Darkó László festőművészre emlékeztek Kolozsváron csütörtök délután, halálának negyvenedik évfordulója alkalmával.

A megemlékezés első mozzanataként a Házsongárdi temetőben megkoszorúzták Darkó László sírját, majd ezt követően, 18 órától a Szépművészeti Múzeumban nagyméretű kiállítást nyitottak meg a festő gazdag életművéből. A közel 70 festményt felvonultató tárlatot Murádin Jenő művészettörténész nyitotta meg. Murádin elmondta Darkó László fiatalon, 46 évesen halt meg, életműve derékba tört, minden bizonnyal sokkal ismertebb lenne ma, ha életműve kiteljesedhetett volna.

Az ötvenes, hatvanas években a festőművész, bár visszahúzódó ember volt, a kolozsvári közélet ismert személyisége volt, rendkívüli műveltsége, előadókészsége is ismertté tették. A megnyitó keretében bemutatták Kovács Árpád művészettörténész Darkó Lászlóról szóló könyvét is. A fiatal csíkszeredai művészettörténész néhány hónapos kemény munkájának köszönhetően jöhetett létre ez a kiállítás, mondta a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Călin Stegerean.

Kovács Árpád, Murádin Jenő és Călin Stegerean méltatták Darkó László fesztőművész életművét

Darkó László Tordán született, 1924-ben, jómódú polgári családban. Szülővárosa jelentős mértékben meghatározta pályájának alakulását. Festeni, még gimnazista korában, a később Franciaországban nagy hírnévre szert tett Francois Gáll festőművésztől tanult. A fiatal tanítvány 1941-ben, 17 évesen a piarista gimnáziumban rendezett kiállításra két olajképpel jelentkezett.

Korai festményeinek ihletői többnyire a Torda környéki tájak voltak. 1944-ben a Műcsarnokban rendezett Erdélyi Képzőművészek Pünkösdi Kiállítása mérföldkő volt Darkó pályájának alakulásában. 1948-ban A tájképfestészet korszakai című disszertációjával a Bolyai Tudományegyetemen doktori címet szerzett.

Tájélményekből táplálkozó festészetét tiszta színek, konstruktív megoldások jellemzik. Darkó felfogásában a neoklasszicizmus eredményeit gyümölcsözteti. Az ötvenes évektől tájképei mellett egyre több portrét festett.

Az ötvenes évek elejétől tájképei új látásmódot tükröznek, a vizuális élmény szintetikus kifejezésre összpontosító képalkotássá érlelődtek. Ekkortól már rendszeresen állított ki, állandó résztvevője volt a Kolozsvár Tartományi Képzőművészeti Kiállításoknak. Szénrajzait is bemutatta, melyek merész szerkezetű, kemény vonalvezetésű kompozíciók, voltak olyan műalkotások, melyek a jelenségek felszínétől egy belső rend felé való fordulást mutattak. A látási élmény szintetikus kifejezése, a részletek nagy, határozott formákban való összefogása jellemző rájuk.

A festőművész 1966-ban látogatta meg öccsét Dániában. A pár hetes kint tartózkodás után gazdag élményanyaggal tért haza. A dániai környezet rendkívül inspiratív volt számára, ekkor teljesedett ki művészete. Ezeken a képeken már kerül minden határozottságot, a kavargó hullámok, a tarka párák látomásos megjelenítése, a háborgó elemek színjátékának érzékeltetése nem kívánja meg a részletek pontosságával való törődést.

Darkó 1956-tól részt vett a kolozsvári Szent Mihály-templom restaurálási munkálataiban. 1957-ben ő tárta fel az évszázadok óta a mészréteg alatt lévő falfestményeket a déli mellékszentélyben és a déli mellékhajóban. A freskók napvilágra hozatala meghozta Darkó számára a hírnevet.

Restaurátori munkásságát mind a szakmán belül, mind a társadalom részéről elismerés övezte. Ezt követően 1959–-60-ban a szatmári római katolikus székesegyház szentélyében található fal- és mennyezetképek javítására kérték fel, 1969–70-ben a váradi Püspöki palota kápolnájának falképeit javította ki.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!