Bogdán Tibor: Bajuszosok – egymás között

Rajtunk mulat a nagyvilág. Ilyen parádés komédiát ugyanis még nem látott a földkerekség: egy kormánypárt kétségbeesetten erőlködik azon, hogy megbuktassa saját kormányát. És mivel nincs erre semmiféle más eszköze, ezért az ellenzék bevált módszeréhez, a – saját kormány elleni – bizalmatlansági indítványhoz folyamodik.

Hát ez már önmagában is szórakoztató – főleg a külföldi szemlélő számára – de a szociáldemokraták a poént még fokozni tudják, mindezzel bebizonyítva, hogy nem csak kormányozni képtelenek, de kormányt buktatni is alig tudnak.

És még ez is semmi. Alighanem ez a világon az egyedüli kormánypárt, amely azzal dicsekszik, hogy mennyire rossz miniszterei vannak! A tárcavezetők munkáját felmérő vaskos elemzésből ugyanis az derül ki, hogy a miniszterek nagy része pocsékul végezte munkáját. Akad, aki húsz feladatból semmit sem teljesített, és van olyan is, aki 38 kitűzött célból mindössze egyet valósított meg. Hogy a megbuktatói által korábban felmagasztalt miniszterelnökről már ne is beszéljünk…

És ha az ember már azt hiszi, hogy mindezt már nem lehet fokozni, a jó humorérzékű szociáldemokraták bebizonyítják, hogy lehet! A rossz, a bizalmatlansági indítvány alkalmával önmaguk ellen szavazó miniszterek jelentős része ott lesz az új kormányban is, a kormányfő pedig a kormány munkáját csapnivalónak tartó kormánypárti jelentés szerint a feladatait egyáltalán nem teljesítő gazdasági miniszter lesz!

A kormány megbuktatásának és a mostani tisztogatásnak ugyanis semmi köze nincs a kabinet teljesítményéhez. Itt egyszerűen csak arról van szó, hogy a „Daddy” – ahogyan Dragnea önmagát nevezi – rettenetesen fél a börtöntől. Márpedig felfüggesztett börtönbüntetése könnyen letölthetővé válhat, ha a másik ügycsomóban is elítélik, ezért a dróton rángatott bábból hirtelen önállósulni kezdő miniszterelnöknek tehát sürgősen mennie kellett, miután nem volt hajlandó a maga tekintélyét – és végül is szabadságát – kockáztatni a „Daddy” megmentéséért.

A szociáldemokratáknál egyébként nem ritka a felmagasztalt vezetők gyors bukása. Régebbi elnöküket, Mircea Geoanát is megfúrták és kizárták a pártból, korábbi elnöküket, Victor Pontát úgyszintén, a korábbi ügyvezető elnököt, a képviselőház elnökét, Valeriu Zgoneát dettó, a párt egyik hangadó politikusát, Marian Vangheliét pedig ejakulálták – amint azt ő maga mondotta.

Liviu Dragneáék csak elődpártjuk, a jó emlékezetű kommunista párt hagyományait folytatják. Igaz, ott az „ejakulálás” igencsak radikális volt, rendszerint golyóval érkezett. A kommunista párt főtitkárát, Fóris Istvánt vasdoronggal verték agyon, anyját, a hetven éves Kocsis Annát a Fekete-Körösbe fojtották, Lucretiu Pătrășcanut kivégezték, Nicolae Ceaușescut kedves feleségével társaságában agyonlőtték… Luka Lászlót, a párt Politikai Bizottságának tagját, egykori pénzügyminisztert, Ana Paukert volt miniszterelnök-helyettest és külügyminisztert, Teohari Georgescu belügyminisztert, Alexandru Drăghici-t a Nagy Nemzetgyűlés elnökét, kormányfő-helyettest ugyan „golyó nélküli ejakulációra” ítélték, politikailag azonban szintén halálra ítélték.

A kormányfő politikai halálát előkészítő elemzést egyébként az elítélt pártelnök, Liviu Dragnea javaslatára egy három bűnvádi dossziéban is szereplő volt miniszter, Darius Valcov készítette. Aki – a szociáldemokraták alelnöke szerint – már nem is tagja a pártnak!

A politikai halálról beszélve viszont megállapíthatjuk, hogy mindkettőjüknek valamilyen módon köze van a temetőhöz: a volt miniszter ott vette át éjszakánként a csúszópénzeket, a pártelnök pedig a választások idején még a halottakat is szavazni vitte.

A miniszterek munkája ürügyén tulajdonképpen Sorin Grindeanu ellen irányuló dokumentum is a múlt század ötvenes évek koncepciós pereinek „vádiratait” idézi: a miniszterelnököt csak a kész dokumentummal szembesítették, az pedig olyan feladatok elhanyagolásával vádolja, amelyről korábban maga a pártelnök mondott le.

De hát a vádak valóssága az ötvenes években sem sokat számított, amikor a „vádiratok” nem a román „Daddy”, hanem egy másik bajuszos, az orosz „Batyuska” módszerei szerint készültek.

Azt tehát nem lehet rámondani Dragneáékra, hogy nem hagyománytisztelők…

Kimaradt?