Rostás-Péter István: Plakátpróba

„A kolozsváriak szívükbe zárták a fesztivált, mely a város identitásának fontos oszlopává izmosodott, és mint ilyen, valamennyi társadalmi és korcsoportot megcéloz. A városnapok annak a nyitott, kreatív, dinamikus közösségnek a tükörképe, amelyet megszólít” – idézek a Polgármesteri Hivatal honlapján megjelent ismertető bevezetőjéből, amely a csütörtöktől vasárnapig tartó Kolozsvári Napok VIII. kiadásának programját vázolja-ismerteti. A készülődés hevében a Főtéren kiaggatott óriásplakát ügye homlokegyenest cáfolja a fenti fragmentumot (amelyben egyébként nincs utalás a város etnikai-kulturális sokszínűségére). A Muszai-Muszáj résenléte és civil kurázsija nélkül akár el is sikkadt volna a hangzavarban-sörillatban ez a díszletelem, amely a Főtér keleti részét ábrázoló fotográfiát nagyított ki a Státuspalotákkal és a Bánffy-palota egy részével. A XX. század elejének hangulatát idéző felvétel „átdolgozásakor” kiderült, hogy a nagyítással növekednek az üzletek, cégek feliratai is, sőt a nagyítással pontosan arányosan dagadnak méreteik: ezért egy retusáló gondos kéz odahatott, és eltűnt Jeney Lajos, Az Anker, Keller Géza, a Pénzváltó Bank. Maradt a The Gresham, illetve véletlenül (a kapkodó igyekezet ezzel jár) alatta a Markó Lajos szabóüzletét hirdető cégér. Fatális fércmunka – velősen és alliteráltan fogalmazva.

A plakátot hamarjában le is szedték, állítólag szándék szerint próbaként feszült fel. Csütörtök este ugyan nem jártam a helyszínen, hogy az eredeti, végleges társát megcsodálhassam, bár élek a gyanúperrel, hogy ha pótolták is, némi időbe kerülhetett a retusálatlan példány legyártása.

Torz és hiányos képet alkotnánk az esetről, ha csak önmagában tekintenénk mint apró bénázásként taksálható, elszigetelt epizódot; fellapoztam a városnapok programfüzetét (amelynek kétnyelvűségét szintén számon kérték Muszájék), és a következőkre jutottam: beköszöntőjében a polgármester valamennyi kolozsvárihoz intézi üzenetét, de egyetlen szó sem vonatkozik Kolozsvár multikulturális-etnikai jellegére, ellenben három ízben említi a centenáriumot. A programban mintegy 190 tétel szerepel, ezek közül pedig mindössze 14 esetben véltem felfedezni – időnként csak áttételesen –  a magyar, német, roma és zsidó vonatkozásokat. Van ellenben dél-koreai, Pruton túli és olasz programpont. Elvégre a címlapon feltüntetett városnapok logójában, amely hét darab tarkára mázolt tornyot jelenít meg (nehogy összetévesszük a város régi, három db. tornyot tartalmazó emblémájával), az alcím szerint Creează legături, vagyis kapcsolatokat, kötődéseket teremt...

Végképp nem lenne megnyugtatóan teljes mértékű (árnyalt?!) a benyomás, ha az egyik helyi hírportálon a témában megjelent kommentözönt legalább átlósan nem ismertetem: valójában semmi meglepő, mert ugyanaz a zsigeri Magyarországra küldözgetés, lepisszegés, horthyfasisztavérengzőturánibandázás, semmilyen centenáriumra kimódolt új, ünnepi köntösbe csomagolt sértés. A Muszájosok közösségi oldalán viszont egy temesvári román hozzászóló sajnálata és szolidáris posztolása, miszerint náluk már évek óta négynyelvű feliratok jelzik az utcákat és senki nem horgad fel, tiltakozik, hőzöng.

A helyszín Kolozsvár, a magát egyre inkább fesztiválvárosént hirdető gócpont; ahol nemsokára elstartol a TIFF, az immár évek óta megszokott „magyar nappal”, majd augusztusban újra Kolozsvári Magyar Napok (zsinórban harmadszor), román nyelven is megjelentetett plakátokkal programfüzettel.  

Kimaradt?