Bogdán Tibor: Jó hírek a sajtóban

Korábban írtam már arról, hogy Románia az utóbbi időben mintha „ősi ellenségét”, Magyarországot utánozná.

Magyar mintára Romániában is hódít a populizmus. Harcot hirdettek a bankok ellen, szóba került a szupermarketek vasárnapi bezárása, él a félelem, hogy a multik kiszipolyozzák az országot. Fenyeget a magánnyugdíj-pénztárak lenyúlása, és minden rosszért a románok által szinte egyáltalán nem ismert Soros (Romániában Sörösként is ismert) a felelős.

Most pedig a vízügyi miniszter állt elő a gondolattal, miszerint Romániában minden szerencsétlenség oka (Soros mellett persze) az, hogy a sajtó kizárólag rossz híreket közöl.

Doina Pană, Victor Ponta „hé, te” minisztere bonyolult körmondatban fogalmazta meg a gondolatot, miszerint a román sajtó a felelős a fiatalok elvándorlásáért, szellemi elferdüléséért, éntudatának eltorzulásáért, lelki megrázkódtatásáért, az erőszak fokozódásáért, a gyűlölet elharapózásáért és ki tudja még mi mindenért, de hát egyszer a körmondatok is véget érnek. A lopáshoz hasonlóan a prostitúció is azért terjed rohamosan Romániában, mert a sajtóból az derül ki, hogy az ősi mesterségből kiválóan meg lehet élni ebben a „kurva országban”. 

Doina Pană szerint a külföldre távozott románok visszatérnének, ha a sajtó csakis jó dolgokról írna. Mert ugye, a külföldön élő románoknak nincsenek Romániában élő rokonaik, ismerőseik, akik a becsmérlő, nihilista, lenéző, befeketítő „rossz sajtó” helyett maguk számolnának be az elképzelés nélküli, kizárólag saját zsebre dolgozó, erkölcstelen, korrupt politikai elitről, mindarról a rengeteg képtelenségről, ami az országban történik…

Doina Pană persze a szomorú valóság kozmetikázását nem ingyen kéri a sajtótól, nem riad vissza egy kis „borravalótól” (csúnyább szóval: megvesztegetéstől) sem. A kizárólag jó híreket közlő lapok, tévék akár a hozzáadott értékadó csökkentésében is részesülhetnének – vagyis a miniszterasszony némi aprópénzért megvásárolná a kritikus sajtót. És biztatja is őket, azzal, hogy nem kell tartaniuk az olvasottság/nézettség azaz a rating – visszaesésétől, mert az ugyanolyan mértékben csökken majd a jó híreket közlő többi sajtóterméknél is. Mindehhez még hozzátenném: ha kellő ideig közöljük a jó híreket, már rating sem lesz olvasó hiányában.

Nos, az ötlet, tudjuk, nem eredeti: Magyarországon már beindult egy lap, amely csakis a jóról ír. Kiadója „ars poeticája” szerint: „Jó volt a színdarab. Megírom. Lebilincselt a koncert. Megírom. Kinyílott a pitypang. Megírom. A kormánybiztos a televízióban elkápráztatta a kérdezőbiztost, idős művészünk csinált egy szép filmet, a biopiacon sárga volt a pecsenyekacsa, megírom. Csökkent a rezsim. Megírom”.

Nézzük meg, romániai változatban miként működne a „jóhírközlő” média. A külföldre vándorolt romániai szakmunkások esetében a jó hír így hangzana: „Fejlett technológiával rendelkező nyugati államokban növelik szakképesítésük fokát dolgozóink”. Az egészségügyre kivetítve mindez így hangzana: „Orvosok és ápolónők hiányában is vannak betegek, akik gyógyultan hagyják el kórházainkat”.

Felszámolnák a második nyugdíjpillért? Jó hírként ez így hangzana: „A román állam átvállalja a nyugdíjbefizetések bonyolult ügykezelését”. A hír pedig, miszerint tavaly 122 ezer fővel csökkent az ország lakossága, így jelenne meg: „Ismét növekedett a romániai lakosság élettere”.

Többé nem lenne szó a román gazdaság válságos helyzetéről, hiszen a lapok arról cikkeznének, hogy az 1989 utáni romániai vezetés áldozatos tevékenységének köszönhetően a román gazdaság szintjét végre sikerült a lakossági életszínvonal szintjére visszanyomni, helyreállítva ezzel a teljes összhangot a szintek között.

A romániai politikai elit lopkodása szintén pozitív példa lenne, hiszen alkalmat nyújtana a korrupcióellenes ügyészeknek arra, hogy végre megdolgozzanak hatalmas fizetéseikért.

Örvendenünk kellene a beígért béremelés elmaradásának, mivel ezzel lehetővé válik, hogy a gazdasági szakemberek, hazai és külföldi szakértők véleményét meghallgatva, a román gazdaság fejlődése immár ne a fogyasztáson alapuljon. A lakossági elszegényedés pozitív hozadéka lenne az is, hogy jelentősen csökkent a zsebtolvajlások és betörések részaránya.

Nem lennének fájó vereségek a sportban, hiszen mondjuk a tény, hogy a bukaresti FCSB hazai pályán 5-1-re kikapott a portugál Sportingtól, így hangozna: „Csapatunk hat remekbeszabott góllal örvendeztette meg szurkolóit!”

Az pedig, hogy millió eurókat sikkasztó hétpróbás gazemberek börtönbüntetésüknek alig töredékét töltik le a rács mögött, szintén nagyszerű hír volna, hiszen a börtön lehetne Romániában az első korruptaktól mentes intézmény.

Kimaradt?