Bogdán Tibor: Iszapfürdő, meg egyebek

Ha Amerika az abszolút lehetőségek hazája, akkor Románia az abszolút lehetetlenségek országa. Itt bármilyen képtelenség megtörténhet, amint azt csak az utóbbi napok gyakorlata is bizonyítja.

Ki a szösz hitte volna például, hogy Goran Bregovic, a világhírű szerbhorvát zeneszerző, énekes, gitáros, aki a korabeli Jugoszlávia legnagyobb rocksztárja volt, zenekarával együtt egy Konstanca megyei poros községben koncertezik. Amelynek összesen 1200 lakosa van, holott Bregovic legkisebb koncertjének nézőszáma is többtízszeresen kiteszi a község teljes lélekszámát.

Ki tudja, miként sikerült rábeszélnie a polgármesternek a sztárt minderre (koncertjeinek árát ugyanis a község bizonyára képtelen lett volna megfizetni), és arról sincsenek információk, mennyire szórakoztak a manéléhez szokott falubeliek, ám az biztos, hogy a községatya pontosan úgy viselkedett, mint országszerte polgármester társai; akik – miután kenyeret nem igen tudnak adni – egy idő óta mindennél fontosabbnak tartják a cirkuszt, szinte minden városban egymást érik a koncertek, utcai rendezvények, ilyen vagy olyan alkalomból megrendezett népünnepélyek… Hiába, na, mégiscsak római ősöktől származott ez a nép…

Néhány napja pedig a román sajtót bejárta a hír, miszerint az országban olyan csirkét árusítottak, amelynek szavatossági ideje 2011-ben lejárt. Meg olyan fagyit, amelyet 2015-ig kellett volna elfogyasztani, meg tortalapot, amelyet – igaz – 2016-ig szavatoltak. De még ennél is nagyobb képtelenség az, hogy az emberek szépen felvásárolták a lejárt határidejű élelmiszereket ahelyett, hogy kiverték volna a botrányt az üzletben, értesítették volna a fogyasztóvédőket. Így aztán az egész ügyre csupán egy véletlen során derült fény. De hát az is igaz, hogy állítólag Ceaușescu aranykorában derék pártunk és bölcs államunk a NATO lejárt szavatossági idejű hústartalékaiból vásárolt fel, és mekkora sorok voltak a több éven át mélyhűtött húsokért és mennyire jól esett a belőlük készült flekken a flekkentelen világban.

A csúcs azonban csak most következik: az iszapjáról híres Techirghiolban 80 ezer eurós német beruházás hiúsulhat meg, mert a polgármester attól fél, hogy a vállalkozó elviszi – az iszapot!

Ismerős ugye a riogatás? A magyarok elviszik Erdélyt! Nem adjuk el az országot – inkább ellopjuk!

A polgármester aggályait már abban is igazolva látja, hogy a befektető, a hetven éves múlttal rendelkező németországi Lelbach cégcsoport tulajdonosa, Albis Lelbach idén márciusban átvette volna a kolozsvári CFR focicsapatot. Amely viszont a kincses városban „magyar csapatnak” számít, feltehetően azért is, mert nevében ott szerepelt az 1907-es év is – amikor bizony Cluj-Napoca még Kolozsvár néven sok évszázados magyar megszállás alatt állt…

Szóval fölöttébb gyanús az ügy.

A polgármester félelmét az sem oldja, hogy a 80 millió eurós beruházásból nem iszapszállító tartálykocsikat vásárolnának, hanem szálloda és korszerű fürdőközpont épülne, ami jelentősen fellendítené a helyi turizmust. A beruházó nem is titkolta, hogy őt voltaképpen az egész iszapból csakis az idegenforgalom érdekli.

A városatyát azonban nem lehet átejteni. Mint mondta, tapasztalatból tudja, hogy a külföldi beruházó a profit érdekében használja ki az „ásványi kincset”, amelynek aztán rövid időn belül nyoma vész. Véleménye szerint, ha engedélyezné a beruházást, Techirghiol Verespatak sorsára jutna. Ahol viszont még nem indult meg semmiféle beruházás…

A polgármester azt is jól tudja, mit jelentene a város számára, ha eltűnne az iszap: Techirghiol meghalna. Viszont az is igaz – bár erről nem beszélt –, hogy akkor vége lenne a 80 millió eurós beruházásnak is, tehát az iszaplopó beruházó is befürödne (az iszapba), hiszen ki jönne az iszapmentes Techirghiolba…

A polgármester – ez is országos divattá lett – most népszavazást akar az ügyben. Igaz, korábban is tartott már egy „népi konzultációt”, amelyre sem a lakosság, sem a sajtó nem kapott meghívást, de még a német beruházó sem. Így aztán a „népi konzultáción” a polgármester feltehetően egyetértett önmagával, ami a mai felfordult világban szintén nem semmi dolog!

A városatya pedig nem tétlenkedett, így már megvan a népszavazás során felteendő kérdés is: Akarja-e, hogy a techirghioli tó iszapja a határokon túlra kerüljön?

Hát ki akarná ezt – lehet, hogy az iszappal együtt még a tavat is elviszik! A polgármester máris borítékolhatja a választ.

Techirghiol pedig szép csendesen belefulladhat a belföldön maradt iszapjába…

Fotó: sbtghiol.ro

Kimaradt?