Rostás-Péter István: A harmadik esély fedőneve: Ibolya

Kereken egy hónapot késett a szülinapi meglepi, amellyel Viorica Dăncilă homlokát felderíthették volna a fiúk, de „a nagypolitikában nem szoktuk elaprózni” alapon, úgy gondolták, beneveznek a nevesítésével egy kiadós afterpartyra. Találgatások tömkelege rekord idő alatt gyűlt össze; hogy újra féléves szavatosságú mandátum lesz, vagy több, esetleg kevesebb. Ha az eddigi trendet nézzük, akkor Ibolya legalább nyolc hónapig kéne a Victoria palotában szolgáljon. De már a hét és félnél is jegyzik az eredményt. Mely, figyelem, nem egyenlő a teljesítménnyel. De a találgatások helyett íme egy kis tényszerűség.

Ibolya ideális pártkatona. Eddig nem nyerte meg egyetlen valós választási meccsét egy déli kisváros polgármesteri székéért kiírt mérkőzésen, de már második mandátumát tölti Brüsszelben. Elegendő idő, hogy angoltudását elmélyítse. Nem élt a lehetőséggel, de földrajzból sem gyúrt rá, mert olyan államokat „emelt” be az Unióba, mint Irán és Pakisztán – ez derült ki egyik-másik interjújából. Egy harmadikból meg az, hogy nem olvas túl gyakran, illetve ha mégis, nem jut eszébe az éppen legmegrázóbb szöveg címe, és négy kérdésre úgy tud majdnem  nulla infótartalmú általánosságokat mondani, hogy a riporter bizonyára fellélegzett, mikor lekapcsolta a magnót.

Ám Ibolya decens, határozott, nem konfrontatív és megbízható -- így jellemzi pártbeli patrónusa. Ibolya ugyanakkor formabontó is: általa lesz első ízben nő a kormány élén, ha egyébért nem, már csak ezért is megérte Romániának ezt a tisztes kort megérni. (Most, akik már a billentyűk közé csapnának, hogy hímsovén mivoltomat pellengérre állítsák, lazuljanak el, és olvassák tovább, ígérem rövid leszek.) Ugyanakkor jó eséllyel lejáratja a politizáló nőket, vagy eltántorítja a közélet felé vonzódó amazonokat és honanyákat, s ha mégsem, jócskán csorbít nimbuszukon. Mert Ibolya, bár latinból gyaníthatóan nem haladt elébb, mint angol nyelvi terepen, sejti ugyan, hogy a miniszter eredetileg szolgálót jelentett, csakhogy ő ezt szűken vett értelemben fogja gyakorolni: pártja és ezen belül hangsúlyosan patrónusa felé. Egy ember-egy megye-egy ország: íme a nyerő képlet, ahol Ibolyának még halovány ibolyája sincs arról, mi lenne a valós szerepe. Melyet naponta osztanak majd rá kegyes benfenntesek, ármánykodók, spílerek és haszonnak lesői.

Mint a mesében Ibolya a harmadik, csak itt a számok varázsereje helyett azzal kell számolni, hogy a narráció valahogy így kezdődik: Volt, merthogy muszájba volt adva, szóval kellett, hogy legyen a Danubiustól északra, mindjárt a nagy folyam mellett egy vidék: Deli Ormánnak hívták, ami annyit tesz: Bolond Erdő. Ennek a vidéknek volt egy (kény)ura, Líviusz névre hallgatott, de rá inkább azok, akik az ő udvarházába tartoztak. Legfőképpen Szorin, Mihály és Ibolya, és még sokan mások...

Fotó: romanialibera.ro

Kimaradt?