„A tábor fő szervezője tulajdonképpen a falu, a közösség, ahol a táborozók többsége nem csak táncolni tanult, hanem azt is láthatta milyen körülmények között élnek az itteniek” – hangsúlyozta Sípos Ferenc, a 25 éves múltra visszatekintő Pirospántlikás zenekart még egyetemistaként megálmodó vállalkozó. Akkor, amikor évszázadok óta nem látott ár öntötte el a falut, az emberek nem estek apátiába, minden lehetséges módon támogatták a tábort, amit az idelátogatók jelenlétükkel meg is háláltak, mondta lapunknak Sípos.

Több mint százhatvan vendég érkezett a Nagyenyedtől mindössze kilenc kilométerre fekvő Maros és Küküllő menti magyarlapádi táborba, pontozót, leánykörtáncot, öreges csárdást, vagy szaporát tanulni. Kobzos Kiss Tamás az Európában egyedülálló, 20 éve létesült Óbudai Népzenei Iskola igazgatója, a pusztinai tábor felé félúton, autóbusznyi diákkal érkezve elmondta, hogy egyedülálló lehetőség számukra, hogy a Szászcsávási Zenekarral találkozhatnak.

Fotó: Tamás András

A fellépők előkészítették a lapádi táncház hangulatát

Bár a gála táborzárónak volt nyilvánítva, amelyen a résztvevők az itt eltöltött idő alatt tanultakat mutathatták be, a káprázatos fellépések inkább bemelegítették a reggelig tartó táncház hangulatát.

A gyerekek, fiatalok, kezdők és haladók fellépései mellett, a Kiss István és párja táncpedagógusok sziporkázó tánca, a népdaloktató Szilágyi Hajnal fellépése, majd a negyedéves marosvásárhelyi orvostanhallgató Mán Bianka éneke, az immár harmadik generációs Pirospántlikás együttes fellépése magával ragadta a zsúfolásig megtelt kultúrotthon közönségét.

A hetvenes éveit taposó magyarbecei Szántó Ferenc adatközlő zenész, illetve a nyolcvan éven felüli, magyarpéterfalvi Szántó Ferenc és nejének tánca külön színfoltnak számított.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!