldát is hozhatunk. Hannover az idei győztes szülővárosa, de Lena maga szeretné a legkevésbé: ő Berlinbe vágyik. Düsseldorf az abszolút kívülálló, akár le is írhatjuk.

Ami a legérdekesebb: egy közvélemény-kutatás szerint a legtöbben a korábban jelöltnek számító, de visszalépett Gelsenkirchent látnák szívesen a képernyőn. No de ki kérdezi a közönséget?

Gyulay Zoltán

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Gorilla–dosszié

Szlovákiában éppen bukott az egész politikai garnitúra, ha igazak a hírek, amelyek szerint színezettől függetlenül minden politikus sáros a privatizációs meg kormánybeszerzéses ügyekben. A titkosszolgálat megfigyelési anyagai kaptak nem kívánt nyilvánosságot – és bukik mindenki. A hírszerzés akciójának a fedőneve volt Gorilla. Jobb érzésű polgárok banánnal dobálják a parlamentet, mert tudjuk ugyan, hogy minden politikus lop, csal, hazudik, de büntetjük, ha kiderül róla. »

Krebsz János
Mister U, a keresett profi

Tagadhatatlanul tiszteletet parancsoló a Demokrata Liberális Párt kormányátalakító radikalizmusa. Rovatunk figyelmes olvasói tanúsíthatják, hogy nem fukarkodtunk sem a kritika, sem a metsző irónia fegyvereivel, amikor Emil Bocot és pártjának minisztereit többé vagy kevésbé súlyos hibáikkal, ökörségeikkel, mulasztásaikkal, döntéseikkel szembesítettük. Most kellemesen meglepett, hogy Emil Boc lemondása után ez a párt, amelyről mindenki – talán még saját maga is – azt hitte, hogy végleg lejáratódott, képes volt egyetlen döntéssel visszahívni összes tárcavezetőjét, hogy az új miniszterelnök viszonylag tiszta lappal indulhasson. »

Ágoston Hugó
Frankie vacsorája

Valakiknek szemet szúrt, nincs különösebb jelentősége, ki volt a nemzetféltő szemfüles, kotnyeles hongazda, fő hogy jól értesült demagóg legyen, szóval valakinek feltűnt és tüstént közhírré kürtölte, hogy az IMF romániai tárgyalódelegációjának vezetője hazánk exkluzív fővárosában a legislegfényűzőbb éttermekben költi el szerénynek nem mondható vacsorkáját. »

Sebestyén Mihály