Rostás-Péter István: Ha a függöny legördül


Array ( [0] => RostasPeterIstvan.png [foto] => RostasPeterIstvan.png )
-A A+

Kötve hiszem, hogy a Bevezetés a dramaturgiába című speckurzuson részt vettek volna, de ha mégis, akkor az elbukó hős habitusát taglaló bekezdést újraolvashatják a Kiseleff úti pártközpont lakói és lakájai: Liviu Dragnea személyében újabb mártír lépett színre úgy, hogy szövegét sebtében, két zsinórpróba között nyomták a kezébe, és csak átlósan futotta át a rászabott replikákat. A közönség beszerezte az extra adag popcornt, és párosával vette a büfében az üdítőt, a szálába pedig pótszékeket vonszoltak be, mert hosszú és izgalmas végjáték ígérkezik. A PSD eddig sikeresen szabadult meg kolonccá vedlett vezéreitől, a párt aránylag csekély veszteségekkel úszta meg Iliescu, Năstase és Ponta menesztését. Most is ez lenne a recept, a nyerő, ha már nem tanultak az előző felvonásokból. És úgy tűnik, vajmi keveset okultak, sőt a most körvonalazódó válság valamivel törékenyebbé teheti a szocdemeket. Dragnea ultraautoriter szerepvállalása támadhatóbbá tette a pártot, a hatványozottan központosított döntési mechanizmus bumerángja annál nagyobbat csattan, mihelyt Teleorman egykori első embere éppen megyefőnöki korában viselt dolgai miatt került – immár harmadjára – célkeresztbe.

Az első remegés már végigfutott a párton, kevésbé ismert csinovnyikok  elszigetelt szisszenéseit hallani, de érezhető a feszültség, a stáb egy része hezitál, nem mer teljes mellszélességgel az elnök köré tömörülni, hogy megvédje, mert lehet, középtávon ez a kiállás nem lesz kifizetődő, mi több, magyarázni kell majd a gesztust az új vezetőség előtt. Az egymilliós megademonstráció ötlete újfent előkerült az arzenálból, lesznek még éles verbális kirohanások, hogy ez Iohannis keze, hogy Soros már megint, hogy a felelőtlen ellenzék és a megvezetett nép... Statutum szerint Dragneát csak kongresszus válthatja le, erre viszont egyelőre senki sem gondol. Mint ahogy arra sem, hogy a legfrissebb bűnvádi eljárást jó ritmusban azért belátható időben le lehet folytatni. Liviu Dragnea előre menekül, precedensek utalnak rá, hogy egy pert le lehet nullázni, ha a bírói testület valamely tagja hirtelenjében nyugdíjaztatja magát, időnyerésre játszik a legnagyobb kormánypárt első embere. Mert az időnek járása Romániában több dolgokra van hatással, nem csak a kronológiai tengelyre. Ne zárjuk ki a hipotézist, miszerint érdekek fűződnek az ellenfélnek tekintett táborok némelyikében ahhoz, hogy ez az ügy legalább jövő őszelőig kitartson: legalább elvonja az energiát és a figyelmet egy esélyes államfőjelölt nevesítéséről és „felépítéséről”.

A kormány mindentől függetlenül a helyén van. Ülésezik, kölcsönöket fontolgat és létrehozza a Centenárium Alapítványt. Megszavazza néhány ókirályságbeli rurális település új zászlaját. Meg odaszól a Kovászna megyei prefektusnak, hogy ügyeljen az újabb irredenta zászlólengetésre  Sepsiszentgyörgy központjában. Tárgyal, igaz nem hivatalosan, az amerikai diplomácia vezetőjével, aki épp Bukarestben fújja ki a Távol-keleti turné fáradalmait. (Annyi energiája azért még marad, hogy rákérdezzen a rakétatranzakció kifizetésének akadozására). Lehet, hogy közben gőzerővel tervezi a kabinet a jövő évi költségvetést, melyet Dragnea már e hónap elejére harangozott volt be. Hogy grúz példára karcsúbb lesz az adminisztráció, mindenek előtt a központi, mert azt most borítékolni lehet, hogy nem lesz fedezet a jelenlegi személyzet fenntartására. Mindezt úgy, hogy közben a statisztikusok nem győzik bizonygatni: dübörgünk gazdaságilag, csakhát a kishitűség fülzsírja az ami nem engedi, hogy rezonáljunk az aszcendens ritmussal.

Lehet, hogy ugyanaz a gond, amikor nem halljuk Brüsszel intő-aggódó szavát az igazságügyben tapasztalt ezévi „eredmények” kapcsán: lassulni látszik a korrupcióellenes lendület, és nem indokolt parlamenti mandátummal rendelkező egyéneket szavazással kimenteni a vizsgálatok elől. A mioritikus Iustiţica megfigyelése ilyenformán jövőben is folytatódik, üzenik az uniós illetékesek. Ez pedig, visszatérve a szöveg felütésére, drámai srófhúzás az amúgy is feszült helyzeten, amelyben a katarzis mintha nem kapkodná el magát. Hacsak sürgősségi kormányrendelettel ki nem penderítik a szcéna reflektorözönös közepére.

Fotó: liberinteleorman.ro



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik









popup