Bogdán Tibor: Röhögjünk – szomorúan

Kész közröhej ez a siralmas ország.

Már hogyne derülnénk azon – amelyen Brüsszel is jót szórakozott –, hogy a romániai igazságszolgáltatás zaklatott helyzetét megvitató Európai Parlamenti ülésre nem megy el a meghívott román kormányfő. Az a Vasilica Viorica Dăncilă, aki pártelnöke szerint olyan remekül ismeri a brüsszeli folyamatokat, és olyan meghitt viszonyban van az Európai Parlamenti képviselőkkel, hogy jelenlétével igen sokat javíthatna Románia helyzetén.

A begyepesedett brüsszeli fejekben rendet rakó, el nem mondott nagyszabású felszólalásával, a párhuzamos államot, a korrupt politikusok ártatlanságát, az igazságszolgáltatás fölöttébb káros voltát taglaló, meg nem történt brüsszeli találkozóival miniszterelnök asszonyunk aztán igencsak tudtára adta az európai parlamenti képviselőknek, hogy rengeteg dolga miatt nem utazhat olyan piszlicsáré helyekre, mint Brüsszel, Strasbourg, ahol olyan tájékozatlan meg rosszindulatú alakok vannak, akiknek fogalmuk sincs a romániai szociáldemokrata valóságokról. Brüsszelben amúgy már régebben tudták, hogy a talpig népi hímzésbe öltözött Dăncilă asszonyság azt sem tudja, hol a feje. No, hát ne derüljünk mindezen?

És meg lehet-e állni nevetés nélkül, amikor a meghívott miniszterelnök nem megy el az ülésre, de elmegy a meg nem hívott igazságügyi tárcavezető, aki aztán azon háborog, hogy nem szólalhatott fel fejekben rendet rakóan, nagyszabásúan. (És kisszabásúan sem, mert a szabályzat ezt egyszerűen nem tette lehetővé). Jót göcöghetünk azon a fura helyzeten is, hogy a kormányfő hiányával volt jelen az összejövetelen, az igazságügyi miniszter pedig jelenlétével hiányzott az ülésről.

Aztán: csak körbevigyorogjuk a fejünket, amikor a „konfliktuskerülő” miniszterelnök asszony kormányfői munkájának legelső napján hatalmas konfliktusba került a kormányőrséggel, és mosolyognunk kell azon is, hogy a kabinet tagjai a kormányőrségről lemondva a csendőrség védelmét kérték. Amely nem ide-oda mozgó, utazgató, izgága méltóságok kifinomult eszközökkel történő védelmére, hanem egy helyben álló épületek, intézmények gumibottal és könnygázzal való őrzésére szakosodott.

Hahotáznunk kellett, amikor a huszonegyedik században a Dragnea-kormány előző miniszterelnöke, Mihai Tudose nem bankban, hanem odahaza – talán a matrac alatt – tartja pénzét. És ki ne nyerítene, amikor a bankokat a tizenkilencedik századbeli román betyárhoz, Terentéhez hasonlítja – aki mellesleg még „jó fiú is volt” hozzájuk képest –, holott a bankok nélkül elképzelhetetlen lenne az ország gazdasági fejlődése, amelynek üteme, Tudose szerint egyedülálló az Európai Unióban. És ki ne szórakozna azon, hogy az eredeti hasonlatot a volt miniszterelnök azzal indokolja, hogy 500 dolláros bankbetétjét nem csak felemésztették a banki jutalékok, de még 50 dollárt is be kellett fizetnie ahhoz, hogy végül is ne legyen pénze a számlán.

Azon már csak röhögni tudunk, hogy a kormány 350 kilométer autópályát ígér akkor, amikor Romániában – a politikai akarat hiánya és a csapnivaló kivitelezés miatt – két év óta nem hogy növekedett, hanem folyamatosan csökken az autópályák száma. Ám az is igaz, hogy a beígért béremelés is fizetéscsökkenéssel jár… És szomorkásan somolygunk Pamblica oktatási miniszter úr szavain, miszerint Romániában, apróbb hibáktól eltekintve, igen magas szintű az oktatás. Valóban – tehetnénk hozzá göcögve – még a műholdakról is látszanak az iskolai budik… És már a földön gurulunk a nevetéstől, amikor kijelenti, hogy a plágium megbocsátható, hiszen semmilyen törvény nem írja elő, hogy hova kell tenni az idézőjeleket.

Aztán minimum mosolygásra késztet, hogy a jogállam, az igazságszolgáltatás nagy védnöke, Klaus Iohannis államfő munkára biztatja az általa kinevezett korrupt kormányt. Márpedig ha a korruptak dolgozni kezdenek – főleg, miniszteri beosztásban –, abból semmi jó nem származhat.

Amikor pedig megtudjuk, hogy mennyire rövid az emlékező tehetsége a kormánykoalíció vezetőinek, akik nem is olyan régen még „abszolút őrültségnek”, „csaknem fasisztának” és „hazaárulásnak” nevezték az egészségügyi járulékokat az alkalmazótól az alkalmazottra hárító, bércsökkenéssel jogszabályt, amelynek most éppen ők a legnagyobb hívei, már a hasunkat fogjuk a röhögéstől. És a combunkat csapkodva hahotázunk azon, hogy az Esélyegyenlőségi Országos Bizottság elnöknője, Gabriela Drăghici a takarítószemélyzet elnőiesedését tekinti a nők esélyegyenlőségét fenyegető legnagyobb veszélynek, és szerinte ilyen vonatkozásban minden a legnagyobb rendben lenne, ha a takarítónők mellett megjelennének a takarító férfiak is, és ha villamos targoncát hölgyek is vezethetnének.

És ennyi felszabadult nevetés után, már csak heherészni tudunk azon, hogy az igazságszolgáltatás elleni támadás veszélyeire figyelmeztető amerikai nagykövetnek válaszolva miniszterelnök asszonyunk a Dow Jones tőzsdemutató múlt heti csökkenésének „globális veszélyeiről” beszélt. Elismerően kuncoghattunk tehát a kormányfőnkben a semmit mondás nagymesterét tisztelő brüsszeli képviselők emberismeretén.

Azt viszont, hogy egy Buzău megyei településen a járhatatlan utak miatt ökrökkel kellett kivontatni a sárból a friss császárműtéten átesett asszonyt szállító járművet, meg hogy az orvoshiány tetőzése közepette a kormány sürgősségi rendelettel tiltotta meg a közintézményekbe történő alkalmazásokat, már csak keserű kacajjal nyugtázzuk. Az első áldozat egyébként a besztercei kórház volt, amelynek fel kellett függesztenie az általános orvosi, reumatológusi és infektológusi tisztségre kiírt versenyvizsgát.

Hát bizony – könnyesre nevethetjük magunkat…

Fotó: jrits3.org

Kimaradt?