Bogdán Tibor: Parlamenti inkvizíció


Array ( [0] => BogdanTibor.png [foto] => BogdanTibor.png )
-A A+

Derék honatyáink, akik éjt nappallá téve (lásd 13. számú sürgősségi kormányrendelet) dolgoznak a közért – nagyjából heti két napon át –, most újabb feladatot vállalnak magukra.

Egyre másra hozzák létre a speciális parlamenti vizsgálóbizottságokat. Így létezik már például a Képviselőház és a Szenátus Közös Parlamenti Tevékenységét Koordináló Közös Speciális Bizottság az Európai Unió Tanácsa Elnöki Tisztsége 2019-ben Történő Átvételének Előkészítéséért. Aztán van a két háznak közös speciális bizottsága A Nagy Egyesülés és a Nemzet Kiegészítéséért Vívott Háború Centenáriumának Megünnepléséért. Megalakult a képviselőház és a szenátus szintén közös és ugyancsak speciális bizottsága az Igazságszolgáltatás Törvényeinek Rendszerezéséért, Egységesítéséért és Stabilitásának Biztosításáért.

Hamarosan lesz aztán külön vizsgálóbizottságunk, amely a Védelmi és Korrupcióelleni Vezérigazgatóság Megszüntetésének Kérdésével foglalkozik, meg olyan is lesz, amely az Országos Energiaszabályozó Hatóság Tevékenységét Ellenőrzi, és ki tudja, még mi minden bizottság nem fordul meg dolgos honatyáink fejében.

Bár szeretem a szorgalmas embereket, most mintha mégsem örülnék választottjainak hirtelen megnövekedett munkakedvének. Ezekben a vizsgálóbizottságokban ráadásul a munka minden bizonnyal nem lesz könnyű, hiszen még e bizottságok nevének kitalálása is komoly szellemi erőfeszítést igényel.

Honatyáink törvényben kívánnák jelentősen kibővíteni saját hatásköreiket, az alkotmánybíróság korábbi döntésére hivatkozva, amely szentesíti a parlament ellenőrző tevékenységét, lehetővé téve a vizsgálóbizottságok létrehozását is.

A parlament többségi tagjai azt szeretnék, hogy a parlamenti vizsgálóbizottságok a törvény által szavatolt „valós megszigorító hatáskörrel” rendelkezzenek, kötelezővé tegyék a parlamenti ellenőrzés alatt álló intézmények, hatóságok képviselőinek megjelenését a vizsgálóbizottság előtt. De azt sem titkolják, hogy a parlamenti felszólításnak hasonlóképpen engedelmeskedniük kellene más intézmények képviselőinek is, bármilyen kérdéskörről lenne is szó, hiszen csakis így érvényesülne az „intézmények és a parlament közötti lojális együttműködés” elve.

És mit szeretnének még honatyáink? Hát például azt, hogy megbüntessék mindazokat, akik elmulasztják a kötelezővé tett megjelenést, illetve együttműködést a „parlamenti ügyészségekkel”. A különleges vizsgálóbizottságok munkáját pedig különleges törvénnyel kellene szabályozni, amely kötelezné a beidézett személyeket a honatyák által követelt bármilyen dokumentum bemutatására. Ezek elmulasztása ugyancsak büntetést vonna maga után. Ja, igen, és a bizottság elé citált személynek – miután a honatyák kénye-kedve szerint megkövetelt mindenféle adatot (akár személyes jellegűeket is) beszerzett, bemutatott – esküt is kellene tennie, a honatyák általi „meghallgatás” (voltaképpen amolyan vallatásforma) előtt.

A szankciók pedig igen szigorúak lennének: a „vétkes” elveszítené tisztségét, illetve három évre eltiltanák köztisztségek betöltésétől.

Nem tudom mire vélni a heti nagyjából kétnapos munkaidővel beérő honatyáink hirtelen támadt serénységét. Arra ugyanis még gondolni sem merek, hogy mindezzel csak imponálni akarnak választóiknak, hiszen a választások még messze vannak. És elvetem a honatyák pénzéhségéről szóló híreszteléseket is, miszerint ezek a vizsgálóbizottságok csak arra jók, hogy a tagságért járó különjuttatással egészítsék ki szerény jövedelmüket. Ó, jaj, dehogy…

Olyan képtelen gondolat pedig meg sem fordul a fejemben, hogy e bizottságokat a derék honatyák netán arra használnák fel, hogy „vizsgálódásaikkal” politikailag elássák ellenfeleiket.

Márpedig ez utóbbi nem is lenne éppen olyan képtelen feltevés. A honatyák titkos tervei szerint ezek a vizsgálóbizottságok tudniillik amolyan mini-ügyészségként működnek/működnének, vagyis tagjaik nagyrészt átvállalnák az ügyész szerepkörét, hiszen a vizsgálóbizottságok számára olyan törvényeket szeretnének elfogadni, amelyek amolyan parlamenti inkvizícióvá változtatnák ezeket a testületeket.

Márpedig a román parlament, főleg pedig a nagy hirtelen ügyésszé váló honatyák tevékenységétől – akárcsak Attila nyilaitól – a Fennvaló mentsen meg mindenkit. Jelenlegi összetételében a nem dolgozó parlament okozná a legkevesebb rosszat az országnak. Talán mégis csak jobb lenne, ha választottjaink kihagynák „munkaprogramjukból” azt az ominózus heti két napot is…



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik