Rostás-Péter István: Nekigyürkőzés


-A A+

Néhány nap múlva kiderül, hogy a 13 változat közül melyik lesz a százesztendős Románia logója: a centenáriumi évre gyúró művelődési szaktárca (mely hivatalos fejléce szerint egyben a nemzeti identitás minisztériuma is) meghirdette a versenyt; online szavazásra biztatják a honpolgárokat, s a voksok a döntésben mintegy 25 százalékos arányban nyomnak a latba.

Végigpörgettem a variánsokat, s a közben elstartolt szavazás részeredményeit is átfutottam. Mellőzzük most a numerológusok, számmisztikát művelők első reakcióit, ha tucatnyi vagy 14 darab logóterv között kellett volna választani, a mezőny ugyanilyen lehangoló lenne. Van itt minden: népi ornamentikára hajazó, kokárdás, minimál, szójátékos szájbarágós, harsány, ultradiszkrét, hórát idéző, még Brâncuşi művet beemelő is (úgy tűnik a fiaskós közadakozási kampány, amelyet a Cioloş kabinet művelődési fődöntnöke indított a mester egy másik alkotásának megvásárlására, nem tántorította el a mai kulturnyikokat).

Még nem jelent ugyan meg a hiánypótló „Logók a romániai közelmúltban” című disszertáció, de ha már szerkesztik valahol, külön fejezetet érdemel ez az épp felfutó epizód: mintegy szervesen következne Elena Udrea elhíresült levél-jelképe és Bukarest szimbóluma után.

Az eredményhirdetés után jön a klasszikus fanyalgás-eufória duett. Vita az nem, arra majd külön fórumok alakulnak, ha a centenárium megszervezésére tavaly július hatodikán kormányrendelettel létrehozott államtitkárság ezt jónak látja. A 25 fős testület már elfogyasztott egy főnököt, a jelenleginek is alig 300 ezer lej áll rendelkezésére. Ettől függetlenül késésben vannak – ismerte el július közepén Lucian Romaşcanu. A kultuszminiszter ugyanakkor bevallotta, hogy ötletből nincs hiány: mintegy 300 terv és javaslat érkezett eddig be 2018 méltó megünneplésére, és a politikus nem desperál, hiszen a büdzsét ki fogják egészíteni, szerinte akár 20 millió eurós paplan alatt nyújtózkodhatnak a centenáriumi álmok.

Lesz tehát zseton, vetélkedés a kiírt összegekért, versengés a kormány és az Elnöki Hivatal között, mert Iohannisnak is van centenáriumos szakosztálya és tanácsosa. Nyilván tanácsos, hogy maguk a pártok is létrehozzanak a már létező propagandaosztályukon egy fürge kis akciócsoportot, mert nemzeti(es) trikolóros üzenetekben biztosan beindul a licit, és ezt a meccset nem szabad kihagyni.

Logón innen, perspektíván túl, marad a kérdés – az érdemi, a lényegi kétely: mi lesz az időnként frenetikus nackó paneleken, a harsányan fesztív felszínességen és a giccsen kívül/de inkább mellett a szép kort megélt (ám még mindig fiatal) Romániáról szóló diskurzus alapmotívuma. Az össznemzeti szolidaritás, az idők sodrában való ellenállás, a geopolitikai adottságokból származó regionális szerepkényszer, avagy...

A meghirdetett, de még vázlatában sem ismert országterv, melynek háttéranyagaiból nem tudunk mazsolázni és legalább következtetni, borítékoltan nem nyújt támpontokat. Az Akadémia az utóbbi évben azzal volt elfoglalva, hogy cáfolja-magyarázza némely tagjainak méltatlan nyilvános állásfoglalását. Az aggódó civilek és szervezeteik esetleg szűk szakmai metszetekben tudnának látleletet és megoldásokat ajánlani. A hadsereg és az ortodox egyház fizikai jelenlétével színesíti a programot, és ebben ki is merülnek. A nyugatra szakadtak beérik majd egy koccintással, román jellegű bulival (= chef cu specific românesc), estéllyel épp ott, ahol december elseje találja majd őket.

Zárójelentésében a centenáriumi államtitkárság munkaköri leírását rögzítő bükk(tölgy-platán-stb)fanyelven számol be majd arról hogy mekkorát ugrott a gyulafehérvári múzeum látogatottsága („rémlik mintha látnám” a tanfelügyelői körlevelet, mely utasítja az igazgatókat, hogy az iskola másként hetében „ajánlják” hathatósan a fehérvári osztálykirándulásokat), mennyien vettek részt a tudományos szimpóziumokon, a népünnepélyeken, tömegsport-rendezvényeken és az ünnepi megemlékezéseken, milyen reprezentatív köztéri műalkotásokkal gazdagodott a patrimónium, hány kiadvány jelent meg, mekkora volt a médiavisszhangja mindennek.

Nem fog szerepelni az anyagban, hogy 2018 végére is folytatódott a demográfiai hanyatlás, hogy a gyerekhalandóság és tbc-betegek kategóriában az ország tartja uniós vezető helyét, hogy a funkcionális analfabetizmus és az alkoholfogyasztás terén Románia továbbra is dobogós.

A dokumentumot ettől függetlenül iktatják majd a miniszterelnöki főtitkárságon, sűrűn idézik és a szépen jelentők megkapják jutalmukat.

Írom-gondolom mindezt augusztus 23-án, az egykor volt nemzeti ünnepen, melyről egyre hatásosabban hallgatnak krónikások, politikusok, de még a történészek is.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik









popup