Rostás-Péter István: Jöttem, láttam...meggyőződtem


-A A+

Bizonyára a szeptemberre átnyúló nyárnak is köze van ahhoz, ami szerdán Bukarestben történt román–magyar viszonylatban: az obligát kézfogásos-mosolyos sajtófotókon és az ilyenkor szintén szokásos kommünikéken túl a meteorológiai celsiuszoknak is szerep jutott; a protokolláris gesztusok kissé feloldódtak, és a felek valamivel lazábban ültek le tárgyalni. Mint kiderült, volt miről. A magyar diplomácia vezetője közös sikertörténetekről beszélt, a román partnerek a kétoldalú gazdasági és stratégiai kapcsolatok további bővítésének fontosságáról.

Aki a román–magyar viszonyrendszer alakulásának történetét akár felszínesen is követi, némiképp meglepődve áll Szijjártó Péter bukaresti vizitje előtt. A látogatást megelőző hónapokban ugyanis aránylag agresszív üzengetés folyt a két főváros között: hol egy Semjén nyilatkozatot reagáltak túl Bukarestben, hol magának Szijjártónak replikáztak, Orbán Viktor tusványosi előadásának hullámverései pedig kiegészítették a képletet. A látogatás időpontját, mint azt diplomáciai körökben szokás, jó előre leegyeztették, de a nemzetközi kapcsolatok történetében volt már rá példa, hogy a naptárra rácáfoltak az események, és jelzésértékű halasztást kért valamelyik fél.

Ezúttal a magyar külügyminiszter a román nagykövetek éves értekezletének előadójaként is szerephez jutott. Volt még tárcavezetők megbeszélése, miniszterelnök-helyettessel való találkozó és a két házelnökkel való tárgyalás. A gazdasági kapcsolatok ugyancsak ígéretes alakulása további távlatokkal kecsegtet, miután konkrét egyezségek révén energetikai és infrastrukturális téren egyaránt lesz középtávú előrelépés.

Szijjártó Péter elérte azt is, hogy az ideiglenes határátlépők közül kettőt hamarosan állandósítanak, és Kolozsváron is nyugvópontra juthat a Magyar Kulturális Központ több éve görgetett-halasztott ügye.

Amit nem ért el a magyar külügyér Meleşcanunál, az a „vásárhelyi csomag” megoldása: a MOGYE és Római Katolikus Gimnázium kérdését ugyan felvetette Szijjártó Péter, de érdemi reakció nem érkezett. Mint ahogyan a közlemények nem említik a Minority Safe Pack kezdeményezése elleni román pálfordulást sem, bár aligha tudom elképzelni, hogy ne szerepelt volna – legalább a kölcsönös tájékoztatás okán – a megbeszélések napirendjén, akár az egyebek alpontnál. És, bár pontosan négy hónap választ el a centenáriumi esztendő startjától, kötve hiszem, hogy mindössze annyi hangzott el, ami a sajtóban is megjelen(hetet)t. Meleşcanu átkaroló művelete, a kormányközi akcióra vonatkozó javaslat, ahol a történelmi kérdéseket is átbeszélik, mintegy meghaladva ezáltal a fennálló vitás kérdéseket és a lehető legderűsebben tekintenek a közös jövő felé, nos, ez a diplomáciai sasszé kategóriába tartozó figura.

A balettnek része az is, hogy a maga részéről Szijjártó lebegtetett a magyar diplomatáknak 2018. december elsején való jelenlétéről, mint ahogyan Călin Popescu Tăriceanu is gesztusként tálalta a visegrádi csoporthoz való közeledési szándékot. (Ez utóbbit Budapest akár megfontolandó tételként is kezelhetné, amennyiben valóban növelni szeretné a régió unióbeli érdekérvényesítési koeficiensét.)

Kellő forrás hiányában nem tudom mekkora listával érkezett Szijjártó Péter Bukarestbe és hány kipipált tétellel távozott, de az itteni magyarságot érintő kényes kérdések újabb lajstromra, újabb találkozó(k)ra várnak.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik









popup