Bíró Béla: Végzetünk az MI?

Antonio Guterres ENSZ főtitkár év eleji üzenetében kísérletet tett arra, hogy riadóztassa a világot. Sőt, vörös fokozatú készültséget tartott szükségesnek. Tavaly január elsején, amikor tisztségébe beiktatták, még úgy vélte, hogy 2017 a béke és békesség esztendeje lesz. A világ azonban épp ellenkező irányban változott. A nacionalizmus és az idegenellenesség fokozódott, a környezeti válság kiszabadulni látszik az emberi ellenőrzés alól. Az atomháború veszélye a hidegháború korszakára emlékeztet, a világot véget nem érő vallási háborúk, éhínség, az állami keretek fokozatos szétesése, s az ebből adódó zűrzavar legkülönbözőbb formái fenyegetik.

Aggodalmaival nincs egyedül. A Közép-Afrikában működő segélyszervezetek, főként az ENSZ Világélelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO világélelmezési programjának képviselői is katasztrofális képet rajzolnak a földrész viszonyairól. Vallási háborúk, klímakatasztrófák, menekültek milliói, alultápláltság, sőt éhínség. A Die Welt tudósítói, Klaus Geiger, Christian Putsch, Flora Wisdorff oldalakon át sorolják a kétségbeejtő tényeket és ostorozzák a Nyugat közömbösségét.

Eközben azonban egy újabb, talán minden korábbinál veszedelmesebb „válság” is kibontakozni látszik. Business Insider németországi kiadása számol be élvonalbeli tudósok egy csoportjának a figyelmeztetéséről, miszerint szinte már bizonyosra vehető, hogy 2050 az emberiség végét fogja jelenteni.

Stephan Hawking, az egyik legismertebb fizikuszseni már korábban is hangoztatott hasonlókat. Akkor sokan riogatással vádolták. Azok a tények azonban, melyeket ő és társai a szóban forgó jelentésekben felsorakoztatnak, aligha söpörhetők a szőnyeg alá. Jeff Nesbit, az amerikai National Science Fundation ismert képviselője, több mint 24 könyv szerzője alapos vizsgálatnak vetett alá a mesterséges intelligenciával kapcsolatos, viharos gyorsasággal szaporodó aggodalmakat. Arra a következtetésre jutott, hogy az emberiség a már említett 2050-ig vagy kipusztul, vagy – némi iróniával enyhítve a verdiktumot – halhatatlanná válik.

Napjainkban ugyanis kézzelfogható közelségbe került egy olyan szuperintelligencia kialakulásának lehetősége, mely a már létező mesterséges intelligenciák egyfajta szuperkomputerré való összekapcsolódásának (sőt talán „vitáinak”?) eredményeként jöhet létre. És képessé válik olyan szédítő tempóban tanulni, hogy adottságai az emberéit messze meghaladhassák, s képessé válhasson a létezés alapkérdéseit önállóan megoldani (?). Az álmatagon lassú biológiai fejlődés fogságában vergődő ember elkerülhetetlenül lemarad teremtményei mögött, s fokozatosan fölöslegessé, sőt tehertétellé válhat. A szuperkomputer ugyanis előbb-utóbb saját érdekeit szem előtt tartva kezébe veheti saját és az emberiség sorsának irányítását, s vagy hallatlan segítőtársunkká válik, vagy egyszerűen csak ignorál, félreállít vagy kezdetleges intelligenciánk és irracionális viselkedésünk miatt (okkal vagy anélkül, ezt minden olvasónak magának kell eldöntenie) éppenséggel megsemmisít bennünket.

Hawking szerint az autonóm fegyverzet (ennek kezdetleges mintái az úgynevezett drónok) a háborúkat is minden lidérces álmunknál rettenetesebb pusztításokká „tökéletesíthetik”.

Ezt vallja Rollo Carpenter, az ismert komputer-szakértő is, aki az első olyan szuperszámítógépet megépítette, mely az úgynevezett Turing-tesztet (melynek alapján különbséget lehet tenni az ember és a mesterséges intelligencia, az MI közt) sikeresen kiállta – szem- és fülkontaktus hiányában is emberi lénynek mutatkozott.

A brit Guardian az IBM által előállított egyik legújabb ún. Watson-rendszerű (angol rövidítéssel szokás szerint AI, némettel KI, magyarral MI gyanánt emlegetett) mesterséges intelligencia alkotóit idézi: az általuk előállított kognitív technológia „úgy képes gondolkodni, mint az ember. Bármilyen adathalmazt elemezni és értelmezni tud, beleértve a rendezetlen szövegeket, képeket, hangfelvételeket és videókat.”

Egy ilyen „gépet” újabban a japán Biztosító Társaság, a Fokoku Mutual Life Insurance üzembe állította, s rögtön el is bocsáthatta munkatársai egyharmadát. Igaz, a gép egyelőre még a biztosítottak szolgálatában áll, hiszen szuperracionális képességeivel nem csak a társaság bérköltségeit képes csökkenteni, de egyéb vonatkozásokban is hatalmas idő- és költségmegtakarításokra, s így a befizetések csökkentésére is lehetőséget teremt.

Csakhogy ha így mennek a dolgok, az ember fokozatosan fölöslegessé válik. A helyzet az ipari forradalom kezdeti periódusának kolosszális méretekben való megismétlődésével fenyegethet. S még a géprombolók akkori lázadásaira sem lesz semmi lehetőség. A mesterséges intelligencia mindannyiunkat szigorúan sakkban tarthat.

Hogy miként, arra már ma kézzelfogható példáink vannak. A mesterséges intelligencia kifejlesztésének élvonalában az Egyesült Államokat fokozatosan Kína körözi le. Kína ma már olyan térfigyelő kamerákkal van dugig zsúfolva, melyek az állam 1 400 000 000 lakosának az arcvonásait csaknem tévedhetetlenül meg tudják különböztetni. Sőt, a lázongó ujgur népesség minden egyes tagjáról DNS-„ujjlenyomat” is készült. A komputerek mindannyiukat bárhol és bármikor tévedhetetlenül azonosítani tudják. S ami a legmegdöbbentőbb, a kínai átlagember nem szorong, sőt „biztonságban” érzi magát. Hiszen az új technológiának „hála” a bűnesetek –a közlekedési kihágásoktól a betörésekig és a gyilkosságokig – azonnal leleplezhetők, sőt néha talán meg is előzhetők.

Orwell 1984-ének lidérces világát rohamléptekkel hagyjuk magunk mögött. Hallatlanul kényelmes és gyönyörteljesen simogató selymekkel és pihe-puha matracokkal bélelgetjük rövidesen aktuálissá váló koporsóinkat.

Lehet, hogy kár értünk. Vagy az is lehet, hogy nem?

Fotó: mspoweruser.com

Kimaradt?