Ambrus Attila: Két dudás egy csárdában

Százhárom napig bírta a Tudose-kormány miniszterelnöke szó nélkül. Aztán kifakadt: kapcsolata a Szociáldemokrata Párt elnökével, Liviu Dragneával nem éppen felhőtlen. A korábban divatos szóhasználatot, a kohabitálást ugyan ma már nem használják a politika boszorkánykonyhájában, ám a pártelnök és a kormányfő együttműködése ugyancsak problematikus.

Liviu Dragnea vezetésével a Szociáldemokrata Párt kiütéses győzelmet aratott a Nemzeti Liberális Párt fölött, ám a pártelnök öröme mégsem lehetett felhőtlen, hiszen nem költözhetett be a Victoria-palotába. Miniszterelnöki vágyait egy felfüggesztett börtönbüntetéssel oszlatta szét az igazságszolgáltatás. Dragnea igyekezett kívülről irányítani a szociálliberális kormányt, amelyet – Iohannishoz hasonlóan – ő is a maga kormányának akar.

Először Sorin Grindeanut jelölte kormányfőnek, majd amikor Grindeanu egyetlen kis lépést tett arra, hogy Románia legfontosabb politikai szereplőjévé váljon – ahogyan az minden félelnöki parlamentáris demokráciában az a miniszterelnök – Dragnea politikai karaktergyilkosságra vetemedett.

Jöhetett Mihai Tudose, aki Grindeanuval ellentétben nyers erőszakosságával, minisztereit állandóan pellengérre állító stílusával próbálta feledtetni, hogy nem az ő kezében van az ország sorsa. Egy közvéleménykutatás azonban ugyancsak felbőszítette Tudoset, aki valamiért úgy érezte, hogy a felmérés megrendelője Liviu Dragnea. A miniszterelnök azzal támadott-védekezett, hogy a közvéleménykutatás eredménye hamis, hiszen senki – aki nem eszik gyerekeket – nem zuhan 40 százalékos bizalmi indexről egyetlen hét alatt a felére. (Mihai Tudose nem ér rá olvasni, egyébként tudhatta volna, hogy de igen, például Emanuelle Macron is így járt.)

Mihai Tudose – akárcsak nagyon sok elődje a miniszterelnöki székben – nem tudja megszokni azt, hogy kormányzásának bizonyos szakaszában akár a népszerűtlenséget is vállalnia kell, hogy a végén elszámolhasson a kormányprogram megvalósításaival és eredménytelenségeivel. Ő megkóstolta a hatalom ízét, s most élni is akar hatalmával, amely azt a lehetőséget is meglebbentette, hogy akár a legnagyobb párt elnöke is lehet. Módszerei primitívek, ám hatásosak lehetnek. Megpróbálja eltávolítani a kormányból Liviu Dragnea embereit. A legfőbb Dragnea-szövetséges, Sevil Shhaideh ellen némi ügyészségi gyanú is felmerült. Mielőtt Dragneaval egyeztetne, konzultál Klaus Iohannis elnökkel a kormányátalakítás esélyeiről.

A kormánytagok kinevezése és visszahívása kimondottan a kormányfő feladata. Liviu Dragnea kényszeredetten hivatkozott arra, hogy a Tudose-kormány politikai kormány, s így a döntést a párt hozza meg.

A szociáldemokratáknak valójában arról kell dönteniük, hogy Liviu Dragnea vagy Mihai Tudose mellé állnak.  

Aki már biztos vesztes: Dragnea, rádöbbenhetett ő is, hogy nincs megoldás a pártelnök–miniszterelnök közti ellentétekre. Hacsak a kettő nem ugyanaz a személy.

Hogy ki nyer a végén, ma még megjósolhatatlan.

Klaus Iohannis államfő elégedetten mosolyog.

Kimaradt?