Bogdán Tibor: Románia – világhíres filmcímekben

Románia jelenlegi helyzete két világhíres film címére emlékeztet.

Miután Románia megszabadult az országot hajónak tekintő és hajóként kormányzó Traian Băsescutól – aki hajóskapitánynak lehet, hogy jó volt, államfőnek azonban csapnivaló –, most ismét az a veszély fenyegeti, hogy hajónak nézik. Ezúttal viszont nem hajóskapitány áll az élén, hanem törvényesen elítélt, illetve bűnvádi dossziéban szereplő politikusok, akik ráadásul valahogy nem értik meg, hogy a választási kampány véget ért, így aztán a kampány végeztével ígérgetéseiket befejező politikai pártok – konkurensek – hiányában saját magukra licitálnak a fogadkozásokban.

Újabb ígéreteik teljesítésével pedig – ha már úgyis hajóról van szó – valóságos Titanická változtatnák az országot, méghozzá alig néhány perccel a jégheggyel való találkozás előtt. Minimálbér és nyugdíjemelés, adók, illetékek eltörlése, a négyezer lej alatti fizetések megkétszerezése, a négyezren felüliek negyvenöt százalékkal történő emelése, a hozzáadott értékadó mérséklése…

Mindeközben pedig a hatalom által dübörgőnek vélt gazdaság inkább csak egérlábakon mászkál, a költségvetési bevételek jócskán elmaradnak a tervezett mögött, olyannyira, hogy még a bőség szarujának is nevezhető kormány élén álló Sorin Grindeanu is kénytelen-kelletlen beismerte, hogy az idei év eddig eltelt időszakában az államkasszába bizony a vártnál kevesebb folyt be.

Arról nem is beszélve, hogy a Corneliu Vadim Pártját is megjárt munkaügyi tárcavezető által kitalált „egységes bérrendszer” képtelen helyzetekhez vezethet. Így például a négyezer lejt kereső állami alkalmazott bére a miniszter szerint nyolcezer lejre emelkedne, miközben a 4001 lejt keresőnek be kellene érnie 5801 lejjel… Aki pedig 5000 lejt keresett eddig, az is meglepődve tapasztalhatja, hogy 750 lejjel kevesebb lesz a borítékjában mint annak, aki korábban 4000 lejt keresett.

A tárcavezető rendőrszakszervezetekkel sorra került tárgyalásaiból pedig az is kiderült, hogy a rendőrök, mielőtt még bármit is kapnának, máris veszítenek, a képtelen béremelésekhez szükséges összegek egy részét behajtó adóhatóság emberei pedig szintén nem ehetnek elégedettek, mivel elveszítik eddigi pótlékaikat, amelyek már nem szerepelnek az idei költségvetésben.

Persze, a tárcavezető most már naponta „árnyalja” a képtelen emeléseket meghirdető szavait, párttársai – akik állítólag maguk is elképedtek, a tárcavezető minden egyeztetés nélküli beharangozásán – „kommunikációs zavarról” beszélnek. Csakhogy a zavar az egészen máshol van…

De maradjunk még az „országhajónál”. Ha a helyzet nem volna annyira tragikus, akár még viccelődhetnénk is. Elsüthetnénk a tréfát, hogy miután a jéghegy már behatolt a Titanic bárjába is, az egyik angol vendég – angol hidegvérrel – a pincért magához intve így szólt: „Uram, én kértem ugyan jeget a whiskymbe, de nem ekkorát”… Csakhogy a román gazdaság süllyedését okozó „ígéretjéghegy” ennél sokkal nagyobb.

Csak gondolom, hogy a jelenlegi hatalom nem lehet annyira felelőtlen, hogy mindezt ne látná – ám olyannyira elragadt a populizmus, hogy úgy tűnik, ügyet sem vet minderre. És nem csak fenntartja, de szinte naponta újabbakkal egészíti ki amúgy is betarthatatlan, vagyis akár „befagyasztottnak” mondható ígéreteit, tudatosan tönkre téve a román gazdaságot, Romániát.

És ebben a képtelen helyzetben jutott eszembe a másik világhíres film címe, amely pedig így hangzik: A bolondok hajója…

Fotó: historyclick.com

Kimaradt?