keresés

Innováció, nem középiskolás fokon

Két évvel ezelőtt, amikor magunkba roskadva meredtünk D.J. Carusso Sasszem (Eagle eyes) című filmjének stáblistájára még csak rossz álomnak tartottuk George Orwell ’46-os fantáziaregényének vízióját.

Az 1984-beli Nagy testvér egy ideig csak a valóságshow-k kamerái által létezett, aztán szép lassan bepillantott a szupermarketekbe, repterekbe, metróaluljárókba, a pénzkiadó automaták környékére, rátapasztotta fülét a mobiltelefonunk hangszórójáró és mikrofonjára, figyeli, hogy milyen weblapokat böngészünk, mi után hajtjuk a keresőmotorokat. Hogy az utcákról, parkokról vagy a tengerfenék legmélyebb bugyrairól készített részletes fotókat ne is említsük.

Ezzel azonban korántsem aknáztuk még ki a modernkori Nagy testvér kelléktárát, melyek között olyan is akad, amelyik kifejezetten a médiafogyasztókat célozza meg. Kiderült, hogy a Tokió közel húsz vasút- és metróállomásán felállított digitális reklámfelületek inteligensebbek, mint sejtettük volna. A százharminc centiméter átmérőjű kijelzők a nap huszonnégy órájában ontják magukból a reklámokat, a több százezer utas kisebb-nagyobb ámulatára, akiknek nagy része észre sem veszi, hogy a monitoron egy okos kis kamerát is ehelyeztek, amely miután beszkennelte az előtte elhaladót, szoftja összeállítja annak profilját.

A készülék tehát nemcsak azt számolja, hogy hányan haladtak el a reklámfelület előtt, hanem a csontozat és haj alapján megállapítja, hogy hány éves és milyen nemű a kíváncsi néző, mi több az alapján, hogy az illető mennyi időt töltött a reklámfilm nézésével és milyen volt az arckifejezése, megpróbálja felmérni, hogy mennyire hatott rá a képsor. Innen már csak egy lépés az egyénre szabott hirdetés, amely sokkal manipulatívabb, mint a mindenkori átlagot megcélzó reklám.

Ismét egy film. Biztosan emlékeznek a négy évvel ezelőtt bemutatott Távkapcsra (Click), amelyben Michael (Adam Sandler) egy furcsa szerkentyűt vásárol egy elektrotechnikai cikkeket forgalmazó bolt eladójától. Morty olyan távirányítót adott Michaelnek, amellyel nemcsak a tévékészülékeket, hanem saját kis univerzumát is ellenőrzése alatt tarthatja.

Kapaszkodjanak meg: hamarosan a való világban is hozzáférhetővé válhat egy ilyen típusú távirányító. Persze kissé túloztunk, de ez a lényegen nem változtat. A processzortechnikájáról elhíresült Intel olyan távirányítót fejleszt ki a Google Smart Tv-jéhez, amelyik az eszköz markolásának, gombnyomásának intenzitásából, a használati szögből stb. bonyolult algoritmus révén felismeri a használót, azt közli a tévével, így az automatikusan végig tudja futni a néző kedvenc csatornáit, kiválasztani a hangulatának megfelelő műsortípust.

Már csak az hiányzik, hogy agyhullámainkat ellenőrző szkennereket rendszeresítsenek a hipermarketek, amelyek kiolvassák fejünkből, hogy nem egy, hanem két láda sört szeretnék vásárolni.

Farkas István

  média röviden

  média