Bogdán Tibor: Lóláb a szoknya alatt


Array ( [0] => BogdanTibor.png [foto] => BogdanTibor.png )
-A A+

Valóságos politikai kánkánt jár az utóbbi időben a véleményét szüntelenül változtató Liviu Dragnea. A felemelt szoknya mögül viszont minduntalan elővillan a lóláb.

Az országába visszatérő királyt rendőrökkel üldöztető, megalázó, az országból kétszer is kitoloncoló és kis híján nem kívánatos személynek nyilvánító – a kommunista párt valamennyi rossz örökségét továbbfolytató (kérdés, hogy volt-e jó öröksége is az egykori elődpártnak) – szociáldemokraták most hirtelen monarchiát akarnak olyannyira, hogy erről még népszavazást rendeznének.

Nyomban felmerül a kérdés: vajon miért jó mindez a nép és az ország érdekeit semmibe vevő, kizárólag párt-, csoport- és személyi érdekeket követő szociáldemokratáknak, miért változtak át egyből királypártivá, hiszen mindeddig a monarchia gondolatát fölöttébb veszélyesnek tartották?

Az kizárható, hogy felfedezték volna azokat a nagyszerű értékeket, amelyekről Mihály király beszélt a parlamentben: a demokráciát, a szabadságot, a méltóságot, a sokszínűséget, a másság tiszteletben tartását. Ezeket a fogalmakat ugyanis nekik az Idegen Szavak Szótárában kellene keresniük.

Egyszerűen arról van szó, hogy ez a párt 1989 decemberét, Ceaușescu csúfos menekülését követően legitimitási gondokkal küzd. A temesvári forradalomból lett bukaresti államcsíny kapcsán nemrégiben nyilvánosságra került adatok, dokumentumok pedig még inkább megkérdőjelezik az Iliescu-féle brancs hatalomra jutásának legitimitását.

A szociáldemokraták tehát mindezt meggondolva, mindezt megfontolva – akárcsak Ferenc Jóska az első világháborút –, úgy gondolták, talán legitimmé tennék hatalomra jutásokat, ha most bebizonyítanák, hogy ők aztán igazán meghallgatják a nép szavát, akaratát, akár még az államformáról is.

A referendummal ugyanis semmit sem veszítenének. Túl azon, hogy eredménye bizonytalan, és az is bizonytalan, hogy a szavazókedv szemmel látható csökkenése mellett egyáltalán érvényes lesz-e maga a népszavazás.

A szociáldemokraták már csak azért is biztosra mehetnének, mert az alkotmány második pontja szerint Románia államformája a köztársaság, a százötvenkettedik cikkely értelmében pedig – egyebek között – a köztársasági kormányformára vonatkozó rendelkezés nem képezheti módosítás tárgyát. Az pedig nagy kérdés, hogy módosítható-e úgy az alkotmány, hogy módosítsák a módosításokat tiltó cikkelyt.

Dragnea politikai kánkánjából azért is kilóg a lóláb, mivel a monarchia mellett döntő népszavazás nyilván mennyei manna lenne a szociáldemokraták számára, akik paktumot kötöttek Margit hercegnővel (az adófizetők pénzéből) az ország költségvetéséből finanszírozott kft-vé változtatva a királyi házat.

Aztán: ha a nép a monarchia ellen szavazna, akkor senki sem vonná kétségbe a szociáldemokraták legitimitását, hiszen a monarchia elleni többségi voksot könnyű lenne a szociáldemokraták melletti „népi állásfoglalásként” értelmezni. Ha viszont mégis a monarchia mellett voksolnának, akkor sincs miért tartaniuk a király nélküli monarchiától.

Mert hát Mihály halála után végül is ki lehetne a koronás fő (ha mondjuk a „teleormani herceg”, Liviu Dragnea mégsem vállalná el a trónra lépést)? Az egyébként tiszteletre méltó, de államügyekben, a politikai élet bugyraiban teljesen járatlan Margit hercegnő, akinek „stratégiai elképzeléseiből” mindössze egy középszerű színésszel, Radu Dudával való házasságra futotta? (Aki, meg kell mondani, ez úttal kiválóan alakította a hercegi szerepet).

Netán az enyhén fogalmazva is playboy életmódot folytató Miklós herceg, akit tulajdon anyja, de a királyi ház is kitagadott, és aki korábban (rövid ideig) csak azért lehetett a trón jövőbeni várományosa, mert a száli törvény megtagadta a női ágon való trónöröklést?

Egy ilyen – király nélküli – királyi házzal Liviu Dragnea (miután már korábban rátette a kezét a parlamentre, a kormányra, az alkotmánybíróságra, az igazságszolgáltatás egy részére) tulajdonképpen átvenné az államfő szerepét is, és végképp hazavághatná Klaus Iohannist, így pedig gyakorlatilag minden hatalom a kezében összpontosulna.

Liviu Dragnea régebbi vágya, hogy teleormani kiskirályból államfő legyen. Minimum! A vágyaknak pedig semmi sem szabhat határt.

Egy ilyen helyzetben ugyanis Liviu Dragnea már abban is reménykedhetne, hogy a Teleorman megye székhelyét, Alexandriát átszelő Vedea folyócska sokkal sekélyebb a Dunánál; nem kell tehát túl nagy hidegnek lennie ahhoz, hogy vize befagyjon…

Fotó: ProTV



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik









popup