Bíró Béla: Elég elé…


-A A+

A német sajtóban – ráadásul a választást megelőző hét ugyanazon a napján – két egymásnak élesen ellentmondó cikk jelent meg.

Az egyik a DW.com-on, azaz a Deutsche Welle rádióállomás internetes oldalán volt olvasható a varsói tudósító, Paul Flückiger tollából. Címe: „Kettesben az EU ellen: Orbán Warsóban”. A szerző ismét felsorolja Orbán Viktor és Beata Szydło minden bűneit. Szolidaritáshiánnyal, idegenellenességgel, antidemokratizmussal, a jogállam leépítésének szándékával vádolja mindkettőjüket, de főleg Orbánt, hiszen a lengyel kormányfő – a szerző szerint – „nyilvánvalóan magyar kollégáját másolja.” A cikk egyértelművé teszi, hogy az illegális bevándorlás magyarok és lengyelek általi elutasítása és főként a lengyel–magyar véd- és dacszövetség az Európai Unió elleni nyílt támadás. A csehek és a szlovákok kimaradnak a felsorolásból, de ez korántsem véletlen. Az Unió meghatározó személyiségei és a mainstream sajtó újabban mindent megtesz, hogy éket verjen a V4-ek közé. A magyarok és a lengyelek legnagyobb bűne persze az Európai Bíróság kvótákra vonatkozó döntésének megkérdőjelezése. A V4-ek ugyanis azzal érvelnek, hogy minden jogalapot nélkülöz az az ítélet, mely szerint törvényes lehetett volna, hogy a kvótákra vonatkozó döntést az Európai Bizottság az állam és kormányfők tanácsának, azaz az EU legfőbb döntéshozó szervének a megkerülésével hozassa meg. Átlátszóan politikai döntés született. Alapvető kérdésekben ugyanis az állam és a kormányfők tanácsát illeti meg a döntés joga és kötelessége. S ezt a tényt semmiféle időzavar, kényszerhelyzet stb. nem írhatja felül. (A külügyminisztereket semmivel sem lehetett volna nehezebb összehívni, mint a miniszterelnököket és az államfőket.) A Bizottság nyilvánvalóan azért utalta át a döntést a külügyminiszterek tanácsához, mert ott az egyszerű többség is elégséges, az állam és kormányfők tanácsában meg csak egyhangú döntések születhetnek. Így az illegális migrációt – főként demográfiai okokból – helyeslő többség „akadálytalanul” ráerőszakolhatta akaratát az illegális migrációt elutasító kisebbségre. És akkor sem pusztán Magyarország és Lengyelország, de még másik öt állam (köztük Románia) külügyminisztere is a döntés ellen szavazott. Az persze igaz, hogy véleményüket valóban csak a magyarok és a lengyelek mondták és mondják ki kendőzetlenül.

Az ellenérzések, sőt az ingerültség érthető. A vád ugyanis rendkívül súlyos, úgy is mondhatnánk: főbenjáró. Mert ha az Európai Unió Bírósága is jogsértő döntéseket hozhat, az az Unió mint jogállam halálát jelentheti. Arról nem is beszélve, hogy az uniós jogtalanságok a választóközönség szemében (amint azt a vasárnapi német választások is bizonyították) a Magyarország és Lengyelország által elkövetett valódi vagy vélt jogtalanságokat is legitimálhatják.

Annál is inkább, s ez már a másik – a Die Weltben megjelent – cikk témája, hogy – épp jogilag – az Unió vezető államának, Németországnak, és személy szerint Angela Merkelnek a döntései is megkérdőjelezhetők. A cikk címe: A szakértők tisztázatlannak látják a határok megnyitásának jogi alapjait. A szakértők, akikről szó van, a Bundestag Tudományos Szolgálatának (Wissentschaftliche Dienste) szakemberei. Utóbbiak – mint legilletékesebbek – félreérthetetlenül kimondják: A szövetségi kormány máig nem tisztázta azokat a jogi elveket, melyek 2015 őszén a sommásan menedékkérők gyanánt aposztrofált illegális bevándorlók tömeges beáramlásának engedélyezését lehetővé tették.

Nézetük szerint a vonatkozó döntést csak és csakis a német Parlament, a Bundestag hozhatta volna meg. A jog „lényegtan-fogalma”, illetve a „demokrácia- és jogállamiság-elv” kategorikusan arra kötelezte volna a törvényhozókat, hogy a szóban forgó „alapvető normatív területeken… minden fontos döntést maguk hozzanak meg.” Angela Merkel sajnálatos módon sem a Bundestagot, sem a szomszédos államok parlamentjeit nem vonta be döntéseibe. Mindez magyarán azt jelentheti, hogy a kancellárasszony egy – a német állam és az európai államszövetség sorsát közvetlenül érintő – kérdésben önkényesen döntött.

Ami nem kevésbé súlyos vád mint az, hogy az Európai Bíróság bírái hoznának jogilag megalapozatlan, pusztán politikai megfontoláson alapuló döntéseket.

Az ügy komolyságát jelzi, hogy a Német Szabaddemokrata Párt (az FDP egyébként Angela Merkel egyik legfontosabb koalíciós partnerének ígérkezik) és az Alternatíva Németországért már a választási kampány véghajrájában bejelentették, hogy az új Bundestag megalakulása után a merkeli migrációs politika ügyében parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezik.

Az Alternatívát lehet iszlamofóbiával, menekültellenességgel vádolni, a német szabaddemokratákat aligha. S az előzetes vitákból az is kiderült, hogy az előbbi kettő nézeteitől a baloldali Linke sem áll túlságosan messze. Márpedig csupán ez a három párt csaknem annyi képviselői hellyel rendelkezik, mind a CDU-CSU pártszövetség. És a vád, hogy a migráció kérdésében Angela Merkel európai szövetségeseivel nem egyeztetett, emlékezetem szerint baloldalon a szociáldemokrata Schulz szájából hangzott el először. S ebben az afférban Angela Merkel a választások legnagyobb vesztesének, a bajor CSU-nak az elnökére, Seehoferre sem nagyon számíthat.

De ha már a szakma és a politikai társadalom jelentős része is úgy vélekedik, hogy a német állam feje önkényesen hozta meg döntéseit, nemcsak Németországgal, de az Európai Unióval is nagy bajok vannak. Annál is inkább, mert az Európai Bizottság, mely egyre több döntési kompetenciát igyekszik megkaparintani, közismerten Angela Merkel közvetlen befolyása alatt áll.

Ezek után már aligha lehet valami meghökkentő abban, hogy az általam kommentált két írás a szó szoros értelmében kizárja egymást.

Azaz, ahogy a székely mondaná: elég elé vagyunk…

Fotó: qzprod.wordpress.com



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik









popup