Kustán Magyari Attila: Az ideológia után a semmi van


-A A+

A Cselekvés Köreit hirdeti meg Magyarországon a Momentum Mozgalom, azt állítva, hogy ideológiamentes megoldásokat kínálnak helyi problémákra. Bár Erdélyben egy törtszámos támogatottságú párt belügyei nem feltétlenül tarthatnak igényt közérdeklődésre, a nagy trendekről érdemes itthon is beszélni.

A Momentum Mozgalom a megalakulása óta azzal az elképzeléssel próbál népszerűvé válni (egyebek mellett), hogy posztideologikus: „Feladatunk, hogy Magyarországot végre a 21. századba vezessük és olyan társadalmat építsünk, amelyet nem ideológiai harcok osztanak meg, hanem közös célok tartanak össze” – írják. Ez alapvetően szimpatikusnak hangzik, viszont téves megközelítés: az ideológiai harcok – jó esetben – nem pártpolitikai csatározásokat jelentenek, hanem egészen egyszerűen az eltérő világnézetek közötti érdekérvényesítő politikai manőverezéseket, társadalmi vitákat és így tovább.

Egy párt nem lehet egyszerre liberális, baloldali és konzervatív. Ha pedig minden nagy ideológiai családból megtalálhatók benne felismerhető elemek, akkor nem lépett túl azon, ami az ideológiákkal bíró (egyre kevesebb számban levő) pártokat is meghatározza. Az ugyanis nem új, hogy közös elemek mindenhol fellelhetők.

De az sem új, hogy vannak összeférhetetlen dolgok. Ha a jobboldal számára a nemzeti hovatartozás, a szuverén nemzetállam gondolata, az individuumot a kollektív alá rendelés jellemzi, akkor ebből sok olyan megoldás, cselekvési út származik, ami nem származhat máshonnan. A liberalizmus társadalmi kérdésekben egyezik a baloldallal (bár itt is bőven találni eltéréseket, amelynek egyik aspektusáról nemrég írtam), de gazdasági kérdésekben nem lehet egyszerre liberálisnak és baloldalinak is lenni – előbbi ugyanis alárendeli a kollektív érdekeket az individuum érdekeinek. És így tovább.

Ha beleolvasunk a Momentum Mozgalom honlapján a különböző érintett témakörökbe, akkor ott is lépten-nyomon az ideológiával találkozunk: a lakhatás kérdésénél például rögtön így kezdenek: „a lakhatás minden ember alapvető joga”, ami alapvetően egy baloldali gondolat, és ezt nem lehet lefordítani a megszokott közhelyekre, miszerint „ez csupán egy szolidáris, európai gondolat” – mert vannak olyan fejlett társadalmak, ahol ez a jog félre van söpörve (igazából többnyire bárhol, de elég az Egyesült Államokra tekinteni mint a neoliberális gondolat zászlóshajójára). Amikor pedig azt írja a MM honlapján, hogy „a hosszútávon fenntartható rezsicsökkentést energiahatékony felújításokkal támogatjuk”, akkor egy zöld paradigmában lépnek tovább, ami távol esik a csak a rövid távú gazdasági szempontokat figyelembe vevő nézetektől, és elsősorban azokon segít, akik be tudnak fektetni egy ilyen váltásba.

A megélhetésről azt írják, „a Momentum Magyarországa egy nyitott, tudásalapú piacgazdaság”, ami tehát rögtön elkötelezi magát a kapitalizmus mellett, és máris súrlódik „a lakhatás minden ember alapvető joga” gondolattal – piacgazdaságban a magántulajdon jog ugyan –  a tulajdonnélküliséget nem lehet maradéktalanul orvosolni.

Mindez azt jelenti, hogy bár látszatra a MM (behelyettesíthető számos más párttal) posztideologikus, de ez nem jelenti, hogy működőképes is. A társadalom persze maga is pontosan így szemezget az ideológiák különböző elemei között, de egy párt akarva-akaratlanul különböző rétegek, érdekek, csoportok mentén kötelezi el magát – még akkor is, ha erről nem tud.

A Cselekvés Körei is egy posztideologikus paradigmában szerveződik: elmondásuk szerint a helyi problémákat pragmatikusan oldják meg, és nem ideológiai kiindulópontokkal. Csakhogy ez szintén lehetetlen: minden probléma megoldásához szükség van elméletre, különben nem tudható, hogy honnan indulunk el és merre tartunk. Ez nem azt jelenti, hogy az elméletet húzzuk a valóságra, hanem, hogy a valóságból kiindulva el kell jutnunk egy koherens elméletig, amely értelmezi a viszonyokat és megoldást kínál.

Arról nem szólva, hogy a legapróbb problémák esetében is sokkal fontosabb azokat a strukturális, kulturális mozgatórugókat feltárni, amelyek egy adott helyzetet kialakítottak. A zöldövezet elhanyagolásának éppúgy megvan a társadalomtörténeti háttere, mint Kelet-Magyarország leszakadásának, és amíg ezekkel nem foglalkozunk, addig csak a tűzoltás marad. A Cselekvés Körei előtt a Gondolkodás Köreire van szükség, amelyekben megvitatjuk, hogy a helyi problémáknak milyen gyökerük van, és a tüneti kezelések mellett milyen társadalmi szintű változásokat igényelnek. Addig is abba ragadunk bele, hogy a momentum, amelyben élünk, holnapra elillan.

Fotó: hubspot.net



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik









popup