Dragomir és a székely „terroristák”

Portálunkon tegnap közzétett írásában Rostás-Péter István már érintette a kiugr(at)ott SRI-tiszt, Daniel Dragomir leleplezéseit, de egyetlen konkrét kérdésre összpontosított: a sajtóba plántált titkosügynökökre. Érdemes ugyanakkor kitérni az igazságszolgáltatás és a titkosszolgálat kapcsolatát érintő vádakra is, még akkor is, ha a Román Hírszerző Szolgálat korábbi ezredese nem a leghitelesebb bírálója a két intézménynek, miután a SRI-től kitették a szűrét, a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) pedig vizsgálatot folytat ellene. Elemi logika, hogy az állításai attól még igazak lehetnek.

Előrebocsátom: számomra is nyilvánvaló, hogy a büntető eljárás alatt lévő Daniel Dragomir támadva védekezik a médiaszerepléseivel, amiként az is, hogy bizonyos körök megpróbálják felhasználni az igazságszolgáltatás elleni – tehát nem annak javítását célzó – harcukban. Mindezektől függetlenül, illetve a cikk elején említett hitelességi problémák ellenére felelőtlennek tartom az államfő reakcióját. Az ENSZ közgyűlésére New Yorkba kiutazott Klaus Iohannis „kánkánnak” minősítette a volt SRI-tiszt nyilatkozatait hangsúlyozva, hogy az illető büntetőjogi problémák miatt volt kénytelen elhagyni a szolgálatot. Lehet oszolni, nincs itt semmi látnivaló. Ez a magatartás legfeljebb akkor volna helyes, ha Dragomir nyilatkozatait a „párhuzamos állam” létezéséről nem támasztanák alá egyéb információk is. Csakhogy nem ő az első, aki felveti a témát, mi több, nyilatkozataiban érintett egy olyan problémát, amellyel magam is találkoztam újságírói munkám során, amikor az úgynevezett székely terroristák peréről tudósítottam.

Daniel Dragomir első és legsúlyosabb vádja az, hogy bizonyos ügyekben a vádiratot a SRI állítja össze. Beke István és Szőcs Zoltán perében éppen ezt tapasztaltam.

Ahogy annak idején is megírtam, az egész ügy a SRI 2015. október 23-i keltezésű átiratával kezdődött, amelyben a titkosszolgálat jelezte a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Ügyészségnek (DIICOT), hogy potenciálisan a nemzetbiztonságot fenyegető cselekmények jutottak a tudomására. Ennek az iratnak az alapján indult meg a büntetőeljárás előbb ismeretlen tettes, majd Beke István és Szőcs Zoltán ellen.

Amikor volt szerencsém áttanulmányozni az ügycsomót a Bukaresti Táblabíróságon, felfigyeltem egy terjedelmes dokumentumra, amely kinézetre (betűtípus, tördelés stb.) nemhogy periratnak, de egyáltalán hivatalos iratnak sem tűnt, és a címe alapján („Documentar”) nem sok keresnivalója lett volna egy büntetőper dossziéjában. Az első gondolatom az volt, hogy „töltelék”, de amikor belelapoztam, ismerős mondatokkal találkoztam. A dokumentumot a Román Hírszerző Szolgálat a vizsgálat elindítását kiváltó 2015. október 23-i átirattal együtt továbbította a DIICOT-nak, majd az ügyészek jóformán szó szerint átemelték a vádiratba. Onnan volt ismerős a szöveg.

Alapos olvasásra a „dokumentáció” egyáltalán nem tűnt már tölteléknek – a benne foglaltak a vád, illetve az egész ügy gerincét képezték. Az ügyészség nem tett egyebet, mint megpróbálta a nyomozás során, majd a bírósági szakaszban bizonyítani azt, amit a SRI „documentar”-ja megfogalmazott, és amivel 2015. december elsején megtöltötte a román sajtót: Szőcs és Beke sok-sok emberáldozatot követelő merényletre készült Kézdivásárhelyen. A DIICOT ennek szellemében vezette le a kihallgatásokat, értelmezte a bizonyítékokat, illetve rendelt szakértői jelentést. Sőt, az ügyészek elmentek addig, hogy amikor kiderült, hogy a lefoglalt eszközökből nem lehet szöges bombát gyártani, a lefoglalt tárgyi bizonyítékokat „kipótolták”.

A dokumentumról másolatot kértem, és noha első lépésben a Bukaresti Táblabíróság elnöke engedélyt adott, később az ügyet tárgyaló bíró kérésére megtagadták az irat kiadását. Úgyhogy bizonyítékom egyelőre nincs, de az iratok áttanulmányozása alapján ki merem jelenteni: meglátásom szerint elmondható, hogy a „székely terroristák” ügyében a vádiratot gyakorlatilag a SRI állította össze.

Az államfő nyilatkozatára visszatérve, Daniel Dragomir állításait már csak azért sem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, mert az első, akinek belülről lehetett rálátása a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás – más információk által is sejtetett – bűnös együttműködésére.

Fotó: mpinteractiv.ro

Kimaradt?