Ambrus Attila: Egy nyertes-nyertes játszma vesztesei

Bármennyire meglepő, a korrupcióellenes ügyészség főügyésze, Laura Codruța Kövesi körül kialakult cirkusz minden szereplő számára nyertes-nyertes játék.

Talán nem véletlen, hogy a játszma tetőpontjának bekövetkezte – az igazságügyi miniszternek a főügyész leváltását kérő bejelentése – előtt egyeztettek a szerepjátszók, sőt, a játékszabályokat kiíró és ellenőrző nagyhatalmak képviselőivel is találkoztak. (Igaz, hogy az utóbbiakkal való megbeszélésekről a hazai résztvevők igyekeztek elhitetni, hogy szóba se kerültek az igazságügyet érintő kényes kérdések.)

A korrupcióellenes ügyészségnek határozottan jót tesz a támadás, hiszen egyre apadt a rajongóinak száma. Egyrészt mert kiderült, hogy egyik-másik ügyész visszaélhetett hatalmával, de leginkább azért, mert híveiket elbizonytalanította a Microsoft-ügyben tanúsított felelőtlenség, amelynek köszönhetően a gyanúsítottak ítélet nélkül megúszták, s a több millió eurós kárt nem sikerült visszafizettetni a gyanítható, ám nem bizonyítható sikkasztás elkövetőivel. Így sokan gondolják azt, hogy az a felelőtlenség mégsem véletlen, hanem szándékos engedékenység volt a korruptvadászok részéről. Így viszont ismét fanatizálni lehet a rajongótábort, akik már-már eszelősen skandálhatják: „Vigyen el a DNA!”

Nem árt egy kis határozottságot színlelni a Szociáldemokrata Pártban sem, amely az utóbbi időben nem a következetessége miatt vált közkedveltté. A jól és hosszú ideig előkészített igazságügy miniszteri fellépés, a hosszú és megzavarhatatlan felolvasás után határozottan kért főügyészi menesztés azt a látszatot keltheti a szocdem szavazókban, hogy pártjuk hatékony, igazságos és kíméletlen.

Az ellenzéknek is több a haszna, mint a kára a csetepatéból, hiszen végre megmutathatja, hogy legény a gáton, s ha a kormánypárt egyet mond, majd ők mást fújnak. Oda csapódhatnak az államelnök táborához, hátha nyernek néhány tized, néhány század népszerűségi pontot, úgy is, ha ellenzéknek rosszabbak, mint kormánypártnak a szocdemek.

Na, és az államelnök! Az államelnöknek határozottan jól jön egy ilyen felkínált alkalom, amikor visszautasíthatja a főügyész visszahívását, s még csak argumentálnia sem kell hosszasan a határozata támogatására. Elég, ha annyit mond – ein Mann ein Wort –: „Csak!” Azt aztán úgy teheti hozzá, hogy közben senkit sem érdekel már: „A kérés nem elég megalapozott...” Iohannis úgy seperhet be, nyerhet vissza szavazatokat, hogy semmit sem tesz ezért. Ismét bebizonyosodik, hogy ő az egyszemélyes ellenzék, aki ellent tud állni, és korlátozhatja a szociáldemokraták mérhetetlen hatalomvágyát. Az is felsejlik, hogy őt támogatja a Nyugat is. Eséllyel indulhat második mandátumáért!

És szegény Kövesi? Őt sem kell sajnálni, hiszen ázsiója nem csak idehaza, hanem a nyugati kancelláriákon is nő, és egy év múlva, mikor lejár a főügyészi mandátuma, valamely nemzetközi szervezet vezető állásában találhatja magát.

Azért tudjuk, nincs tökéletesen nyertes-nyertes játék. Akkor ki veszít ma?

Mi, akik hatékony, nem elkötelezett és nem korrumpálható igazságszolgáltatásra vágyunk, illetve arra, hogy a közbeszédet azok a kérdések uralják, amelyek valóban megoldást hozhatnak a jelen és a közeljövő függőleges veszedelmeire: a szegénységre, az elnéptelenedésre és az elvakító politikai rajongásra.

Kimaradt?