Papp Sándor Zsigmond: A fütyülő ötödikes


-A A+

Újabb márciusi ünnep telt el füttykoncerttel, dulakodással és vérrel. Miközben egyre biztosabbnak tűnik, hogy a közeljövő sem lesz más, jó ideig nem térhetünk vissza a megbízhatóan unalmas állami ünnepségekhez és ceremóniához, a bevált és senkit sem érdeklő közhelyekhez, amely a régi, háborítatlan demokráciák sajátja. Ahhoz, hogy ne a mindenkori szónok őrült frázisait, hagymázas elképzeléseit vitassuk meg azon melegében a körúton, hanem fagyizzunk, élvezzük a tavaszi napsütést, gondoljunk kicsit a történelemre meg magunkra, a politikai üzenet tőmondatain túli világra, amelyben minden bizonnyal a költők és a forradalmárok is jobban éreznék magukat.

Talán túl sok szellemet engedtünk ki a palackból. Mert persze értem én, hogy a demokráciát lassan, de biztosan felzabáló rendszerrel szemben nem lehet udvariasan, úriemberi engedékenységgel fellépni, mert pont ezekből érti a legkevesebbet. Ami erőszakos, az csak az erőszak nyelvén ért, csak akkor hátrál meg, ha puhány tiltakozás helyett elszánt engedetlenséget lát. De vajon nem veszítünk többet így, mint amit nyerünk? Rendben, szétfütyüljük, széttrollkodjuk karton Castro (Bödőcs Tibor egyik találó elnevezése a sok közül) beszédét, de a puszta kárörömön túl ez vajon mit hoz a konyhára? Még többen ébrednek fel az Orbán ringatta álmukból, több szavazója lesz a nem létező ellenzéki összefogásnak? Vagy csak indulatot szabadítunk indulatra, melynek során mindenki, de tényleg mindenki elveszíti a maradék méltóságát is. Az is, aki fütyül, és az is, aki trágár módon beszól.

Én nagyon sokáig büszke voltam arra, hogy a hozzám hasonló gondolkodású emberek (nevezzük őket jobb szó híján liberálisoknak) nem az utcán, és nem útszéli módon akarják eldönteni a fontosabb politikai kérdéseket. Nem borogatnak kukákat, nem üvöltöznek alpári jelszavakat kidudorodott erekkel, nem dobálnak sem tojással, sem kővel. Mert nem ez a módja. Talán még most sem tartunk ott, hogy kimerítettük volna a tiltakozás megannyi szalonképes formáját, és már nem vezetne út másfelé. Nem tartunk ott, hogy nem maradt volna más csak a fütyülés, és beleállás a sehová sem vezető kakaskodásba. Tényleg nincs más ötlet?

De hogyan lehet majd innen visszatérni a normális kerékvágásba? Miért ne érezhetné ezek után bárki, hogy bármilyen kormány miniszterelnökét, bármilyen beszédet, politikai megnyilvánulást szét lehet majd barmolni, pusztán nemtetszés okán? Miért bújna vissza magától a szellem a palackba? Miért ne válna ez a bejáratott módivá: amivel nem értünk egyet, azt szétfütyüljük, oszt jó napot. Mert egyszer csak fordulni fog a kocka, és visszatér a köztársaság eszméje, de az ellenségei nem tűnnek el. Azok, akik nem látnak semmi kivetnivalót a jelenlegi berendezkedésben, akiknek mi sem természetesebb, hogy a kegyelt Mészáros Lőrinc okosabbnak tarthatja magát a Facebook atyjánál, hiszen sokkal gyorsabban és sokkal nagyobb mértékben tollasodhatott meg, mint a mindannyiunk életét megváltoztató, kétségkívül innovatív Zuckerberg. Akiknek a sajtó nem több puszta szócsőnél, a kultúra pedig tetszetős kirakatnál.

Ők miért ne fütyülhetnék ki a későbbi kormányfőt, aki mindent megtesz a jogállam helyreállításáért, ha azt az alapvető konszenzust is fölrúgjuk, hogy feltétlenül meg kell hallgatni a másikat. Még ha az a másik mindent elkövet azért, hogy rajta kívül egyetlen vélemény se kapjon hangot. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a mindent elmosó tiltakozással a saját méltóságunk is elúszhat. A Kossuth  Lajos téren kifütyült Göncz Árpád esetét sem a magyar történelem aranylapjain emlegetjük, aki akkor úgy őrizte meg a hivatala és saját méltóságát, hogy visszavonult, nem tartotta meg a beszédét. Efféle visszavonulást egyelőre nem remélhetünk a hatalom képviselőitől, akik mosolyogva fogadják a füttyszót, hiszen épp ez az éltető elemük: a folytonos szembenállás és hadviselés.

Őszintén szólva jobban örülnék egy olyan megnyilvánulásnak, amely okosabbnak tünteti fel az ellenzéket egy durcás kisgyereknél, aki abban lel elégtételt, hogy elrontja a szülei zsúrját. Lehet, hogy a pillanatnyi győzelem most édesebb, de választást nyerni jóval keservesebb lesz. Például több olyan kompromisszum kell hozzá, amelynek megkötéséhez a füttyszó semmilyen alapot nem teremt. Csak rombol és nem építkezik. 



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik









popup