Nádas Péter vendégségben
A Törzsasztal pénteki vendégét, Nádas Pétert Kőrössi P. József, a Noran kiadó igazgatója felvezetőjében úgy mutatta be, mint azt a kortárs alkotót, akit az olvasók az első, a második vagy a harmadik legnagyobb ma élő magyar íróként tartanak számon. Nádas az est első részében életrajzi adatokkal, kordokumentumnak számító visszaemlékezésekkel traktálta hallgatóságát.
Fotó: MTI
Nádas Péter
Mint elmondta, 1969-es önállósodásával írói hangja is megváltozott, Mészöly Miklós analitikus szerzői módszere vált számára példaértékűvé, protestáns konoksággal gyomlálta a leírt sorokat, gondolatokat. A nemi aktus ábrázolásáról – ami a 17–18. századig csak a tréfa szintjén volt tetten érhető az irodalomban, később pedig üresen kongó metaforaként, mindig megkerülve a testiség fiziológiáját – Nádas úgy vélekedik, mindent ábrázolni kell, ami létező, az elfogadás vagy a tagadás érintheti csak a szubjektív szférát. Erről szól a Párhuzamos történetek című könyvében.
A Saját halálban átélt halálközeli élményét dolgozza fel, és állítja, hogy a test az, ami fél az elmúlástól. Ezért a halálfélelem, míg a szellem számára a fizikai lét megszűnte a kiszabadulás esélyét, a békességet jelenti. Nádas Péter Marosvásárhelyen is olvasott fel írásából a nagyszámú közönségnek, majd Láng Zsolt, a Látó szerkesztője kérdéseire válaszolva mesélt önmagáról, életéről, élményeiről.
Elmondta, korábban már megfordult Marosvásárhelyen, hogy meggyőződjön a Ceauşescu-rendszer embertelenségéről, arról a helyzetről, amit addig csak hallomásból ismert. 1975-ös marosvásárhelyi élményei meghatározóak voltak, így egyfajta párhuzamot tudott vonni a régió hallomásból ismert és személyesen megtapasztalt helyzete, illetve a múlt és jelen között.
Az író beszélt még állandó utazásairól és élményeinek megörökítéséről, életről, tudatosságról és tudattalanról, saját-halál-élményéről, tapasztalatokról, illetve arról, hogy mindezt meg lehet-e írni, és ha igen, hogyan, vannak-e rá megfelelő szavak, kifejezések.
- nincs kapcsolt cikk!
- Kiállítás és könyvbemutató Nagybányán
- Amador a Győzelem moziban
- Bál a székelyudvarhelyi színházban
- Hajóra száll a Leonce és Léna díszlete
- Hazakísérlek – Berecz András koncertje
- Beszélgetőkönyv Albert Annamáriáról
- A Szinetár–Bereczki-duó Váradon
- Ez egy susogó levél
- Orbán Balázsra emlékeznek
- Tárlat nyílik Csíkszeredában
Hofi után, szabadonHa nem lennének olyannyira szegények szegény ellenzéki honatyáink, akkor nyilván egyikük sem riadt volna vissza a bátor és egyedülálló gesztustól, és már néhány napja visszaadta volna mandátumát. De nem így történt, mert bár tisztségükről készségesen lemondanának, nem tehetik ugyanezt a vele járó juttatásokról. Márpedig ha ragaszkodni akarnak anyagi előnyeikhez, akkor meg kell maradniuk funkciójukban is. Ilyen kegyetlen a honatyai sors. »
Bogdán Tibor
Mind egyformák?Idősebb emberek még emlékeznek rá: a ’89-es fordulat után néhány héttel viszonylag jól szervezett propaganda folyt annak érdekében, hogy a hatalmat még átmenetileg se gyakorolja a „kommunista-gyanús” Nemzeti Megmentési Front Ideiglenes Tanácsa, hanem adják azt át a hadseregnek, és legalább a választásokig, de ha a nép úgy akarja, akkor akár meghatározatlan ideig vezessék be a katonai diktatúrát – az majd rendet teremt az országban, véget vet a „terroristák” garázdálkodásainak, a monarchista és legionárius bandák aknamunkájának. »
Székely Ervin
Fulladjon meg Ady Endre?Karinthy szerint lehetőleg máma még! Mármint a Szabolcska Mihályról írt versparódiájában. Meg azért is, mert Ady aztán nem bánt kesztyűs kézzel a magyar arisztokráciával, még kevésbé az olyan országnagyokkal, mint Tisza Kálmán vagy Széll Kálmán. (Nemrég közöltük a Széll Kálmánt ostorozó cikkét). »
Sike Lajos
Hozzászólások
Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.
Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!